A kézírásodból azonnal kiderül, mit gondolsz valójában - Ilyen egyszerűen lebuktathat egy grafológus
A tabuszavakkal, más néven kritikus szavakkal nem csak akkor találkozik a grafológus, amikor a kriminálgrafológia területéről kap megbízást - elég gyakran előfordulnak magánlevelekben is. Nem is gondolnánk, hogy rögtön jelzi írásunk, amikor mást gondolunk, és mást írunk. Kárászné Tomanó Ágnes grafológus szakoktató, szaktanácsadó most ebben a témában fejti ki gondolatait.
Gondolatainkat közvetíti az írásunk
Elsősorban most nem a szándékos tartalomferdítésre gondolok, hanem amikor a szó leírásakor beugrik egy történet, egy teljesen más területről. Ilyenkor figyelmünk elkalandozik, kicsit a másik történetbe csöppenünk, az ott átélt élmények hangulata látszódik meg írásunkon. Arról is árulkodnak a tabuszavak, ha homlokegyenest ellentétes a véleményünk valamiről. Nem hazudunk kifejezetten, csak udvariasak akarunk lenni.
Ez utóbbi esetre derült fény nemrégiben, amikor egy cég a munkaerő kiválasztásának kapcsán keresett grafológust, és munka-szakpszichológust. Ilyenkor a két szakember teljesen függetlenül dolgozik egymástól, mindenki a saját módszere szerint dönti el, hogy a jelöltek közül ki az a kettő-három, aki alkalmas az adott feladat ellátására.
A végleges megbízás előtt „próbamunkát” kértek a szakemberektől. Az igazgató, a helyettese, valamint a titkárnő írását kellett elemezni, de nem munka-alkalmassági szempontból! Egy rövidke személyiségképet kértek a grafológustól, és néhány alap-tesztet a pszichológustól.
Elárulták, hogy az igazgatónő és a titkárnő a legjobb barátnők, szinte együtt vezetik a céget. Azonos végzettségűek, még az egyetemen született meg barátságuk. Egyikük sem készült titkárnőnek, de így hozta az élet, hogy az egyik igazgató lett, a másik pedig a barátságra való tekintettel elvállalta az alacsonyabb beosztást. A levél nagyjából ezt a történetet írja le, miközben írója méltatja főnöke tudását, emberséges viselkedését. Ugyanakkor a sorok egyre jobban hullámzanak, megjelennek az erőteljes, felfelé szúró végvonalak, melyek az író feszültségét, indulatát jelzik. Aztán megjelenik a mindent eláruló tabuszó, amely a többinél jóval kisebbre sikeredett: „emberre”.