Szlovénia, ahol minden megvan, amire egy vérbeli utazó vágyik
Olívaolaj kóstolás Christian Bale-nél
Csak a hozzám hasonló filmrajongók képesek arra, hogy lépten-nyomon kiszúrjanak valakit, aki kiköpött olyan, mint valamelyik kedvenc sztárjuk. Én Christian Bale alteregójával találkoztam egy koperi olívaolaj manufaktúrában – Matej Lisjak a neve, és nem mellesleg ő a gyár, a Lisjak tulajdonosa. Az üzem prémium olívaolajokat készít, a bogyók leszedése után négy órával már sajtolják is őket, biztosítva ezzel, hogy a végeredmény kiváló minőségű legyen. Le is teszteltük, hogy így van-e! Kóstoltunk citromos, narancsos, szarvasgombás, chilis ízesítésű olajakat, és bár soha nem gondoltam, hogy olívaolajjal kapcsolatban ezt fogom mondani, de simán kértem volna belőle repetát.
Bányász lettem Velenjében
Bevallom őszintén, Koper után elég éles váltás volt szlovéniai körutazásunk következő állomása, Velenje. A központjáról süt, hogy szocialista ízlés formálta: igazi panel-és betonrengeteg, noha az azért biztató, hogy folyamatosan szépítgetik, újítják az épületeket, tereket, parkokat. Velenje környéke viszont egy rossz szavunk sem lehet! A központtól északnyugatra fekvő tavak, illetve a várost körülölelő hegyek adta lehetőségeknek köszönhetően nyáron valóban pezseg itt az élet. Lehet kempingezni, vízisportokat űzni, túrázni, kerékpározni, de egyszerűen csak pihenni is. Különösen kedvelt desztinációk a környező falvacskák, például Vinska vagy Gora, amik gyalogosan is kényelmes távolságra fekszenek a várostól.
Szállástipp Velenjében
Velenje szívében található a korszerűen kialakított Hotel Paka épülete. Üzleti létesítményeket és szobákat is biztosít. Bővebb információért kattints ide!
Amit viszont mindenképpen meg kell nézni Velenjében, az a helyi szénbánya történetét bemutató bányamúzeum. A városban működő bánya Európa egyik legnagyobbja és legmodernebbje, és a mai napig aktív -1875 óta folyik a kitermelés. Nem csoda, hogy a helyiek nagyon büszkék rá (majdnem annyira, mint a Gorenje gyárra, ami szerintük az űrből is látszik).
A múzeum izgalmasabb része a föld alatt van, a régi bánya alagútjaiban. Teljes menetfelszerelésben mentünk le, kaptunk kabátot, sisakot, sőt még elemózsiát is, ami kifliből, kolbászból, mustárból és – kapaszkodjatok meg - dobozos ivóléből állt. A kísérőnk - aki egyébként maga is bányász -, részletesen elmondta, mire kell figyelnünk a mélyben, én pedig a magam 26 évével úgy izgultam, akár egy gyerek.
Szlovénia legrégebbi, 1888-ban épült liftjével ereszkedtünk a mélybe, amitől titkon mindenki megrettent egy kicsit, de szerencsére épségben szálltunk ki a recsegő-ropogó masinából. A túra egyébként látványos, élvezetes és csöppet sem unalmas. Viaszbábuk, fény-és hanghatások segítségével varázsolják elénk azokat az időket, amikor a bányában még gyerekek dolgoztak, ló húzta a csilléket vagy éppen lámpásokkal világítottak a vaksötétben. Még egy bányarobbanást is átéltünk - nem lövöm le a poént, de annyit elárulok, hogy így „játszásiból” is eléggé félelmetes. A vájatokat kb. másfél óra alatt jártuk be, utána – hogy igazán stílusosan fejezzük be a túrát - bányavasút vitt minket vissza a liftig.