Szlovénia, ahol minden megvan, amire egy vérbeli utazó vágyik
Szlovéniai kalandozásom első részében megállapítottam, hogy szomszédunk az egyik legváltozatosabb ország a Földön. Most, a folytatásban újabb bizonyítékokkal támasztom alá kijelentésemet: sok minden van még ebben a kis ékszerdobozban, ami felfedezésre vár.
Koper, ami kicsit Rómára, kicsit a Balatonra emlékeztet
Szlovénia sokadik arcát Koperben ismertük meg, ami egy lenyűgöző kikötőváros, és a lehetetlenül kék Adriai-tenger öleli körül. Eredetileg egy szigeten állt, innen ered egyik korai neve is: Kecske-sziget, Caprea, azaz Koper. Kb. 25 ezren lakják, jelentős részük szlovén, de vannak osztrákok, bosnyákok, szerbek, sőt olaszok is.
Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de alig kezdtünk el sétálni a központban, máris úgy éreztem magam, mintha Olaszországban lennék. Régi korokat idéző házak, szűk, macskaköves utcák, finoman lengedező, száradó ruhák, falakon burjánzó növények – ilyen kedves romantikát legutóbb pár hete láttam, amikor megnéztem a Római vakáció című filmet. Kár, hogy nem én vagyok Audrey Hepburn, és Gregory Peck sem visz el a robogóján egy bolondos városnézésre…
Komolyra fordítva a szót, nem véletlenül neveztem el Kopert a szlovén Rómának. A kikötőváros sokáig itáliai fennhatóság alatt állt, ráadásul nagyon közel van az olasz határhoz. Hogy mennyire kicsi a távolság a két ország között, azt megtapasztalhatjuk, ha felmegyünk a Titov téren álló harangtoronyba. Bár 204 lépcsőfokot kell megmászni a csúcsig, a kitartásnak elképesztő panoráma a jutalma - többek között Triesztre is pompásan ráláthatunk, hiszen kicsivel több, mint 20 km-re fekszik Kopertől. Idegenvezetőnk szerint autóval kb. 30 perc alatt oda lehet érni még akkor is, ha nem sietünk.
A kilátás fentről
Szállástipp Koper közelében
Az Ankaranban található Hotel Convent egykor kolostor volt, ma viszont már szálloda - utánozhatatlan a hangulata, teszteltük. Bővebb információért kattints ide!
Koper azonban nem csak Rómát juttatta eszembe. Már lemenőben volt a nap, amikor újra az Adriai-tenger partján álltunk, és ahogy figyeltem a kikötőben várakozó vitorlásokat, motorcsónakokat, a lustán sétáló embereket, a balatoni nyaralások emlékei rémlettek fel bennem. Csak egy finom sajtos-tejfölös lángos, egy nyugágy és egy jó könyv hiányzott volna ahhoz, hogy igazán „magyar” legyen az élmény! Ugye?