Szeret, nem szeret? - A piros nadrágos fiú
Te is így beszélsz azzal, akit szeretsz, de még nem mondtad neki?
Rejtett érzelmek minden egyes szó mögött
- Miért hoztál ide? - kérdezte a lány.
- Ez egy kilátó. Közel volt - válaszolta a piros nadrágos fiú.
- De este van.
- Nem fázol? - aggódott a fiú.
- Kicsit. Amikor a parton sétáltunk, hidegebb volt.
- Csak azért öleltelek át.
- Minden környékbeli pár ide jár enyelegni? - kérdezte felvont szemöldökkel a kabátos lány.
- Ezt meg miből gondolod? - kérdezte a fiú meglepetten.
- Csak nézz körül! - mutatott a lány az ölelkező párokra.
- Mi nem ezért jöttünk - nyugtatta a fiú.
- Akkor jó - válaszolt a lány.
- Otthon minden oké? - faggatódzott a lány.
- Mire gondolsz? - kérdezte a piros nadrágos fiú úgy, hogy közben pontosan tudta, mire is gondol a lány.
- Semmire - válaszolta kissé sértődötten.
- Amúgy, jó napod volt? - próbálta elterelni a beszélgetést a fiú.
- Semmi különös - válaszolta a lány kurtán. - Most hol vagy?
- Edzeni - mondta a fiú, s látta, ahogy a lány elszomorodik.
- Hiányoztam? - kérdezte a kabátos lány.
- Mostanában nincs sok időm - válaszolta kurtán a piros nadrágos fiú.
- Nem ezt kérdeztem.
- Én meg válaszoltam.
- Mondták már, hogy nehéz veled beszélgetni? - kérdezte megsemmisülve a kabátos lány.
- Nem vagyok túl beszédes. Mesélj inkább te!
- De én már nem akarok - hallgatott el a lány.
- Hogy tetszik a kilátó?
- Este van. Nem látok semmit - vetette oda mérgesen a lány.
- Fordulj meg, te buta - kuncogott a fiú, s a messze elterülő város fényeire mutatott.
- Este általában van közvilágítás, na és? - válaszolta közönyösen.
- Neked nem tetszik? - kérdezte a fiú meglepetten.
- Hiányoztam? - kérdezte újra a lány.
- Csak kicsit - válaszolta a piros nadrágos fiú, s elfordította a fejét.
- Én se gondolok rád túl sűrűn - mondta a lány, s belebámult a sötét éjszakába.
- Szeretsz? - kérdezte kis idő múlva a kabátos lány.
- Nem - felelte a piros nadrágos fiú.
- Akkor jó, mert én sem - válaszolta a lány.
Talán igaz is volt.
Talán csak az egyikük mondott igazat.