A nagy változásokat időbeni mérföldkövekhez igazítjuk az életünkben, amik közül az újév a legjelentősebb ciklikus jelzője annak az időnek, amikor újraértékeljük és leltárt készítünk az életünkről. Ez most egy mentális ugródeszka: dobbants nagyot az új évbe!
FemAnyu
Az év vége felé közeledve érdemes tartani egy önellenőrzést, hogy hogyan beszélünk egymással a családban. Idézőjelbe tehetném, de végül is ez pont az, amit jelent: leellenőrizzük, vagyis tudatosan megfigyeljük, hogy valóban aszerint kommunikálunk-e, amit jónak tartunk? Vagy újra koptattak rajtunk eleget a hétköznapok ahhoz, hogy a kedves kérésekből helyből utasítás legyen, az érdeklődésből számonkérés, a bolhából meg elefánt...?
Hoztam még egy utolsó kényes témát, amit körbejárhatunk karácsony előtt, hogy lehetőleg minél kevesebb kellemetlenség és bosszankodás árnyékolja be az ünnep fényét! A rokonlátogatás sajnos joggal lehet mumus az újdonsült szülők számára, mert a sűrűn átszőtt családi háló sokszor konfliktust rejt magában. Készüljünk fel, amire lehet!
Nem terveztem erről írni, mégse tudok most másról. Pedig elkezdtem egy cikket arról, hogyan lehet megelőzni a gyerekek kiborulását a boltban, de döcögtek a sorok. Így van ez, amikor nem arról írok, ami igazán foglalkoztat. Ami éppen munkál bennem. Vagy rám telepszik és megszorongatja a szívem. Ezt most a gyászoló sorstársaimnak írom, szeretettel!
A naptárban piros betűs helye van az ünnepnek. Megvan a helye a gyerekeink óvodai, iskolai életében az ünnepségek keretében. Megvan a rém hosszúra szökött feladatlistánkon, az előre foglalt időpontjaink között. A következő két hétben számos órát fogunk erre fordítani. Mégis úgy tűnik, hogy minél több helyet kap ilyen formán, annál kevésbé kerülünk ünnepi hangulatba. Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
Ahogy munkavállalóként sem azonosan „működünk”, úgy szülőként is eltérően reagálunk ugyanarra a helyzetre. Az egyikünk dicséret nélkül szárnyaszegett, a másikunk kényelmetlenül érzi magát tőle. Van, aki igényli a folyamatos visszajelzést, mást pedig visszavet, ha kívülről korrigálják. Vannak a csapatjátékosok, és akiket az motivál, ha szabad kezet kapnak mindenben. Mégis egyezést látok abban, akár munkahelyi mentálhigiénéről van szó, akár a szülők lelki egészségéről, hogy senki sem úgy hozza a legjobb formáját, hogy közben ostorozza magát.
Egy apuka keresett meg azzal, hogy a kisfia nagyon rákapott a „kaki” szóra, ami eleinte még vicces volt, nem csináltak belőle nagy ügyet, de mostanra egyre több kellemetlen helyzet adódott belőle. Hogyan értessék meg a gyerekkel, hogy ezt ne csinálja?
Az adventi naptárról először mindig a gyerekkori szobánk sötétbarnára festett ajtófélfája ugrik be, amin egy vastag anyagon 24 darab zokni fityegett, benne 3-3 darab aprósággal. A fentebb lévőkből a nővéreim vették ki nekem a bonbont, egy pár hajcsattot, cukorkát, középtájon már magam pipiskedtem a felvarrt zoknihoz. Aztán hamar szertefoszlik ez a szép kép, és arra gondolok, hogy a mi gyerekeinknek ezek már nem akkora dolgok. Ha belegondolunk, ők napi, heti szinten kapnak valamit.
Oldalak
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- Következő oldal
