Különös véletlenek és a sors

Sokan sorsnak, mások véletlennek, egyesek pedig egyszerű szerencsének tartják a meglepő eseményeket, melynek esélye szinte elenyésző.

Charles Fort, amerikai újságíró megszállottan gyűjtötte a különös véletlenekről és furcsa egybeesésekről szóló történeteket 1932-ben bekövetkezett haláláig. Fort ezeket az egybeeséseket vagy koincidenciákat ,,kozmikus jokernek" nevezte, míg Paul Kammerer osztrák biológus az 1919-ben megjelent A szerialitás törvénye című munkájában a véletlent fizikai okoktól függetlenül működő természeti elv megnyilatkozásaként határozta meg.

Anthony Hopkins regénye
Anthony Hopkins brit színész 1971-ben megkapta A petrovkai lány főszerepét s jó színészhez illően először a George Feiger könyvéből készült forgatókönyv alapját, a regényt akarta elolvasni, ám azt sehol sem tudta megszerezni London antikváriumaiban. Hopkins pár nappal később a földalattin utazva a könyv egyik példányára lelt. Az 1973-as bécsi forgatáson a szerző elmesélte a színésznek, hogy könyve utolsó példányát anno egy barátjának adta, aki azt elhagyta Londonban. Hopkins a könyvét megmutatta Feigernek, akinek a betoldott széljegyzetei megtalálhatóak voltak a földalattin talált regényben, így a könyv visszajutott eredeti gazdájához.

A béke rózsája
A második világháború alatt az Amerikai Rózsa Társaság a "Béke" nevet adta egy Franciaországból származó új rózsafajtának, melynek névadó ünnepségének napján, 1945. április 29-én elesett Berlin. Még ebben az évben az Egyesült Nemzetek Szervezetének első ülésén minden résztvevő kapott egy ilyen rózsát, s ezen a napon alá is írták a fegyverszünetet Európában. A virág ezáltal egyfajta jóslata volt a béke megkötésének.

A szinkronizáló puding
A szinkronizáló kifejezés eredete Carl Gustav Junghoz vezethető vissza, aki 1952-ben A szinkronicitás nem okozati összekötő elve című művében használta a terminust, mely meglátása szerint ,,két vagy több, egymástól független, azonos vagy hasonló jelentésű esemény időbeni egybeesése". Jung e könyvében említi Monsieur Deschamps történetét a szilvapudinggal. Deschamps egyszer gyermekkorában szilvapudingot kapott a család egyik ismerősétől, Monsieur de Fortgibutól. 10 évvel később Deschamps egy párizsi étteremben járva szilvapudingot rendelt, amikor a pincér közölte vele, hogy egy úriember épp az imént fogyasztotta el az utolsót, s mint kiderült az illető nem más volt mint Fortgibu úr, aki ugyanabban az étteremben ebédelt. Pár évvel később egy nagyobb társaságban Deschamps a szilvapuding felett elmesélte a desszerthez köthető különös történetét, amikor hirtelen valaki becsengetett, s az eltévedt idegent beengedve fedezte fel, hogy az illető nem más, mint Fortgibu.

A megkerült óra
1994 februárjában a Byron-öbölnél sétáló Peter Burns a vízbe ejtette karóráját. Pár hónappal később a 700 km-re fekvő Sydneyben egy külvárosi nyomdásznak mesélt pont elvesztett órájáról, aki hasonló órát viselt. ,,Azt hiszem, ez az öné"-mondta neki a fiatalember, aki elmesélte, hogy anyja pár héttel azelőtt találta az ékszert a Byron-öböl partjánál fekvő nyaralójuktól nem messze a tengerparton.

Guinnest és a vonatbaleset
1971-ben Alex Guinnesst brit színész vasárnap reggel elaludt, mivel előző nap véletlenül egy órával elállította az ébresztőt. A Westminster-székesegyház istentiszteletére késve érkező színész ekkor tudta meg, hogy a szokásos vonata, amivel járni szokott aznap reggel kisiklott.

A film vándorlása
Jung könyvében egy másik hihetetlen történetet is feljegyzett egy német asszonyról, aki a kisfiáról készült képek filmjét Strasbourgban hagyta a háború elöl menekülve. 2 évvel később ez a bizonyos hölgy Frankfurtban vásárolt képet, hogy lefényképezhesse újszülött kislányát, ám a képek előhívásakor észrevette, hogy a negatívon duplán exponált képek vannak. Az alsó rétegen a fiáról 1914-ben készült felvételek voltak, tehát a film valahogy újra forgalomba került és eljutott hozzá.