Gazdagnak lenni nem bűn – a szegénység pedig nem erény
Mi a szegénység és a boldogtalanság valódi oka?
Értem, hogy az anyagi javak birtoklása ragaszkodást, vagy hamis büszkeséget szülhet, de a nem birtoklásuk szintén nagyon negatív érzések megéléséhez vezethet, és mindennek egy gyökere kell, hogy legyen az emberben. Ez pedig nem más, mint a halhatatlan lelkünktől való elszakadás állapotában való létezés. Teljesen mindegy, hogy gazdagok vagyunk, vagy szegények. Ha a lelkünktől elszakadva élünk, boldogtalanság lesz a sorsunk.
A jólét és gazdagság iránti vágy éppen olyan természetes az emberben, mint az Isten iránti vágy. Ezért egy ponton rá kellett jönnöm, hogy ezek szinonimák. Isten maga a Bőség, a Jólét – ez mind belőle árad. Ha belőle árad, sem bűnös dolog, sem pedig „kevés” nem lehet. Folyamatosan áramlik, nem fogyhat el, és nem fordulhat elő, hogy valakinek nem jut. Ha mégis ezt éljük meg, a hiba a mi készülékünkben van.
Amint kinyitod a szíved Isten Bőségének, és nem tartod már többé bűnnek, nem tartod magad egy érdemtelen, nem-szeretett gyermeknek, – hamarosan meg fog jelenni a tapasztalatodban ez a Bőség és Jólét. Amíg nem hitted el, hogy létezik, amíg nem hitted el, hogy végtelen, és amíg nem hitted el, hogy megérdemled – azt viszont hitted, hogy bűnös dolog – nem is tapasztalhattad meg.
A Bőség tudata szorosan összefügg az Isten-tudattal. Így láthatsz önmegvalósított szenteket egyetlen ágyékkötőben, csodálatos időtlen mosollyal az arcukon. Az isteni gondoskodás iránti teljes bizalomban élnek, tökéletes elégedettségben és boldogságban, vagyis szakadatlan bőség-tudatban. De láthatsz dinamikus titánokat is, akik hatalmas pozitív energiájukkal óriási vagyonokra tesznek szert, amivel azután rengeteg emberről gondoskodnak – mert a szívük is hatalmas, pont, mint a bankszámlájuk. Így vagy úgy, az Isteni Bőség tudatát hordozzák valamennyien. Ezzel szemben a megkeseredett szegénység a hit nélküli élet legmélyebb bugyra. Elszakadás Istentől, a Lélektől, a Bőségtől, Boldogságtól.