Egy novelláskötet, ami gyógyír a léleknek - Interjú Kiss Edinával, az Égszínkék szerzőjével
Az elsőkönyves szerzővel a közelmúltban megjelent novelláskötetétről beszélgettünk, melyből kiderül, hogyan támogathatja a személyes fejlődésünket és az élet kihívásaival való megküzdésünket az olvasás. Ha pszichológushoz most nem szívesen mennél, az irodalom, így akár ez a kötet is, segít elsimítani a lelked háborgó hullámait.
Irodalomba csomagolt lelki manna
Minden élőlényben közös az egysejtűtől kezdve az emberig, hogy a túlélésre törekszik. Az ember azonban abban különbözik a bolygó többi lakójától, hogy nemcsak túlélni, hanem lehetőség szerint jól, boldogan és kiteljesedve szeretne élni. Aki már eljutott a tudatosság ezen szintjére, az szüntelen azon munkálkodik, hogy megértse, átlássa és jó megoldásokkal élje át a mindennapok kihívásait. A destabilizált, nehezebb napokon - a jelenlegi, koronaválság idején különösen - mindenkinek szüksége van arra, hogy olyan fogódzókat találjon a megküzdési helyzetekben.
A recept eltérő lehet: van, aki sporttal, van, aki szakember segítségével és van, aki művészetekkel dolgozik ezen. Kiss Edina író, pedagógus és jógaoktató a zenén és a mozgáson túl, az irodalomban találta meg azt a kiteljesítő és felszabadító elfoglaltságot, ami hozzávezette őt egy analitikus, tudatos létezéshez.
A jóga oktatása mellett ugyanis évekig folyamatosan publikált jógaszemléletű, szakmai írásokat, a közelmúltban pedig könyvszerzőként is bemutatkozott. Első könyvével, az Égszínkék: Lélektani történetek című novelláskötettel kettős missziót teljesít: egyfelől szépirodalmi szövegeivel szórakoztatja, gyönyörködteti az olvasót, másfelől vezeti és gondolatokat ébreszt benne a legkülönbözőbb sztorik lélektani vetületeinek bemutatásával. A könyvről, az írásról, a keleti gondolkodásról és saját életfilozófiájáról kérdeztük az írót, aki történetein keresztül olyan különleges útra csábít bennünket, amihez csak képzeletbeli útlevél kell, s a kapukon, amiken áthaladunk általuk vele, fontos, letörölhetetlen pecséteket kaphatunk.
Minden író először olvasóként kezdi. Melyek voltak azok a meghatározó könyvek, illetve kik azok a szerzők, akik hatással voltak, formálták a gondolkodásodat?
A korai gyerekkoromból nincsenek olyan emlékeim, hogy mesét olvastak volna a szüleim, de az emberek, a történeteik mindig nagyon érdekeltek. Már kislányként is az volt a legkedvesebb szórakozásom, hogy a felnőttek körül sertepertéltem, mert kíváncsi voltam, mit, hogyan élnek meg és erről hogyan beszélnek. Tinédzser voltam, amikor elkezdtem egyre több időt tölteni a könyvekkel. Rájöttem, hogy az olvasás, a különböző történetek megismerése egy folyamat része, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban megérthessem a körülöttem zajló világot. Az első verseimet ekkor kezdtem el írni, ezért tulajdonképpen nálam egyszerre alakult ki az olvasás és az írás iránti szenvedély. Először csak a korosztályomnak szóló pöttyös és csíkos könyveket, lányregényeket olvastam. Elég korán elkezdtem érdeklődni a spirituális témájú könyvek iránt, viszonylag fiatalon Hermann Hessét és Szepes Máriát olvastam. Előbbi szerzőtől a Sziddhárta és Az üveggyöngyjáték, utóbbitól A vörös oroszlán és a Raguel hét tanítványa volt számomra a legmeghatározóbb. A rendszerváltás környékén érettségiztem, utána egyre több kötet jutott el hozzám, Márai Sándor és Szabó Magda könyveit forgattam sokat.
Hogyan találtad meg a saját, írói hangodat és milyen ügyet, missziót akartál szolgálni az írásaiddal?
Kacskaringós út vezetett el addig, hogy megszülethessen az első könyvem. Nem volt egészen tudatos, hogy ezekben a történetekben kidomborodjon az irodalom terápiás hatása, ez egyfajta következmény volt. Világ életemben a megélési folyamatok inspiráltak, akár a magánéletemben, akár a pedagógiában, akár a jógában vagy az alkotói folyamatokban. Utólag jöttem rá, hogy ebben a rendszerben is abszolút érvényesül a terápiás hatás: egyfelől személyesen, nekem is jót tesz, hogy kiírom magamból az érzelmeimet, gondolataimat, mert egyfajta nyugvópontra kerül tőle a lelkem, másfelől ezzel másoknak is segíthetek, hiszen aq történetekben felismerhetik a saját életüket, reflexióikat. Az Égszínkékben nem minden novella személyes sztori, van, amelyiknek az alanya, valamelyiknek csak a szemlélője voltam. Pedagógusként, jógaoktatóként mindig sok ember között mozogtam, több feldolgozási folyamatot láttam vagy vettem benne részt. Mások történetei pedig épp annyira megihletnek, mint a saját életem, érzelmi világom. Valójában a személyiségem része, hogy lélektannal, emberi érzésekkel foglalkozom, ezért nem is jelenhetett volna meg más az írásaimban sem.
Hogyan jelenik meg a novellákban a saját életed, érdeklődésed és érzelmeid?
Hol erőteljesebben, hol látens módon, de mindenhol ott vannak. Aki ismer, tudja, hogy nagyon fontos számomra minden művészeti ág, különösen a zene. A novellák között van olyan, ami mozgásterápiáról szól, amiben megjelenik a tangó vagy éppen a jóga. A zeneterápia szintén helyet kap a témák között, hiszen nyolc évig csellóztam, játszom indián furulyán is, így jól tudom, milyen az, mikor egy hangszeren keresztül lehet megélni, levezetni vagy feldolgozni érzelmi folyamatokat. Megjelenik még a hit témaköre, hogy miként tudjuk megélni ezt a fajta kapcsolódást. Az első novella, ami a kötet címét adta, az Égszínkék a családi traumarendszerekről szól, ami egy nagyon aktuális és mindenki életét meghatározó jelenség. Nem kifejezett célom ugyanakkor, hogy ezekkel az írásokkal önelemzésre szólítsam fel az olvasót, hiszen egy irodalmi alkotás akkor is élvezhető tud lenni, ha nem vetítünk mögé többletjelentést. Az én történeteimnek van egy mélyebb rétege, fantasztikus, hogyha ezekhez tud valaki kapcsolódni, de ne felejtsük el, hogy a szépirodalomnak legalább olyan fontos összevetője az is, hogy feltöltődjünk és kikapcsolódjunk általa. Bízom benne, hogy ez a kötet mindkettőre, az önfejlesztésre és a szórakozásra is lehetőséget ad.
Ha konkrétabban kellene megfogalmazni, akkor milyen élethelyzetek, kihívások és megoldási stratégiák jelennek meg a novellákban? Kikhez szólnak ezek a történetek elsősorban?
Sokáig azt gondoltam, hogy ez egy női kötet, de már több pozitív visszajelzésem érkezett férfiaktól is. Ha mindenképpen mondanom kellene egy korosztályt, akkor elsőkörben a 25 év felett nőknek ajánlom, mert ők biztosan tudnak majd azonosulni a tartalommal. Ebben az életkorban már túljut az ember néhány lelki megrázkódtatáson vagy elakadáson, amelyekre reflektálnak ezek az írások. Gyermekkori traumáktól kezdve egészen az időskori, hitbeli krízisekig, minden életszakasz kihívásköre megtalálható a sztorikba csomagolva. Van benne történet a család mozaikszerűségéről, a párkapcsolatokról, a kezdődő szerelemről, egy hosszú, érett házasság kihívásairól és az életszakaszváltások új helyzeteiről, de akár életet veszélyeztető betegségről vagy a transzgenerációs traumák kihívásairól is.
A megoldási stratégiák bemutatása nem mindig volt kifejezett célom, inkább gondolatébresztőnek szánom a történeteket. Sokfélék vagyunk ugyanis és nincs minden helyzetre bevált receptünk. Valójában az utolsó lélegzetvételünkig mind keresők vagyunk, akik próbáljuk megérteni önmagunkat és a körülöttünk lévő világot. Ez egy szüntelen folyamat és mindig a fejlődés irányába mutat. Nagyon szerencsés az, aki képes ezt önmagától átlátni, de a saját és mások történetei mindenképpen azt szolgálják, hogy ezt felismerjük.
A koronavírus-járvány sokakban felébresztette az önreflexiót. Véleményed szerint a történeteid hogyan tudnak aktualitással szolgálni kifejezetten erre a helyzetre?
Azt gondolom, hogy mivel a kötet alapvetően az emberi érzésekről, viszonyulásokról és az egymáshoz való kapcsolódásról szól, mindenképp adhat válaszokat a Covid-helyzetből adódó válságra is. A koronavírus miatt sokak kényszerültek szélsőséges, kiszámíthatatlan helyzetbe, ilyenkor tanulhatjuk a legtöbbet önmagunkról és másokról is. Sokat elárul egy emberről, hogyan reagál az akadályoztatásra, a balanszból való kibillenésre, hogyan tud megbirkózni azzal, hogy fel kell hagynia a korábbi szokásaival vagy éppen hogyan éli meg, ha hosszabb ideig kell összezárva lennie a családjával. Az egész életünket meghatározza, hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz, de ez mostanában különösen fontos szerepet kap. Még ha valaki nem is spirituális gondolkodású, könnyen beláthatja, hogy leginkább a kapcsolatok határoznak meg bennünket. Az új élet is mindig kapcsolódással kezdődik: két sejt kapcsolódik.
Hogyan született meg a gondolat, hogy egyedi grafikák kerüljenek a novellás kötetbe?
Bár én magam nem vagyok gyakorlója egyik képzőművészeti ágnak sem, a gondolkodásomat nagymértékben meghatározza a vizualitás. Mindig komplex képekben látom a történeteimet, ezeket fordítom le a szavak szintjére. Kisteleki Dóra munkásságát sokáig kísértem figyelemmel, majd mikor körvonalazódott a könyvírás ötlete, felkerestem, hogy illusztrálja a novellákat. Nem egy bevett megoldás ez egy novelláskötetnél, ezért ebben úttörőnek számítunk. Fantasztikus volt a közös munka, már az első találkozásunkkor kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, nagyon hasonlóan látjuk a világot, ezért a jövőben is szeretnénk majd együtt dolgozni.
Ezek szerint már úton van a második kötet? Milyen irányban tervezed a folytatást?
Abszolút! Nagyon hasonló tematikájú kötet várható. Talán annyiban lesz más, hogy a folyamatban én is jobban kezdem megtalálni a saját, írói hangomat. A sokféleség talán nem lesz ennyire jelen, folyamatosan tisztul le a mondandóm. Jövő nyár végén, ősz elején szeretnénk kijönni az új könyvvel. Azt tudom ígérni az olvasóknak, amit eddig is: lélektani témájú írásokat, emberi kapcsolatok bemutatását és itt-ott némi művészetterápiás csemegét, melyek útmutatások vagy eszközkészletek lehetnek egy teljesebb, boldogabb élethez.
Az Égszínkék karácsonyig ingyenes kiszállítással rendelhető meg a www.kissedina.hu oldalon.
Leadfotó és fotók: Kiss Edina
Oldalak
Hasonló cikkek
