Három félreértett pszichés betegség, ami már a fiatalokat is érintheti
XXI. század ide vagy oda, sokan mind a mai napig szitokszóként tekintenek a különböző pszichés betegségekre, legyen szó depresszióról, bipoláris zavarról, poszttraumás stressz-szindrómáról vagy bármilyen egyéb hasonló problémáról. Ennek az oka pedig általában nem más, mint a tájékozottság hiánya: úgy állunk hozzá ezekhez a kondíciókhoz, hogy gyakran fogalmunk sincs arról, mivel járnak. Pedig érdemes jól informáltnak lenni, már csak azért is, mert ezek a betegségek nemcsak minket, hanem a legfiatalabbakat is érinthetik. A következőkben azzal a három pszichés problémával foglalkozunk majd, amelyek a leggyakoribbak a fiatalok körében is – mégis a leginkább félreértettek.
Ismerjünk meg három félreértett pszichés betegséget!
Most tehát nemcsak abban segítünk, hogy felismerhetővé tesszük ezeket a problémákat, hanem egy kicsit a mélyükre is ásunk: megmutatjuk, hogy milyen lehet nárcisztikus, depressziós és skizofrén fiatalként élni. Mindeközben tévhiteket borítunk fel, félreértéseket oszlatunk el és olyan érdekességeket hozunk, amelyekről a legtöbbeknek fogalma sincs, ha ezekről a betegségekről van szó.
Depresszió
Talán nincs is ennél szélesebb körben ismert pszichés gond, nem véletlenül szokták ráaggatni a népbetegség jelzőt. Ennek ellenére sokan már a depresszió tüneteivel sincsenek tisztában – ezért magukon sem tapasztalják, így segítséget sem kérnek.
A serdülőkori depresszió egyértelmű jele lehet a levertség, a folytonos fáradtság, az, ha gyengül az iskolai teljesítmény vagy éppen probléma alakul ki a szociális kapcsolatok terén. De sokkal kevesebbet hallunk más szimptómákról, például a káros szerek iránti megnövekedett hajlamról vagy éppen a veszélyes szexuális viselkedésről. Szintén kevesen tudják, de a depresszió tünetei közé sorolhatjuk a súlygyarapodást, a feledékenységet, az érzelmi kitöréseket és az igénytelenné válást is. Emellett a különböző túlzásba vitt gyakorlatok – például túlzott közösségi média-használat, mértéktelen vásárlás – is ezt a betegséget jelezhetik.
A tünetek mellett a kialakulás körülményei is sok okot adnak a betegség félreértésére. Például nem igaz, hogy csak valamilyen szomorú élmény hatására válhat valaki depresszióssá. Előfordulhat az is, hogy az általános letargia, kilátástalanság, céltalanság fordul át a betegségbe. Emellett óriási tévhit az is, hogy a depresszió nem valódi egészségügyi probléma, és hogy az ember egyszerűen csak „össze tudja szedni magát” belőle. Ez sajnos nem így működik, ha egy fiatalon a fenti tüneteket tapasztaljuk, érdemes minél hamarabb professzionális segítséghez fordulni.
Nárcizmus
Ha valaki maga elé képzel egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő embert, az általában egy túlzottan magabiztos – sőt, inkább öntelt –, arrogáns, mások érzéseit semmibe néző, végtelenül önző illetőt lát. Ez viszont hatalmas félreértés. A nárcisztikusok mélyen legbelül valójában nagyon is önbizalomhiányosak, törékenyek és bizonytalanok, tele vannak szégyenérzettel. Az ilyen személyiségzavar kialakulása általában a gyermekkorban keresendő: ha valaki rendszeresen azt érezte, hogy nem elég jó az, amit csinál, annál torzulhatott az énkép. Ilyen esetben az ember egyfajta védekező mechanizmushoz nyúl, ami lehet például egy olyan „álarc” felvétele is, amit fent jellemeztünk.
Sajnos a nárcizmusban szenvedők kezelése igen nehéz, hiszen nehezen mutatják meg valódi énjüket. Ez ráadásul nemcsak a kezelésre igaz, hanem az emberi kapcsolatokban is, ezért kifejezetten nehezen alakítanak ki bensőséges viszonyokat a többi emberrel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érdemelnék meg azt, hogy kitartsanak mellettük a barátaik és családtagjaik. Ne feledjük! Az ilyen embereknek gyakran még több szüksége van a szeretetre és a megbecsülésre – hiszen mélyen belül semmi másra sem vágynak.
Skizofrénia
Részben a popkultúra, részben a felületes tájékozódás okolható azért, hogy a skizofréniát szinte mindenki ugyanolyannak látja: egy olyan személyiségzavarnak, amelynek elszenvedői több személyiséggel rendelkeznek. Pedig ez egyáltalán nem így van! A skizofréniát gyakran összekeverik ugyanis a a disszociatív személyiségzavarral – ez utóbbi betegség elszenvedői rendelkezhetnek kettő vagy akár több személyiséggel is.
Ugyanakkor a skizofrén emberek teljesen más tünetek miatt kezelendőek. Jellemző rájuk például a hallucináció – általában hangokat hallanak, amelyekkel diskurzusokat is folytathatnak –, a téveszmék, illetve a paranoia. Ez utóbbi okozhatja, hogy beteg azt hiszi, üldözik vagy éppen összeesküvés-elméleteket szőnek ellene. Szintén kevesen tudják, de a skizofrénia kialakulásával a személyiség is megváltozhat. A betegek például elzárkóznak vagy nem megfelelően viselkednek társaságban, eltompul és összezavarodik az érzelmeik megélése, illetve azok kifejezése. Sőt, még a mozgáskoordináció is más lehet, a betegek ügyetlenebbé válhatnak.
Úton a segítség
A fent felsorolt pszichés betegségek felismerése mellett tehát az is elengedhetetlen, hogy valóban odafigyeljünk arra, akinek problémája van és segítséget nyújtsunk neki. Ne vegyük félvállról, ne tegyünk úgy, mintha ezek a betegségek idővel elmúlnának! A tünetek észlelése után tegyük meg az első lépéseket, keressünk fel szakembert – ez különösen fontos, ha olyan fiatalokról van szó, akik maguktól biztosan nem mernének segítséget kérni.
Oldalak
