Az utolsó pillanatig játszott a nagybeteg Márkus László - az öltözőjében rogyott össze
94 évvel ezelőtt született a Kossuth-díjas színművész, a múlt század hazai színháztörténetének kimagasló egyénisége.
Ezerarcú színészként tartották számon
94 éve, 1927. június 10-én született Márkus László színművész, a múlt század hazai színháztörténetének korszakos figurája. Az egyik legsokoldalúbb magyar színészként tartották számon, hiszen jellemábrázoló készsége vígjátékokban, kabarétréfákban, mély drámai szerepekben egyaránt kiválóan érvényesült. Moliére, Molnár Ferenc és William Shakespeare örökérvényű darabjaiban alakított emlékezetes hősöket. Mindemellett rengeteg televíziós- és filmszerepben is brillírozott. Olyan hazai mozikban tűnt fel, mint a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, az Egy magyar nábob, az Egy óra múlva itt vagyok, a Régi idők focija, Az ötödik pecsét vagy a Defekt. Most szakmai pályafutásával, életútjával kapcsolatos érdekességek következnek.
Gyerekszereplőnek állt volna, de eltanácsolták
Márkust már gyermekkorában megigézte a színház varázslatos világa. 1934-ben, hétesztendős korában arra kérte édesanyját, jelentkezzenek a Vígszínházban, ugyanis a majdani színész fülébe jutott, hogy a teátrumban gyerekszereplőket keresnek az egyik darabba. Csakhogy sovány, beesett arcú kisfiút szerettek volna foglalkoztatni, és mivel Márkus pufók kissrác volt, így végül elutasították. Napokig sírt a szobájában, és úgy tűnik, az élmény felnőttkorában is kísértette, ugyanis 1968 nyarán nyolc kilót adott le csak azért, hogy nehogy beskatulyázzák és humoros, kövér férfiszerepeket bízzanak rá a filmekben.
Rajongva imádta a mesterségét
Szexuális irányultságával kapcsolatosan rengeteg pletyka kelt szárnyra az elmúlt évtizedekben. Sokáig beszélték, hogy Márkus Lászlónak azért nem volt soha felesége, illetve azért nem alapított családot, mert a saját neméhez vonzódott. Ez azonban nem igaz: a legvalószínűbb, hogy a Kossuth-díjas színésznagyság egy fiúgyermekeknél előforduló rendellenesség következtében felnőttkorára aszexuálissá vált. Ez mind magánéletére, mind pályájára kihatott. Ugyanakkor szenvedélyesen szerette a mesterségét, az voltaképpen minden egyes percét kitöltötte, így valószínűleg nem is érezte hiányát egy társnak, akihez a függöny legördülte után hazamehet. Rajongva imádta azonban édesanyját, aki a fáma szerint az egyetlen nő volt az életében.
Összetévesztették Kállai Ferenccel
Fiatalabb korában gyakorta megesett, hogy a nézők összetévesztették hasonló alkatú színészkollégájával, Kállai Ferenccel. Sokszor megrohamozták, mivel autogramot szerettek volna tőle. Ugyanakkor a "rajongói" néha Kállai művész úrnak szólították. Így aztán nem egyszer előfordult, hogy - mivel nem akart csalódást okozni - Kállai nevét írta az elé tolt papírra.