Így gondoskodj magadról a babád mellett! – gyakorlati tippek a szakembertől
Pici babával úgy érezhetjük, mintha széttöredezett volna az idő körülöttünk. Egyszerűen nem találjuk az összeillő darabokat, hogy legalább 60 egybefüggő percünk legyen valamire. Mitévők legyünk, hogy rátaláljunk az új egyensúlyra az első években? Kis-Márton Franciskát kérdeztem, aki maga is háromgyermekes édesanya, Kapcsolódó Nevelés oktató és mentálhigiénés segítő szakemberként kiemelt témája az öngondoskodás.
Imola: – Franciska, mi az az öngondoskodás és miért fontos erre felhívni a figyelmet?
Franciska: – Az ápoltság fontos dolog egy nő életében, ha tehetjük szívesen eljárunk „mani-pedibe” és fodrászhoz, ami egyfajta gondoskodás magunkról. Viszont, amiről most szeretnénk elgondolkodtatni az Anyukákat, sokkal inkább egy-egy olyan tevékenység az életben, amely táplálja, feltölti a testi-lelki energiakészletüket. Az öngondoskodás, azaz önmagunk testi-lelki jóllétével való törődés szerves része az „egész-ségünkről” való gondoskodásnak. Ez mindannyiunk számára mást jelent, hiszen mások az igényeink; ami az egyikünket a béke, a megnyugvás érzésével tölti el, az akár nyugtalanító is lehet mások számára. Sőt, az idő múlásával is változhatnak az igényeink, ezért sokszínű öngondoskodási eszköztárra van szükségünk. Bármi is legyen ez a sportolástól kezdve az erdőjáráson át a könyvklubbig, abban megegyeznek ezek az öngondokodást betöltő tevékenységek, hogy a megvalósításukhoz eleinte akár plusz energiára, logisztikára is szükségünk lehet. Azoban ezen erőfeszítéseinkkel nemcsak a jelenlegi önmagunkat építjük, hanem a jövőbeli személyiségünket is formáljuk!
Imola: – Ez nagyon érdekes megállapítás. Hogyan formálja a személyiségünket az öngondoskodás?
Franciska: – A rezíliencia, azaz a lelki rugalmasság egy olyan összefoglaló fogalom, amely a nehéz, kihívásokkal teli körülményekhez való sikeres alkalmazkodáson túl azt is jelenti, hogy rugalmasan állunk az adott helyzethez és abból akár nagyfokú stressz hatása után is gyorsan, rugalmasan vissza tudunk lendülni lelki középpontunkba, még pedig a stressz negatív hatásainak gyors enyhülésével. Ezt tanulható, fejleszthető. Szülőként, nevelőként folyamatosan igénybe van véve a lelki rugalmasságunk. Keveset alszunk és közben sok konfliktust kell kezelnünk például testvérek között vagy épp lebetegedett a kicsink, a párunk pedig hetel és nincs segítségünk. Rengeteg testi-lelki energiára van szükségünk, hogy a szülői, nevelői feladatainkat el tudjuk látni, amit pedig szeretnénk jól csinálni és örömünket lelni benne! Ha tehát a testi-lelki energiakészletünket is úgyanúgy töltjük, ahogyan például a megtakarítási számlánkra is igyekszünk félretenni a nehezebb időkre, akkor képezhetünk önmagunk számára egyfajta testi-lelki energiatöbbletet, ami nagy segítség lehet bármilyen kihívásokkal teli vagy akár veszélyeztető helyzetben is. Így kapcsolódik össze a rezíliencia az öngondoskodással.
Imola: – Te először mikor találkoztál ennek előnyeivel, akár hiányával a saját életedben?
Franciska: – A gyerekeim megszületése után kezdtem azt érezni, hogy a szülői lét kihívásaihoz több energiára, életerőre van szükségem a mindennapokban. A férjem rengeteget utazott a munkája miatt, a nagyszülők nem igazán voltak bevethetők, így eléggé egyedül éreztem magam. Iszonyatosan kimerültem, ráadásul az izületeim is komolyan begyulladtak, de szülőként sokan csak azt érezzük ilyenkor, hogy menni kell előre és csinálni bármi is van velem. Egy kétségbeesett gondolatokkal teli napon találkoztam a Kapcsolódó Neveléssel, aminek az eszköztára rengeteget adott nekem; magabiztosnak és felszabadultabbnak éreztem magam az első szülőcsoport után, amiben résztvettem. Van egy Páros meghallgatás nevű eszköze ennek a megközelítésnek, aminek a lényeg az, hogy két felnőtt ember ítélkezés mentesen, tanácsadás nélkül, titoktartás mellett felváltva, ugyanannyi időben meghallgatja egymást, így adva lehetőséget egy lelki nagytakarításra. Ez egy zseniális stresszoldó eszköz! A mai napig ez a leghatékonyabb öngondoskodási eszközöm. Van egy állandó meghallgató párom, akivel így támogatjuk egymást hétről hétre.
Imola: – Ez nagy lépés lehetett. Milyen felismerésekkel járt?
Franciska: – Az egyik nagy felismerésem az volt a szülői létemben, hogy ki kell jönnöm az áldozati szerepből és felelősséget kell vállalnom a saját jóllétemért, ha ennyire kínlódom. Ez a határszabás gyakorlása is egyébként. Azt éreztem, hogy először is magamnak kell megadnom a belső engedélyt arra, hogy töltődjek: „Nem lusta vagyok, hanem kimerült! Nem vagyok áldozat! Én irányítom az életemet!” Ekkor elkezdtem megszerveni azt, hogy ki vigyázzon egy-egy órában a gyerekeimre, amíg gyógytornára megyek. Minden kedd estére betettünk egy randit a férjemmel, ami lehet, hogy csak annyi volt, hogy egy órára beültünk a házunkkal szemben lévő étterembe, de legalább kapcsolódtunk és figyeltünk egymásra, ami mindkettőnket töltött. Nyilván ehhez nem csak „belső engedélyre”, de külső erőforrásra is szükség lehet. Ez jelenthet anyagi és humán erőforrást is. Ami tervezést, átgondolást, anyagi átcsoportosítást is jelent. Ha egyedül nem megy, akkor bátorítok mindenkit, hogy kérjen ehhez segítséget akár szakembertől, családtagtól, szülőtől, barátoktól. Mert sokunknak a segítség, támogatás kérése és annak elfogadása is egy első nagy kihívás lehet.
Fisher-Price
Minek köszönheti a Fisher-Price, hogy a szülők kedvence? Annak, hogy a babák imádják. A kedves karaktereknek. A sok-sok magyar mondókának és dalnak. A prémium minőségnek. És annak, hogy minden játékkal fejleszti is a legkisebbeket.
Imola: – Hol vannak a buktatók?
Franciska: – Az öngondoskodás előbb időt, energiát igényel, ami nehéz, amikor úgy érezzük, hogy nincs miből elvenni. Ez egy valós buktató lehet, de ha ki tudjuk engedni a fáradt gőzt, elmondani a nehézségeinket, sérelmeinket, akadályainkat, aggályainkat, tisztábban tudunk gondolkodni a lehetőségekről, igényekről is. A rossz, nehéz, negatív érzések kiengedésével – akár sírással, remegéssel, kiabálásssal – sok energia szabadul fel, megkönnyebbülve érezzük magunkat. Aztán érdemes pici dolgokkal kezdeni nem az ideáinkkal, mondjuk hogy „Szeretnék Ibizára menni egy hétre a barátnőimmel!” – ez a saját példám. És elgondolkodni azon az egyszerű kérdésen, hogy mitől érzem én jól magamat igazán? Egy lazító fürdő, amikor gyertyát gyújtok és nyugtató zenét hallgatok? Mikor tudom ezt megtenni? Este altatás után? Vagy akkor én is elalszom? Akkor inkább, amikor a párom hazajön és tud 20 percet szánni arra, hogy a picivel legyen? Vagy a délelőtti alvása alatt?
Imola: – Sok múlik azon, hogy mennyire állunk rugalmasan ezekhez a helyzetekhez.
Franciska: – Igen, érdemes elkezdeni átformálni a gondolkodásunkat és priorizálni magunkat, hiszen, ha mi jól vagyunk a babánk is jól lesz. A klasszikus, de szerintem nagyon szemléletes példával élve, ha a repülőgépen gond támad, először magunkra kell feltenni az oxigén maszkot ahhoz, hogy segíteni tudjunk másoknak. A kimerültség nem lustaság!
Imola: – Mondj egy példát, amikor magadon is megérezted ezt a hozzállás-váltást!
Franciska: – Van egy kultúrszalonunk egy maroknyi anyukával. Együtt járunk moziba, jógázni, havonta ugyanazokat a könyveket olvassuk. De mindez onnan indult, hogy akkoriban nekem az olvasáshoz való viszonyomat kellett megváltoztatnom, hogy visszahozzam az életembe, ami engem nagyon tölt. Régen nyilván hajnalokig olvastam és már nagyon frusztrált, hogy egy könyvet sem nem tudok elolvasni, amíg el nem gondolkodtam azon, hogy miért?! Elkezdtem rövidebb, könnyebb dolgokat olvasni és napi 5-5 oldalt igyekeztem belőni magamnak. Sikerélményem lett és volt, hogy 10 oldalt is el tudtam olvasni, meg pesze olyan is, hogy a másodiknál elaludtam. Tehát érdemes ott kezdeni, ha valamit nagyon szeretnél visszahozni a mindennapjaidba, hogy: „Mi akadályoz abban, hogy időt szánj arra, hogy feltedd magad töltőre?! Hogyan tudnád ezt megtenni?! Ki, mi kellene hozzá!?”
leadfotó: 123rf.com
Oldalak
