Attól, hogy ostorozod magad, még nem leszel jobb szülő! – mutatom, hogy mitől igen
Ahogy munkavállalóként sem azonosan „működünk”, úgy szülőként is eltérően reagálunk ugyanarra a helyzetre. Az egyikünk dicséret nélkül szárnyaszegett, a másikunk kényelmetlenül érzi magát tőle. Van, aki igényli a folyamatos visszajelzést, mást pedig visszavet, ha kívülről korrigálják. Vannak a csapatjátékosok, és akiket az motivál, ha szabad kezet kapnak mindenben. Mégis egyezést látok abban, akár munkahelyi mentálhigiénéről van szó, akár a szülők lelki egészségéről, hogy senki sem úgy hozza a legjobb formáját, hogy közben ostorozza magát.
De a valóságalapja elkeserítő, mert ha valaki eleve alacsony önbecsüléssel bír, szerény megküzdési eszköztárral a külső nyomással szemben, az beleroppanhat az anyaságba. Vagy kibújik a szerep alól, amennyire csak lehet. Ezért létfontosságú, hogy a szülő ismerje önmagát, a mozgatórugóit, mindazt, amire szüksége van ahhoz, hogy jól érezze magát ebben a szerepében is.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Megölni vagy megszelidíteni a sárkányt?
Egy édesanya azt mondta, hogy le kell győznie magában a sárkányt, aki folyton belülről támadja, szapulja, elégedetlenkedik vele, aki aláássa az önbizalmát és nem hagy neki nyugtot. „Meg kell ölnöm magamban!” – lobbant fel. De mi van, ha ez egy olyan sárkány, akinek aztán két feje lesz, amit, ha levágunk, akkor négy, nyolc, tizenhat?! El tudjuk-e képzelni azt a mesét, amelyikben a főhős, nagy rémülete ellenére is képes meglátni a sárkány sebzett lábát? Képes megérti a fenevad szenvedését, és meglátja a védekezést a támadás mögött?
Jóllehet, a sebzett belső sárkányok generációról generációra öröklődnek, hogy a maguk módján védelmezzenek a kudarctól, hiszen ha nem akadályoznának folyton, akkor a végén még kitennénk a lábunkat „otthonról”, a nagy világ pedig tele van veszéllyel! Felnőttként felismerhetjük, hogy nekünk már nincs szükségünk effajta védelemre, aminek árnyékában nemhogy képessé válnánk valamire, hanem egészen képtelenné.
Tedd le az ostort!
Nem kis feladat elfogadni a változást magunkban és magunkon, amit az anyává válás hozott. Az újdonsült édesanyák számára az is egy fordulópont, amint elfogadják, hogy lehetnek mérgesek a babájukra. Hogy attól még nem alkalmatlan szülők, mert éppen így éreznek. Ez egy múló pillanat – vagy sok pillanat egymás után viszonylag sűrűn ismétlődve –, aminek nem a kicsi az okozója, csupán a „kiváltója”.
A vidám mindenapokért
Minek köszönheti a Fisher-Price, hogy a szülők kedvence? Annak, hogy a babák imádják. A kedves karaktereknek. A sok-sok magyar mondókának és dalnak. A prémium minőségnek. És annak, hogy minden játékkal fejleszti is a legkisebbeket.
Ekkor kezdünk el olyan lelki tartalmakkal is találkozni magunkban, aminek a létezéséről sem tudtunk azelőtt. Viszont az, hogy ezekre miként reagálunk, már a saját felelősségünk – tudásunk, tudatlanságunk, érdektelenségünk, vagy éppen törekvésünk. A társunk elfogadása is valahol ezután tud csak megtörténni. Hiszen a hibákat könnyen meglátjuk, az elejtett mondatokat mindig kihalljuk. De ha többször keressük magunkban a választ arra a kérdésre, hogy „Mit tud nyújtani ő a gyereknek, amit én nem?”, vagy „Mit tesz meg a családjáért?”, „Mi az erőssége?” – legyen szó nagyszülőről, férjről vagy feleségről –, át lehet hangolni magunkat lágyabb szólamokra, amivel az elfogadás hangját erősítjük a családi körben. Amibe az a még védtelen kisbaba is hamarosan belenő a saját akaratával, elképzeléseivel, habitusával.
Mentális önvédelem
Nincs olyan szülő, aki mindig 100%-ot nyújtana. De elköteleződhetsz amellett, hogy növeled a jó szülői pillanataid arányát. Hogyan? Például, hogy ítélkezés nélkül elfogadod, hogyha valamit elrontasz – amit mindannyian megteszük –, akkor utána kiköszörülöd a csorbát, ennyi a dolgod. Megérted, hogy önmagad támogatása az első számú feladatod, amihez a segítségkérés is hozzátartozik – ez pedig a megelőzés része. Gondold végig most pár perc alatt, hogy neked milyen támogatásra volna szükséged ahhoz, hogy olyan szülő lehess, aki lenni szeretnél?
- Ha több alvásra van szükséged, hogyan tudnád ezt megoldani a következő 2 hétben? Legyen egy konkrét elképzelésed, máskülönben nem lesz ebben változás.
- Tegyük fel, hogy nagyon lebetegszel és ágyba kényszerülsz! Ki végezné el helyetted a feladataidat? Kinek a segítségére számíthatnál? Aztán anélkül, hogy betegnek „kellene” lenned, tehermentesítsd magad legalább egy kis időre úgy, hogy delegálsz pár feladatot, ami ezek szerint nélküled is megoldható volna!
- Hogyan tudnál új ötletekhez, meglátásokhoz jutni, amiktől kevésbé éreznéd magad tanácstalannak a gyerekeddel való helyzetekben? Például érdeklődj hasznos könyvek, podcast-ok után!
- Mi segítene, hogy ne érezd végtelenül egyedül magad a problémáiddal? Keress támogató közeget, akár önsegítő csoportot! Egy szülőknek szóló tréning is óriási lendületet adhat.
- Mitől éreznéd azt, hogy nagylelkű tudsz lenni a gyerekeddel szemben? Nem anyagilag, hanem érzelmileg. Hogy nem reagálod túl a mulasztásait, hibáit, megértéssel fordulsz felé, bizonságos menedéket nyújtasz?
Ez csak pár ötlet ahhoz, ami biztosan nagyobb segítségedre lesz, mint az önostorozás. A legtartósabb változások lépésről lépésre jönnek létre, új szokások kialakításából. Ma csak kezdd azzal, hogy elhatározod, megadod magadnak a szükséges támogatást!
1Forrás: Empathy, Guilt Proneness, and Gender: Relative Contributions to Prosocial Behaviour (linkelni mögé: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4894290/
Fotók: 123rf.com
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
