„Nem nézhetem, hogy a teknős orrában van a szívószál” - Miért gondol mást négy generáció a fenntarthatóságról?
Az Y szorong, a Z lelkes, de mindketten a Föld megmentésének terhét cipelik
Az Y generáció (a 26-40 év közöttiek) fogalmai között megjelenik az egyszerűbb élet, a tudatos fogyasztás, a zero waste, és az anyagok körforgásának igénye (használt ruha, újrahasznosított műanyag). Meglepő, de mégis ezt a generációt érdekli legkevésbé a fenntarthatóság. Tele vannak kételyekkel, például valóban újrahasznosul-e a szelektíven gyűjtött hulladék. A generáció szorongását az is táplálja, hogy mások épp tőlük várnak megoldást a fenntarthatóság problémáira. Az Y-on nagy a nyomás: úgy érzi, a jövője a tét, tennie kell érte, de közben meggyőződése, hogy nem egy-egy emberen múlik a változás, mert összefogással, edukációval, kormányzati szerepvállalással együtt többre mennénk: „egyedül, akármit csinálunk, semmit sem tudunk elérni” - mondják. A változó érzékenységű Y-osok vásárlásainál fontos szempont a környezetvédelem, szívesen mutatnak példát és a saját szférájukban tudnak is hatni, de felróják a világnak a közös tettek hiányát. Az egyéni akciók mellett az összetartó közösség erejét akarják látni, mert anélkül, úgy érzik, tehetetlenek.
Ők a jövő
A 25 év alatti Z-generációsok feje felett Damoklész kardjaként lebeg a fenntarthatóság. A korosztály 57%-a érzi azt, hogy nekik kell majd ezt a kérdést megoldani. Sokan szeretnének vegyszerek nélküli, önellátó saját kertet, szakítani a fast fashion-nel, az állatokon tesztelt termékekkel, a státuszszimbólumnak számító autóval, örökre a PET-palackkal. Zero waste csoportokból inspirálódnak, ecettel és citromsavval takarítanak, zacskó helyett vászontáskát használnak. De szorongásból nekik is jut bőven, elsőként náluk merül fel, hogy merjenek-e gyermeket vállalni ebbe a világba. „Nekem pozitív a szó, hogy fenntarthatóság, de kivált bennem valami szorongást is, ettől azt érzem, hogy tennem kell valamit, mert nem nézhetem, hogy a teknős orrában van a szívószál”. Hisznek a közösségi közlekedésben, a belföldi utazásokat preferálják, a csomagolásmentes boltokat keresik, kulacsban viszik a csapvizet, eközben cipelik a „majd ti megoldjátok” terhét. A fenntarthatóságról szóló ismeretekhez már kisgyerekkorban hozzájutó Z generációsok könnyen hoznak fenntartható döntéseket, de nincs még nagy felelősség a vállukon: cselekedeteikkel, vásárlásaikkal még jobbára saját szükségleteiket elégítik ki (a válaszadók 56%-a tanul és szülei tartják el). Esetükben kulcskérdés, hogy pozitív szokásaik megmaradnak-e, ha önállóvá válnak.
Az internetes kommunikáció komoly és értékes beszélgetések platformja kellene, hogy legyen, nem pedig egymás hergelésének és saját bent rekedt feszültségünk kiélésének színtere. Ideje újragondolni a kommentelési alapszabályokat és felhívni rá szüleink és más idősebb családtagjaink figyelmét is.