Athén 2 napba sűrítve - Blogbejegyzés
Az előrejelzést nézegetve úgy döntöttünk, nem várjuk meg az októberi repjegyünk, hazamegyünk korábban. De előtte a magunknak megígért athéni hétvége még hátravan. Felmegyünk az Akropoliszra és nem, nem pöccintjük a városra a csikket!
Irány Athén!
Kicsit hirtelen alakult úgy, hogy bőröndbe dobáljuk minden cuccunkat és itt hagyjuk a mi kis szigetünket, de a párom szüleivel elindultunk a négy órás kompútra és meg sem álltunk Athénig. Induláskor nekünk nem tűnt fel a kikötő „népe”, hisz hajnalban vágtunk neki a tengernek, de megérkezve szembesültünk a parkban csövező hajléktalanokkal, koszos, kéregető, már-már erőszakos gyerekekkel. Miután a buszmegállóban elbúcsúztunk a szülőktől (ők a reptérre igyekeztek), taxiba vágtuk magunkat (és a 80 kilónyi csomagunkat) és bevettük magunkat a hotelszobánkba.
Mázli, hogy parosi otthonunkban még csomagoltunk kaját, mert aznap már nem hagytuk el a szobánkat. Ellenben megterveztük a következő két napunkat: az első nap főattrakciója az Akropolisz, másnap pedig olimpiai bajnokokat avatunk!
Felmegyünk és ott…
Az 550-es busz a hotelünktől pár perc sétára áll meg, felpattanunk és néhány kilométerrel később már szűk kis utcácskákon bolyongunk. Hagyjuk magunkat eltévedni, de az irányt az emelkedős utcák felé vesszük, a fellegvár biztos, hogy előbb-utóbb előttünk áll majd. És így lett, a macskaköves utcán elkap a budai várhangulat, de felettünk az ókori romok várnak.
A belépő 12 euró, márványlépcső, márványoszlopok, márványpadló milliónyi turista lába nyomán fényesre csiszolva. Először a színházat pillantjuk meg (pontosabban zenei előadótermet), majd még feljebb és feljebb haladunk. Niké templom, után átjutunk a híres Propülaia kapuépületen, a sok - már csak alapjaiban látható - rom közül kitűnik az ókor egyik legismertebb épülete, Pallasz Athéné temploma, azaz a Parthenon.