Neked mihez kell a nagy levegő?
Van egy 12 kártyából álló csodás kis kártyacsomagom, amit egy kedves édesanyától kaptam ajándékba. Csupán egy-egy szó áll a kártyákon, mégis nagy felismeréseknek, sokat mondó mosolyoknak nyitott már utat. Úton-útfélen, mert szokásommá vált magammal hordani. Nem csak csoportfoglalkozáson kínálom meg vele a résztvevőket, hanem egy kávézás, akár egy buli közepén is odanyújtom a társaságnak. Egyik reggel én is húztam, hátha eltereli a feszült gondolataimat, s lám, mi állt rajta: „nagy levegő”.
Kellett egy nagy levegő ahhoz, hogy azzal a lendülettel kifújjam a feszültségem, és elinduljak a dolgomra. Jó nagy levegő kellett ahhoz is, hogy leüljek a laptopomhoz és megírjam a maradék beadandómat a szakképzésre – utolsó félévemet zárom, nyugtáztam hátradőlve, amint pár óra múlva rányomtam a küldés gombra.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Nagy levegőt vettem és behunyt szemmel engedtem ki a gondolataimmal együtt, mielőtt megérkezett volna a kliensem, egy édesanya, akinek a következő egy órám szenteltem.
Legalább öt nagy levegőt vettem, amikor a fiam rámkiáltott, hogy ő tudja a matek házit, nem is rontotta el, de mindjárt kijavítja. (?!)
Neked mihez kell a nagy levegő?
Kisebb, nagyobb gyerekeinket elnézve, elkélhet a nagy levegő a gondoskodáshoz is, mert a tanév vége felé haladva kezd megfáradni a sulis népség. Bár ez a megállapítás magától értetődik így május végén, talán hasznos lehet felfigyelni most erre, nem csak sodródni – ahogy nálunk a matek könyv tette tegnap este az asztalról le a földre... Mert különbség van aközött is, hogy mélyeket lélegzünk vagy levegő után kapkodunk.
Mire figyeljünk szülőként?
Eredetileg a felsorolás végére hagytam volna azt, hogy: magunkra. Bár szándékos szerkesztési elv mentén „bummnak” akartam a cikk végére, mégis meggondoltam magam. Szeretném ezzel is azt üzenni, hogy mi vagyunk a sor elején, bármennyire szokatlan ez a gondolat, vagy alkatunktól fogva idegen.
Ha így érzel, segíthet ezen az analógia, hogy velünk kezdődött az a nagyszerű kis élet is, aki számunkra a legfontosabb. Akiből senki nem lett volna, ha akkor, ott várandósan nem tudjuk ösztönösen jól, hogy mennyire fontos megadnunk magunknak, amire szükségünk van. Ahogy talán és remélem, a téged körülvevő támogató környezet is tudta, vagy legalább egy támogatód volt ebben. Meglehet, őket is emlékeztetni kell arra időről időre, hogy a testünk szétválásától kezdve valóban nem ennyire egyértelmű az összefüggés a gyerek és köztünk, mégis vitathatatlan, hogy bőven tart az az időszak, amiben a mi jóllétünktől függ az övé. Ha később kapcsolódtál be a kicsi életébe, akkor neked onnantól.
Nem a fontossági sorrend itt a szamárvezetőnk, inkább egy életrend, hívjuk így (most találtam ki, mivel egy szülő se mondaná azt, hogy ő maga a legfontosabb az életében, aminek átérzem a helyénvalóságát). Ez egy másik keretrendszer, amelyben azt láthatjuk, hogy az élet tőlünk eredve haladt a gyermekünkhöz, és mint fát a gyökér, csak önmagunk táplálásával éltethetjük. És nevelhetjük.
„Apropó, térjünk rá a gyereknevelésre!”
– A fölnőttek úgyis mindig arra kíváncsiak, hogyan tudnák a gyerekek viselkedését megváltoztatni! – vetné közbe most Saint-Exupéry. És valóban, számtalan könyv szól már arról, hogy hogyan kezeljük a gyereket, és egyelőre kevés arról, hogy hogyan „kezeljük” magunkat. Pedig „mindenfajta nevelés önnevelés” – Rudolf Steiner ki is mondta, amit élük nap, mint nap, ha figyelemmel kísérjük magunkat. Ha nem, akkor is így van, maximum többet erősködünk azon, hogy „de százszor megmondtam!”
Sok folyadék, előretervezés
Alapvetés, de ugye azt beszéltük az elején, hogy szeretnénk elkerülni a kapkodást, hát nézzünk rá a rutinjainkra, hogy tényleg úgy csináljuk-e vagy csak azt gondoljuk, hogy úgy csináljuk? Melegszik az idő, izzadnak a gyerekek is, egyszerűen több folyadék kell nekik. Az előretervezést meg az étkezések miatt hoztam föl. Például, hogy a fagyi mellé – elé – tegyük a táplálóbb ételt, különben három gombóc miatt is megcsúszhat a vacsoraidő, ami miatt meg a fürdés, attól meg a fektetés. Nem akarjuk, tudunk tenni ellene – érte.
Elegendő alvás
Nem könnyű majdhogy nem verőfényes napsütésben a hálószoba felé venni az irányt, de érdemes. Főleg, ha mozgalmas hétvégéink vannak. Vegyük észre, ha a kialvatlanságtól küzd a hétköznapokkal a gyerek! Nálunk az vált be, hogy én hozom ki a gyerek pizsamáját az ágyából, mert egyúttal lehúzom a redőnyt, hogy tisztálkodás után már a sötét szobában pislákoló kislámpa fénye fogadja. Engem meg feldob, amikor negyed kilenckor kisüti a szemem a fény, ahogy elhagyom a szobáját...
Hányszor nevetetted meg ma a gyereked?
A „hányszor ölelted meg” kérdés is mellbevágó tud lenni. Főleg, hogyha ismered az amerikai pszichológus, Virginia Satir mondását arról, hogy napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a gyarapodáshoz. Engem most a fenti, magamhoz intézett kérdés „tett helyre” pár hete. Rádöbbentem, hogy volt olyan nap, amikor talán egyszer sem nevetettem meg a fiam. Ami nem azt jelenti, hogy rossz napja volt – hiszen az iskolában lehettek nálam jobb fej társai és tanárai –, jókedvű volt délután, amikor mentem érte, megbeszéltük a sulis dolgokat hazafelé, még csak konfliktus sem volt, este felolvastam, mégse tudtam felidézni egy olyan önfeledt momentumot sem, amikor összekacagtunk volna. Pedig az olyan jó! Teljes szövetségben, a nevetéstől kikönnyesedett szemmel vinnyogni egymásra, miközben már nem is a poénon nevetek, hanem azon, hogy neki is látni a hátsó fogait, olyan széles szája van, mint nekem.
„A gyerek feladata lesz a kutya! Legalább megtanul gondoskodni egy másik élőlényről, felelősségteljesebb lesz és hűséges barátra lel!” Ismerős? Ha nálatok sem egészen így alakult – vagy még idejében olvasol – pörgess tovább, mert egy sokat látott szakembert is segítségül hívtam ahhoz, hogy a családi kutyatartásról gondolkodjunk.