Fekszel a vízparton, süt a nap, kék az ég, melletted a párod, köztetek édesen játszik a kicsikétek. Elképzeled, hogy újságot olvasol, amíg ők a vízben lubickolnak. Kávéztok a reggeli napsütésben a teraszon. Jókat ebédeltek. Úgy kell most neked ez a pihenés, kimozdulás, mint egy falat kenyér!
FemAnyu
Ki szavazna meg egy pofont ezért? Azt gondolhatnánk, hogy az erre a kérdésre adott válaszok nyíltan elválnak a különböző erkölcsi világnézetek mentén, de – kapaszkodj meg – a gyermekek viselkedésének kordában tartása talán az egyetlen olyan téma, ahol száz évvel ezelőtti nézeteken osztozik liberális és konzervatív egyaránt. Ha téged már a kérdésfeltevés is zavar, jó helyen jársz.
Piszok nehéz megélni szülőként, hogy mindent megteszünk a gyerekért, mégsem elég. Odafigyelünk rájuk, szeretjük őket, nem nélkülöznek, mégis nyígnak és akaratosak. Többféleképpen reagál erre a szülőtársadalom. Lássunk most egy olyan verziót, ami az összes többinél hatékonyabban szolgálja a javunkat!
Most éppen egy szemgyulladással járó felsőlégúti megbetegedés kering a környékbeli óvodákban, amiről ismét és mindig ilyenkor az otthon maradó szülők, jellemzőbben édesanyák jutottak eszembe. Sajnos jelentős terheket ez az írás sem fog levenni rólad, ha éppen hasonló cipőben jársz, de talán ad pár elgondolkodtató támpontot, hogy „egyúttal” fontos tapasztalatokkal hagyd magad mögött ezt az időszakot – ahogy majd a gyermeked lelke-szervezete is teszi.
Van egy 12 kártyából álló csodás kis kártyacsomagom, amit egy kedves édesanyától kaptam ajándékba. Csupán egy-egy szó áll a kártyákon, mégis nagy felismeréseknek, sokat mondó mosolyoknak nyitott már utat. Úton-útfélen, mert szokásommá vált magammal hordani. Nem csak csoportfoglalkozáson kínálom meg vele a résztvevőket, hanem egy kávézás, akár egy buli közepén is odanyújtom a társaságnak. Egyik reggel én is húztam, hátha eltereli a feszült gondolataimat, s lám, mi állt rajta: „nagy levegő”.
„A gyerek feladata lesz a kutya! Legalább megtanul gondoskodni egy másik élőlényről, felelősségteljesebb lesz és hűséges barátra lel!” Ismerős? Ha nálatok sem egészen így alakult – vagy még idejében olvasol – pörgess tovább, mert egy sokat látott szakembert is segítségül hívtam ahhoz, hogy a családi kutyatartásról gondolkodjunk.
Előre le fogom lőni a poént. Vagyis már a cikk elejére odabiggyesztem a vonatkozó szakirodalmat, ami útmutatással szolgálhat a címben feltett kérdésre. Hogy azután legyen még „helyünk” megemészteni, értelmezni és magunkévá tenni az olvasottakat. Mert e nélkül könnyen fennakadhatna a „lájk-vonalon”, ami ugyan nem egy tudományos meghatározás, csupán saját megfigyelésem arról, hogyan tudunk – nem csak szülőként – egyetértően, akár megindultan bólogatni magvas gondolatokat látva, sőt megosztva, lájkolva anélkül, hogy a mondandó aztán leszivárogna a mindennapi gyakorlatunkba, viselkedésünkbe, szemléletünkbe.
Szeretettel ajándékozom az alábbi sorokat – érzéseket, gondolatokat – minden FemAnyu-olvasómnak, aki elindult az anyává válás útján. Tartsál akár egy emelkedőn, vagy a hullámvasút alsóbb ágán, mind egy irányba tartunk. Részletek a „Nekünk bevált” kötetből.