Eltűnt a szerelem az Alföldi Róbert féle West Side Storyból
Leonard Bernstein klasszikusa a Szegedi Szabadtéri Játékok idei utolsó premierje.
Egy ikonikus darab
A 2021-es évad végén egy igazi klasszikus musical-legenda zárja a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorát: Leonard Bernstein West Side Story-ja, melyet a Rómeó és Júlia története inspirált. Különleges szerepet tölt be a darab a fesztivál életében, hiszen ez volt az első színpadra kerülő musicalprodukció Szegeden. 1965-ben, négy évvel a tizenegy Oscar-jelölést besöprő filmadaptáció megjelenése után már bemutatták a Dóm téren, ahol óriási sikert aratott. Ötven év elteltével hazánk egyik leghíresebb színész-rendezője, Alföldi Róbert vette elő a világhírű alkotást, hogy lerántsa róla a klasszikus szerelmi tragédia étoszát és egy határozott, konfliktusokkal teli darabbal tartson tükröt a 21. századi Magyarország társadalmának. Az előadásban olyan fontos kérdések kerülnek előtérbe, mint a bevándorlás, a faji előítéletek és az idegen kultúráktól való félelem.
Amikor közbeszól a szerelem
Bár a történet nagyvonalakban tényleg hajaz Shakespeare klasszikusára, egy sokkal sötétebb világba csöppenünk. A helyszín a mesebeli Verona helyett az ötvenes évekbeli New York szegénynegyede, ahol két egymással rivalizáló banda - a második generációs amerikai tinikből álló Jets és a Puerto Ricó-i bevándorló fiatalokból létrejött Cápák – próbálja megszerezni a környék feletti egyeduralmat. A két banda között mindennaposak az utcai összetűzések, kitörni készül a véres bandaháború. A vezetőik találkozót szerveznek, hogy megbeszéljék az utolsó nagy összecsapás részleteit, a Jets egyik alapítója, Tony viszont szemet vet a Cápák vezetője, Bernardo gyönyörű húgára, Mariára, így a háborúskodásba közbeszól a szelem.
Vagy mégsem?
Vagyis csak közbeszólna, ugyanis a történet szerelmi szála szinte teljesen háttérbe szorult a mérhetetlen düh és gyűlölet mögött, ami az Alföldi féle West Side Story mozgatórugója lett. Szinte olyan, mintha a két hős szerelmes egymásra találása nem élvezne prioritást a darab fő mondanivalója mellett. Sokkal hangsúlyosabbak a bandák jelenetei, valamint a főszereplők játéka sem segített előtérbe helyezni a szerelmi szálat. A Tony-t alakító Kocsis Dénes gyönyörűen énekel, viszont a prózai részek alatt mintha unatkozott volna. Darabbéli partnere Ágoston Kati szintén énektudásával fogta meg a közönséget, erőltetett temperamentuma és a szerephez aligha illő akcentusa inkább keltett parasztlányos beütést, ami kétség kívül kárára ment a karakter szerethetőségének. Bernardóként feltűnik továbbá Medveczky Balázs, Riffként Brash Bencét láthatjuk, Maria barátnőjét, Anitát pedig Nádasi Veronika alakítja. Mindhárman hozták a tőlük megszokott színvonalat, a színpadi jelenlétük sokkal erőteljesebbnek hatott a két főszereplőnél.
Ikonikus elemek
A Kálmán Eszter által megálmodott díszlet minimalista, de funkcióját tekintve tökéletes. Egy szinte teljesen üres, szürke teret kapunk, egyedül az ikonikus tűzlépcső és néhány ketrec jelenik meg. Az üresség tökéletesen szimbolizálja, hogy igazából a semmiért ölik sorra egymást a darab szereplői. A koreográfia lendületes, tartalmazza a várt West Side Story-s elemeket, izgalmas és szerethető, Vári Bertalan munkáját dicséri. A jelmeztervezésért Tihanyi Ildikó felelt, aki igyekezett elkülöníteni a két csapatot a rájuk jellemző színekkel és mintákkal. Míg az első sorokból ez biztosan sikerült is, a nézőtér hátsó feléből néha nehezen lehetett követni, hogy akkor most ki-kivel van, főleg a gimnáziumi táncos résznél és a harcos jeleneteknél.
Három estén át még látható
Összességében, ha valaki a tragikus szerelmi történet miatt kedveli a West Side Story-t, akkor inkább maradjon a filmváltozatnál. Viszont ha szeretne ennél többet kapni a sztoritól, érdeklik a mögöttes tartalmak és kíváncsi rá, hogyan tud reflektálni egy ilyen ikonikus darab a mai társadalmunkra, irány Szeged. Az előadás még három estén át – 20-án, 21-én és 22-én – látható lesz a Dóm téren, januárban pedig egy alkalommal a Budapest Arénában is bemutatják majd.