Stohl Luca az anyaság örömeiről - "Róza egy mosolygós, dumálós kiscsaj"
Stohl Luca, az ATV Híradó műsorvezetője 2021. őszén mondott igent párjának, idén pedig már egy boldog családként várták a nyarat, hiszen májusban megszületett gyönyörű kislányuk, Róza. Lucával az anyaságról, a napi rutinokról, az anya-lány kötődésről és a nőiességről beszélgettünk.
Májusban édesanyává váltál, megszületett az első gyermeked, Róza, ehhez ezúton is szeretnénk gratulálni. Hogy vagytok most, hogy telnek a napjaitok?
Köszönjük szépen, jól vagyunk, és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy minden a legnagyobb rendben, a kislányunk csodálatos, szerencsére gördülékenyek a napjaink. A férjemmel hármasban jól vesszük az akadályokat, és igazából nem is éljük meg akadályoknak őket, igazán szerencsések vagyunk.
Kialakult már a napi rutinotok a babával, van egy menetrend, amit követtek?
Inkább azt mondanám, hogy alakul. A dolgok egymásutánja állandó, de ha hamarabb megéhezik vagy elfárad, esetleg családi programunk van, akkor igazodunk. Nincs táblázatban vezetve, hogy pontban 10 órakor tízóraizunk, utána játék, aztán alvás. Van ebben egy bizonyos rugalmasság a részünkről, de persze megvannak azok a pontok, amiket igyekszünk betartani.
A napi rutin is gördülékenyebb, ha kényelmes lábbeliben végezhetjük:
Lucának a Skechers Slip-ins cipői segítenek ebben!
Milyen kisbaba Róza? Nyugodt pici vagy azért akadnak nyűgösebb napok is?
Abszolút szuper nyugodt baba. Ha megemeli a hangját, akkor tudjuk, hogy evésre vagy alvásra van szüksége, de ezenkívül egy mosolygós, dumálós kiscsaj, nagyon jófej.
Kialakult már köztetek az a tipikus anya-lánya kötődés, amiről minden édesanya beszél?
Én nem tudom, hogy ez másoknál hogy van, de nálunk már az első perctől fogva, ahogy megláttam a gyerekemet, valahogy tényleg minden más lett, újra kódolt bennem nagyon sok mindent. Akkor nem gondoltam, hogy lehet még jobban szeretni őt egy nap vagy egy hét múlva, ahogy újszülöttből egyre nagyobb babává válik, úgy napról napra több dolgot fedez fel, jobban rácsodálkozik egy játékra, az arcunkra, a hangunkra, ez pedig mind ilyen wow-élmény. Minden egyes nap újabb és újabb örömök és persze kihívások elé nézünk. Rengeteg energiát, készenlétet és figyelmet igényel, de nagyon élvezzük.
![stohl luca kislánya róza](/sites/default/files/images2023/4_lifestyle/stohl_luca_interju.webp ""Ahogy megláttam a gyerekemet, valahogy tényleg minden más lett."")
Említetted, hogy nagyon szerencsésnek érzed magad Rózával, de gondolom nálatok is akadnak azért nehézségek. Eddig mik a tapasztalataid, mi az anyaság legnehezebb része?
Egyrészt az a felelősség, ami rázuhan az emberre, hogy innentől itt van ez a csöpp kis ember, aki teljesen rád van bízva, kiszolgáltatott, és tőled vagy tőletek függ. Az első 2-3 hét tényleg erről szól, hogy figyeled a kicsit, mi az, amire éppen szüksége van, és megpróbálod neki tőled telhető legtöbbet megadni. Azt vettem észre, hogy Róza nagyon ösztönös, mindent tud, csak meg kell fejtenünk, hogy épp mire van szüksége mindemellett fontos a nyugodt környezet is. A várandósságom is szerencsére problémamentes volt, mindent “megbeszéltünk” a kicsivel. A kapcsolat olyan, mint egy tánc: szükség van a maximális odafigyelésre és bizalomra, hogy minden működjön, ha ő biztonságban érzi magát, akkor nagy gond már nem lehet. Nyilván nálunk is volt hasfájós időszak, vannak nehezebb napok, de szerencsére azért ezek jellemzően orvosolható problémák, igyekszünk mindent a legjobb tudásunk szerint megoldani és elfogadni, hogy a szülői lét a sok öröm mellett lemondással, alkalmazkodással, állandó készenléttel jár. Róza szerencsére alapvetően békés, jókedélyű baba, akinek ha nem fáj a hasa, akkor nincs nagy gondja.
A nagyszülőkkel is jól kijön?
Abszolút. Óriási a család, rengeteg nagynénije, nagybácsija van, nagyszülők, dédszülők. – Talán inkább az a nehézség, mindenkivel tudjunk találkozni, és ezt úgy iktassunk be , hogy a kicsinek se legyen sok, hogy hirtelen 15-en vannak körülötte, hiszen nálunk ezt jelenti a kis családi összejövetel. Ez egy három hónapos gyereknek lehet, hogy sok, úgyhogy szépen és óvatosan adagoljuk, hogy a család is örüljön, de közben a babának is megmaradjon a nyugalma. Szerencsére mindenki megértő, hiszen tudják, hogy milyen egy újszülöttel ez a fajta türelemjáték.
Eddig hogy látod, milyen dolgokban változik meg egy nő élete, ha gyermeke születik? Nálad mi minden változott, például a nőiesség terén?
Ami a legnagyobb változás, hogy innentől kezdve nem te rendelkezel a saját időddel. Az indulásnál nem csupán annyi történik, hogy beleugrok a ruhámba, a cipőmbe és elindulok, hanem összepakolok három táskát, 15 váltásruhát, megnézem bent van-e a pelenka meg a babaülés – minden körülményesebb és kevésbé vagy önálló. Ezzel tisztában voltam, így el tudom fogadni, hogy ez egy ilyen időszak. Nekem óriási mázlim van, hogy a férjem munkahelye sok szabadságot biztosít számára, így én abszolút nem maradtam magamra, hanem együtt vállaljuk a szülői lét minden szegmensét, és nem arról van szó, hogy én vagyok a gyerekkel, közben viszem a háztartást, ő meg majd jön, amikor mosolyog a baba. Ezt az egészet ketten, pontosabban hárman csináljuk, és szerintem az is a sikerünk titka, attól működik ilyen jól, hogy mindannyian kivesszük a részünket mindenből, hogy mindenki jól érezze magát itthon. Nőiesség terén még lehet korai arról beszélni, hogy mi változott – nyilván az ember teste már a várandósság alatt is sokat változik utána is. Sokáig tart, mire eljön az az idő, hogy tényleg azt érzed, hogy újra úgy vagy a bőrödben, hogy már nem fáj semmid és minden a helyére került, de ez egy izgalmas tapasztalás, hiszen a táncos múltam miatt mindig is sokat foglalkoztam a testemmel és a mozgással. Utóbbi nagyon sokat segít. Természetesen nem futok és edzek őrült módjára, elég pár mozdulat és egy kis nyújtózkodás, hogy visszatérjen a megfelelő tartás és a lendület. Erre szükség is van, hiszen egy picivel valamiért mindig rohan az ember, mindig úgy érzi, hogy le van maradva valamiről, mindig van szennyes, mindig megy a mosógép…
Mennyi időd van sminkelni, szépen felöltözni? Mennyire fontos számodra most ebben az időszakban az, hogy csinos légy és tip-top?
Amikor itthon vagyunk, esetleg elmegyünk sétálni, akkor nyilván nem dobom fel a híradós sminkemet és nem veszek magassarkút, de ha családi vagy baráti összejövetelre, esküvőre megyünk, természetesen meg tudom oldani azt, hogy hajat mossak és sminkeljek.
Mennyire hiányzik a munka? Az a fajta mindennapi pörgés, ami korábban az életed része volt?
Érdekes ez a kettősség, mert amikor bekapcsoljuk a tévét, vagy amikor a közösségi oldalam feldobja, hogy egy éve ilyenkor épp az ATV Híradóját vezettem, olyankor mosollyal meg szeretettel gondolok erre az időszakra, hiányoznak a kollégák, de jelenleg nem tudom elképzelni, hogy ne legyek itt az esti fürdésnél és altatásnál. Egy pár hónapot tehát még várnia kell a nézőknek, hogy újra a Híradó díszletében lássanak. Róza mellett mindig van valami új feladat. Most ezt próbálom megélni és kiélvezni, mert gyorsan nő, és tudom, hogy minden napot és hetet meg kell becsülni.
Te mit tanácsolnál azoknak az újdonsült édesanyáknak, akik azt gondolják magukról, hogy rosszul veszik az akadályokat?
Azt mondanám nekik, hogy ez egy tanulási folyamat. Mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai, vannak jó és rossz pillanatok is. Én is számtalanszor bocsánatot kértem már Rózától, amikor úgy éreztem, hogy valamit rosszul csináltam, ez főleg az első gyereknél szerintem teljesen normális. Hiába próbálkoztál már az öltöztetéssel a tanfolyamon vagy a kistesókkal, de egészen más az, amikor egy hús-vér csecsemőre próbálod feladni a ruhát. Mindenki hibázik, de szerintem a gyereknek akkor is te leszel a legjobb anya, nem a szomszéd. Nálunk az vált be, hogy ha helyzet van, akkor veszünk egy nagy levegőt, figyeljük a gyereket, és nyugodtan átgondolva, mégis az ösztöneinkre hagyatkozva cselekszünk, ez eddig mindig jó lépésnek bizonyult. Persze lehet olvasgatni, én is, ha valami olyan van, hívom a védőnőt vagy anyukámékat, de alapvetően szerintem ha nem izguljuk túl a dolgokat, hanem csak megpróbálunk figyelni a kicsire, akkor meghalljuk és meglátjuk, hogy mi az, amire szüksége van. Ez ilyen végtelen próbálkozás és türelemjáték, ami előbb vagy utóbb úgyis bejön.
Oldalak
Hasonló cikkek
