Az „ego” feloszlatása – Szükséges-e valóban, sőt, lehetséges-e egyáltalán?
Mire jó akkor az egó?
A fizikai világba leszületett lelkekként 2 fontos járművünk van tapasztalataink megéléséhez: a testünk és a személyiségünk. Felfoghatod ezt úgy, mint egy játékautó és a sofőrje. A Lélek – aki Te vagy – a gyermek, aki a játék pályán ezt mozgatja. Mindkettő folyamatosan változik, és egyedi jellegzetességeit megőrzi egész életünk során. Ahogyan a testünket sem akarjuk eldobni, mert felfedeztük az önvalót – igazi, isteni Énünket –, a személyiségünket, vagyis az egónkat miért akarnánk? Továbbmenve, az egó én-érzetet jelent, egyfajta én-tudatot, amely egészséges módon körbehatárol bennünket. És mint ilyen, nem oszlatható fel, nem is dobható el – csakis felemelhető. Ez egy identitás tudat, amellyel mindig meghatározzuk, és időnként újraértelmezzük, hogy kik vagyunk, kikként éljük meg magunkat.
Folyamatosan dolgozunk ezen a mesterművön, csiszoljuk, tökéletesítjük. Nem veszítjük el tehát egyik eszközt sem a megvilágosodás útján, hanem használjuk őket – egyre tudatosabban, működésüket magasabb szintre emeljük, végül alárendeljük őket a legmagasabb és legigazabb szintű én meghatározásunknak: Isteni Lelkünknek. Ez a felemelt tudatosság figyelembe veszi a test és az elme vágyait, szükségleteit is. Vagyis ezek megtagadásáról sincs szó a Lélek kiteljesedésének útján. A Lélek szereti és nagyrabecsüli az eszközeit. Az „ellenség” tehát a hamis-én, a hamis önazonosítás, vagyis egy tévedésen alapuló elgondolás arról, hogy kik vagyunk – és amíg ebben élünk, sokat szenvedünk. Szigorúan idézőjelben ellenség, hiszen csak szeretettel emelhető fel, nem pedig valóságos ellenségként kezelve. Szokj le róla, hogy az egót spirituális szitokszónak használod! Mit jelent, hogy hamis?
Csak annyit, hogy mulandó dolgoknak hisszük magunkat, a halandó testünknek, és aktuális személyiségünknek, és ebből eredően például sokat félünk a végesség tudata miatt. Amikor ráébredtünk Valódi Énünkre, már tudjuk, kik vagyunk valójában, tudjuk, hogy jelenlegi személyiségünk és megjelenésünk egy fejezet csupán Énünk hosszú útján. Átadjuk az irányítást felsőbb énünknek, sőt, én-érzetünk oda helyeződik át, így megszületik a Valódi Ego – vagy igaz önazonosítás – és egy hatalmas új fejezet indul inkarnációs utazásaink történetében, ami még sok-sok csodát rejteget. Hatalmas potenciál van még az emberi létben, amely még csak ezzel kezd kinyílni a számunkra.
És valami még végsőbb-végcél?... (Ugye, ettől neked is mosolyognod kell?) Lehet például az anyagi inkarnációk befejezése. Ha majd ez lesz a vágyunk, ezt fogjuk tenni. És utána?.... Ez egy igazi végtelen történet. Na, ezért figyeljünk inkább az Itt és Mostra, mert ez az egyetlen valóság a számunkra.
Mivel egyedi módon vagyunk nagyszerűek valamennyien, az út is, amit bejárunk, tökéletesen egyedi. A „végeredmény” csodálatos lesz, ebben megegyezhetünk, ez egyetemes minőség, viszont minden egyes lélek a maga egyedi, személyes módján lesz az.
Ha jól megfigyeled, ebben benne van az Egy-ség, de ezzel egyidejűleg a különbözőség is. Mi más volna ez, mint maga a gyönyörű és változatos Teljesség? Ezért én egyiket sem akarom megtagadni a másik javára.
És itt egy másik gyönyörűséges téma nyílik ki, amelyet következő, Nem vagy-vagy – is-is! című írásomban olvashattok.
Tanítsuk meg a gyereket meditálni! Oldódnak a szorongásai és megnyugszik - 5 tipp a kezdéshez
Egyre nagyobb az érdeklődés az iránt, hogy a gyermekek is használhassák a meditációs technikákat, amely segít nekik pihenni, stresszmentessé válni, és megtanulhatják általa, hogyan csatlakozhatnak a nyugalmuk belső forrásához. Kattints ide a cikkért!
Fotó: Pinterest; Leadfotó: wallpaperbetter.com
Oldalak
