Attól, hogy ostorozod magad, még nem leszel jobb szülő! – mutatom, hogy mitől igen
Ahogy munkavállalóként sem azonosan „működünk”, úgy szülőként is eltérően reagálunk ugyanarra a helyzetre. Az egyikünk dicséret nélkül szárnyaszegett, a másikunk kényelmetlenül érzi magát tőle. Van, aki igényli a folyamatos visszajelzést, mást pedig visszavet, ha kívülről korrigálják. Vannak a csapatjátékosok, és akiket az motivál, ha szabad kezet kapnak mindenben. Mégis egyezést látok abban, akár munkahelyi mentálhigiénéről van szó, akár a szülők lelki egészségéről, hogy senki sem úgy hozza a legjobb formáját, hogy közben ostorozza magát.
De a valóságalapja elkeserítő, mert ha valaki eleve alacsony önbecsüléssel bír, szerény megküzdési eszköztárral a külső nyomással szemben, az beleroppanhat az anyaságba. Vagy kibújik a szerep alól, amennyire csak lehet. Ezért létfontosságú, hogy a szülő ismerje önmagát, a mozgatórugóit, mindazt, amire szüksége van ahhoz, hogy jól érezze magát ebben a szerepében is.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Megölni vagy megszelidíteni a sárkányt?
Egy édesanya azt mondta, hogy le kell győznie magában a sárkányt, aki folyton belülről támadja, szapulja, elégedetlenkedik vele, aki aláássa az önbizalmát és nem hagy neki nyugtot. „Meg kell ölnöm magamban!” – lobbant fel. De mi van, ha ez egy olyan sárkány, akinek aztán két feje lesz, amit, ha levágunk, akkor négy, nyolc, tizenhat?! El tudjuk-e képzelni azt a mesét, amelyikben a főhős, nagy rémülete ellenére is képes meglátni a sárkány sebzett lábát? Képes megérti a fenevad szenvedését, és meglátja a védekezést a támadás mögött?
Jóllehet, a sebzett belső sárkányok generációról generációra öröklődnek, hogy a maguk módján védelmezzenek a kudarctól, hiszen ha nem akadályoznának folyton, akkor a végén még kitennénk a lábunkat „otthonról”, a nagy világ pedig tele van veszéllyel! Felnőttként felismerhetjük, hogy nekünk már nincs szükségünk effajta védelemre, aminek árnyékában nemhogy képessé válnánk valamire, hanem egészen képtelenné.
Saját sárkányaink legyőzése a legnehezebb feladat
Tedd le az ostort!
Nem kis feladat elfogadni a változást magunkban és magunkon, amit az anyává válás hozott. Az újdonsült édesanyák számára az is egy fordulópont, amint elfogadják, hogy lehetnek mérgesek a babájukra. Hogy attól még nem alkalmatlan szülők, mert éppen így éreznek. Ez egy múló pillanat – vagy sok pillanat egymás után viszonylag sűrűn ismétlődve –, aminek nem a kicsi az okozója, csupán a „kiváltója”.
A vidám mindenapokért
Minek köszönheti a Fisher-Price, hogy a szülők kedvence? Annak, hogy a babák imádják. A kedves karaktereknek. A sok-sok magyar mondókának és dalnak. A prémium minőségnek. És annak, hogy minden játékkal fejleszti is a legkisebbeket.
Ekkor kezdünk el olyan lelki tartalmakkal is találkozni magunkban, aminek a létezéséről sem tudtunk azelőtt. Viszont az, hogy ezekre miként reagálunk, már a saját felelősségünk – tudásunk, tudatlanságunk, érdektelenségünk, vagy éppen törekvésünk. A társunk elfogadása is valahol ezután tud csak megtörténni. Hiszen a hibákat könnyen meglátjuk, az elejtett mondatokat mindig kihalljuk. De ha többször keressük magunkban a választ arra a kérdésre, hogy „Mit tud nyújtani ő a gyereknek, amit én nem?”, vagy „Mit tesz meg a családjáért?”, „Mi az erőssége?” – legyen szó nagyszülőről, férjről vagy feleségről –, át lehet hangolni magunkat lágyabb szólamokra, amivel az elfogadás hangját erősítjük a családi körben. Amibe az a még védtelen kisbaba is hamarosan belenő a saját akaratával, elképzeléseivel, habitusával.
Mentális önvédelem
Nincs olyan szülő, aki mindig 100%-ot nyújtana. De elköteleződhetsz amellett, hogy növeled a jó szülői pillanataid arányát. Hogyan? Például, hogy ítélkezés nélkül elfogadod, hogyha valamit elrontasz – amit mindannyian megteszük –, akkor utána kiköszörülöd a csorbát, ennyi a dolgod. Megérted, hogy önmagad támogatása az első számú feladatod, amihez a segítségkérés is hozzátartozik – ez pedig a megelőzés része. Gondold végig most pár perc alatt, hogy neked milyen támogatásra volna szükséged ahhoz, hogy olyan szülő lehess, aki lenni szeretnél?
- Ha több alvásra van szükséged, hogyan tudnád ezt megoldani a következő 2 hétben? Legyen egy konkrét elképzelésed, máskülönben nem lesz ebben változás.
- Tegyük fel, hogy nagyon lebetegszel és ágyba kényszerülsz! Ki végezné el helyetted a feladataidat? Kinek a segítségére számíthatnál? Aztán anélkül, hogy betegnek „kellene” lenned, tehermentesítsd magad legalább egy kis időre úgy, hogy delegálsz pár feladatot, ami ezek szerint nélküled is megoldható volna!
- Hogyan tudnál új ötletekhez, meglátásokhoz jutni, amiktől kevésbé éreznéd magad tanácstalannak a gyerekeddel való helyzetekben? Például érdeklődj hasznos könyvek, podcast-ok után!
- Mi segítene, hogy ne érezd végtelenül egyedül magad a problémáiddal? Keress támogató közeget, akár önsegítő csoportot! Egy szülőknek szóló tréning is óriási lendületet adhat.
- Mitől éreznéd azt, hogy nagylelkű tudsz lenni a gyerekeddel szemben? Nem anyagilag, hanem érzelmileg. Hogy nem reagálod túl a mulasztásait, hibáit, megértéssel fordulsz felé, bizonságos menedéket nyújtasz?
Ez csak pár ötlet ahhoz, ami biztosan nagyobb segítségedre lesz, mint az önostorozás. A legtartósabb változások lépésről lépésre jönnek létre, új szokások kialakításából. Ma csak kezdd azzal, hogy elhatározod, megadod magadnak a szükséges támogatást!
1Forrás: Empathy, Guilt Proneness, and Gender: Relative Contributions to Prosocial Behaviour (linkelni mögé: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4894290/
Fotók: 123rf.com
Oldalak
This is a modal window.
