Az utolsó pillanatig játszott a nagybeteg Márkus László - az öltözőjében rogyott össze
Egy évig malomban is dolgozott
Viszontagságos fiatalkor jutott neki: zsidó származása miatt a második világháborúban többször előfordult, hogy a nyilasok a Duna felé terelték, de a majdani színművész minden egyes alkalommal megúszta, hogy a folyóba lőjék. Apja egyébként malomtulajdonos volt, és egyáltalán nem tetszett neki az ötlet, hogy fia a világot jelentő deszkákat koptassa. Márkus egy évig maga is malomban dolgozott, ám mindvégig tudta, hogy nem ez az ő útja. Korán a színészet felé fordult.
Nagybetegen sem mondta le a szereplést
1985. december 30-án a szilveszteri műsort próbálta a Budapesti Kongresszusi Központban. A színművész - akit évekkel korábban leukémiával diagnosztizáltak - ekkor már súlyos beteg volt, töretlen munkakedve azonban az utolsó pillanatig mit sem csappant. Meg sem fordult a fejében, hogy lemondja a szereplést. December 30-án Gálvölgyi János lépett be az öltözőjébe, köszönt Márkusnak, aki egy széken ült, rákacsintott, majd hátradőlt székkel az öltöző padlójára rogyott. Fiatalabb színésztársa először azt hitte, Márkus László csak tréfálkozik. Néhány percekkel később a mentők is megérkeztek és a Tétényi úti kórházba vitték a színművészt, aki soha többé nem tért magához. 58 évesen távozott az élők sorából.
A két nevettetőt hajdanán remek kapcsolat fűzte össze, ám egy ponton megszakadt a barátságuk. Gálvölgyi János egy beszélgetős műsorban elevenítette fel a múltat.