Ne tétovázz! - Így segíthetsz kellemetlenségek nélkül, ha látássérülttel találkozol
Sokszor érezhetjük magunkat bizonytalannak, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik valamilyen érzékszervi, vagy testi hiányossággal élik a mindennapjaikat. Mit tegyünk például, ha egy látássérült embernek szeretnénk segíteni? Hogyan szólítsuk meg, szüksége van-e ránk egyáltalán? Ezek speciális dolgoknak tűnnek, de hidd el, nem azok!
Kedvesség és odafigyelés
A látássérültek kifejezetten érzékenyek a hangokra, és tapintásuk is sokkal kifinomultabb, mint a miénk. Éppen ezért mi is ezen a két érzékszerven keresztül tudunk velük a legkönnyebben kapcsolatot teremteni, ha segítséget szeretnénk nyújtani. Ennek a legjobb módja, ha finoman megérintjük a látássérült vállát, köszöntjük őt, és be is mutatkozunk neki (elég csak a keresztnév). Ez fontos, hiszen számára mi is vadidegenek vagyunk, illetve ha szeretne, így meg is szólíthat minket.
Ha mégis elutasítást tapasztalunk, azt ne vegyük zokon! Nem biztos, hogy látássérült társunk feltétlenül szeretné, ha átsegítenénk a zebrán, vagy belé karolnánk. Ahogy köztünk, úgy a látássérültek között is vannak olyanok, akik egyedül magabiztosabbak, és jobban bíznak saját érzékszerveikben, észleléseikben. A visszautasítás ilyenkor tehát nem ellenünk irányul, egyszerűen csak önállóan is képesek tájékozódni.
„Segíthetek? Igen, legyen szíves!”
Ha elfogadják a segítséget, engedjük, hogy a látássérült belénk karoljon, vagy ha ez elmarad, akkor finoman a karjánál fogva vezessük. Mindig mondjuk, mi következik: átmegyünk, indulhatunk, lépjen fel-le. Fontos, hogy egy lépéssel előtte haladjunk, hiszen ilyenkor mi vagyunk a vezetők, aminek pont az a lényege, hogy az esetleges akadályokat észre vegyük és jelezzük feléjük.
Busz, vonat, troli, villamos, metró
Közlekedési eszközön se legyünk restek segíteni! A látássérült emberek számára - az esetleges hirtelen bekövetkező fékezések miatt - sokkal biztonságosabb, ha ülve utaznak. Ilyenkor a fentebb leírt módon szólítsuk meg, majd a könyökénél fogva vezessük egy szabad ülőhelyhez. Ha nincs ilyen a járművön, igyekezzünk abban segíteni, hogy elérje a kapaszkodót, ha nem veszi tolakodásnak, bátran helyezzük is rá a kezét.
Ha nem mi vezetünk
A látássérülteknek nagy segítséget jelent a mindennapokban vakvezető kutyájuk. Ezek a kutyák bármennyire is kedvesek és szelídek, kérdezés nélkül soha ne simogassuk meg őket! A vakvezető kutyák olyankor épp munkában vannak, ebbe pedig nem mindig fér bele a babusgatás, szeretgetés. Így akár téves infót is kaphat a kutyus, aminek az lehet a következménye, hogy nem tudja ellátni feladatát - azaz látássérült gazdiját óvni, vezetni.
Képzeld magad a helyükbe! (x)
Ha szeretnél még többet megtudni arról, hogyan érzékelik a világot látássérült társaink, akkor itt a helyed! A Láthatatlan Kiállítás Budapest egy különleges, interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol teljes sötétségben próbálhatsz meg eligazodni csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán.
A láthatatlan utazás vak vezető kíséretében, speciálisan berendezett és teljesen besötétített helyszíneken történik, melynek során olyan különböző élethelyzetekkel találkozhatsz, ahol megtapasztalhatod, hogyan kell közlekedned a városi forgatagban, fizethetsz ki egy kávét a bárban, vagy éppen honnan tudhatod, melyik fűszer kell az ebédedhez… További részletek ITT!