Az utolsó pillanatig játszott a nagybeteg Márkus László - az öltözőjében rogyott össze
Egy elegáns világutazó
Nagy szenvedélye volt az utazás, különösen rajongott a nyugati országokért. Abban az időben még kiváltságnak számított, ha valaki a vasfüggönyön túlra utazhatott, de Márkusnak ezt is megengedték, hiszen évtizedeken át az egyik legrangosabb magyar színésznek számított. A művész pedig élt is a lehetőséggel. Gyakran utazott például Londonba, ahol színdarabok és mozifilmek sokaságát tekintette meg. Állítólag volt olyan év, amikor 19 színházi előadást, illetve több mint harminc filmet látott Londonban. Párizsért szintúgy rajongott. Egyszer aprócska tetőtéri lakást bérelt ki a francia fővárosban, amely az Eiffel toronyra nézett. A háziasszony 20 frankot kért a szobáért naponta, majd megjegyezte, csak a kilátás megér vagy tíz frankot. Márkus erre a következőt válaszolta: adja ide tíz frankért és esküszöm, hogy nem nézek ki az ablakon! Nem járt sikerrel.
Egész életében adott az öltözködésére
Hihetetlen precizitás jellemezte. Imádott öltözködni, gyakorta hordott elegáns, márkáns öltönyöket, sokszor viselt pecsétgyűrűt, de a parfümök is elbűvölték. Ha utcára ment, mindig kínosan ügyelt arra, hogy minden ruhaneműje frissen vasalt legyen. A szakmai életben ugyanúgy pontosság jellemezte: minden este fél 6-ra taxit rendelt magának, azzal ment a Madách Színházhoz. Bár csak fél hét előtt kellett volna megérkeznie, minden este 17.45-kor ott állt a teátrum előtt. Belépett, s azt tudakolta a pénztárostól, hogy hány néző lesz aznap este. Végigfuttatta tekintetét a plakátokon és hirdetményeken, és ha helyesírási hibát talált, kíméletlenül szóvá tette.