Defekt-szeretet
Mind képmutatóak vagyunk. A tökéletes pasira vágyunk, mégis mindig a defektes kapcsolatokat választjuk. Tegyük fel, hogy egyszerre két pasi van jelen az életedben. Az egyik normális, laza, nyugodt, figyelmes és érdeklődik irántad. A másik szenvedélyes, kiszámíthatatlan, és megőrjít, hogy napokon keresztül nem képes keresni.
Kit választasz?
Mivel most racionálisan gondolkodsz, biztosan az első pasit választanád. Azonban, ha valóban benne lennél ebben a szituációban, fogadni mernék rá, hogy a második iránt dédelgetnél érzelmeket. Amiből persze csak egy defektes kapcsolat alakulhat ki: te nem érzed magad elég jónak a pasihoz, ő nem érezteti veled, hogy elég jó lennél, csak őrlődnél, de a kötődés miatt nem tudnál lelépni, és végül a pasi dobna.
Sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért olyan normális dolog, hogy belemegyünk a defektes kapcsolatokba, holott pontosan tudjuk, hogy nem lesz jó vége? Mindig azon keseregtem, hogy milyen rossz a karmám, hogy csak problémás pasikat tudok kifogni. De amikor józanul tudok gondolkodni, akkor sajnos rá kell jönnöm, hogy nagyon sok rendes pasi kért tőlem randit, csak mindig nemet mondtam, s helyettük olyan férfiba szerettem bele, akivel meg voltak számlálva a napjaink.
Söröm az ürömben, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Nagyon sok barátnőm siránkozik azon, hogy egy rendes pasit sem tud kifogni. Pedig ez nem így van. Csak éppen a problémásak valahogy több érzelmet váltanak ki az emberből. Vonzóbbak, izgalmasak. Nem gondolod?