Frivolság és érzékiség a királyi udvarban – így illatoztak a francia kastélyokban
Bár a XVII-XVIII. századi francia királyi udvar lakóiról az a hír járja, hogy személyes higiéniájuk finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után, az illatokhoz való vonzalmuk cáfolhatatlan. A korabeli uralkodók csillagászati összegeket költöttek illatszerekre, ezzel is megteremtve a mai értelemben vett parfümipar alapjait.
Minden Versailles-ban indult
A 1682-ben XIV. Lajos francia uralkodó úgy döntött, hogy egy veszélyes és igen költséges felújítást követően székhelyét áthelyezi apja versailles-i vadászkastélyába. Mivel egészen addig a királyi család többnyire vándorló életmódot folytatott (az év egy adott pontján tértek csak vissza Párizsba), ez meglehetősen meghökkentő döntésnek számított. Versailles akkoriban korántsem tűnt ideális lakhelynek – egyes források szerint gyomorforgató bűz, döglött macskák és pocsolyák jellemezték.
Gondolhatnánk, hogy innen szép nyerni, hiszen a Napkirálynak köszönhetően Versailles a történelem során fogalommá vált, a pompa és a frivolság megtestesítője lett. A művészetek, az esztétikum és ezzel együtt az illatok fontossága jelentős növekedésnek indult, XIV. Lajos udvara új magaslatokba emelte a korabeli parfümkészítőket.