Életed legjobb sült csirkéje - Így lesz ropogós és szaftos
Mi kell ahhoz, hogy a csirkénk sütés után kívül ropogós, belül pedig szaftos legyen? Megkérdeztünk egy valódi séfet, az Egy szakács naplója blog sztárszerzőjét! Györki Attila cikkében olyan trükkökket osztott meg velünk, amelyekkel életünk legfinomabb sültcsirkéjét készíthetjük el.
Kívül ropogós, belül szaftos
Az egészben sütött szárnyasok belépőkapuja az egészben sült csirke megtanulása. Aztán kísérletezhet az ember kacsával, vagy ne adj Isten libával. (Végül egy idő után az ökörsütéssel?) Persze nagyon egyszerűen megoldhatnánk az egészben sütés kérdését: betennénk közepes hőmérsékleten a csirkét a sütőbe, majd 1-2 óra múlva kivennénk, hisz addigra száz százalék, hogy átsült. És még ropogós is lehet a külseje. De ahogy azt már megénekelték: a külső belső nélkül nem sok. Meg kell találni azt a pontot, ahol a csirkemell még szaftos, de mégis ugyanúgy átsült, mint a combok belseje. Ez lenne az egyik kihívás a csirkesütés során. Mi a másik? A ropogósra sült bőr. Ha el tudjuk érni, hogy a csirkénk kívül ropogós, belül pedig puha, szaftos legyen, akkor átütő sikert arathatunk ismerőseink körében. Nézzük, merre is induljunk el!
Kötözés
Az első technika, ami egyszerre segít mindkét célunk elérésében, ha elfelejtjük a bolti kötözést. A boltokban kapható csirkék már kötözve vannak, "konyhakészek", csak a sütőbe kell tennünk őket. De. Mi történik, ha hagyjuk, hogy a combok szorosan a mellhez tapadva süljenek, és a szárnyak és "összepréselődve" tapadnak a csirkéhez? Először is: rengeteg bőrfelületet nem fog érni közvetlen hő, így le is mondhatunk arról, hogy ropogós legyen, cserébe, mikor felszeljük a csirkénket, rengeteg gumiszerű, "főtt" bőr lesz az "ajándékunk". Másodszor: ha a combok rá vannak szorítva a mellre, mind a mell, mind a combok lassabban sülnek, hisz nem járja át a forró levegő rendesen.
Megoldás: Terítsük szét a csirkénket a fenti képen látható módon egy rácson (fontos, hogy mindig rácson süssük). Én egyszerűen csak a gumit, amit a figyelmes áruház mellékelt a csirkéhez, leszedtem róla - felrúgva a szabályokat -, ráakasztottam az egyik comb végére majd átfűzve a rács alatt ráakasztottam a másik combra is, így lényegében a két comb egymást feszítette ki. Ha valakinek kesze-kusza lenne a leírás, egyszerűen csak fogjon két madzagot, és rögzítse a combokat úgy, ahogy azt a Szürke ötven árnyalatában látta a képen látja. Eredetileg nekem is ez volt a tervem, de nem találtam itthon kötözőt. A szárnyakkal könnyebb a helyzet, azokat könnyen "beakaszthatjuk" a rácsok közé. Mit nyerünk ezzel? A csirkénk teljesen kiterült, a "hónaljág" és egyéb hajlatait tökéletesen át tudja járni a forró levegő, és a bőr minden része érintkezni fog vele, csak arra várva, hogy ropogóssá váljanak. Ezen felül segítünk abban is, hogy gyorsabban süljenek át a "kritikus pontok", lásd combtövek, mellhús. Az, hogy rácson süssük, megint csak ebben segít minket: így a forró levegő alulról is éri a csirkét. Ugyanezt hivatott elérni, hogy a csirkénket rendesen "kinyissuk". Semmi nőgyógyászati beavatkozás, csakis szigorúan kulinárisan. Hisz ha a forró levegő belülről is átjárja a csirkét, megint csak gyorsabban fog átsülni. Lehet, hogy most sokan bezárják a cikket, mert a fentiek betartása mellett a csirkénk közel sem hajaz a megszokott sült csirke kinézetére, de mindent a tökéletességért, nem igaz?