Palau, a 15 szintes vízesés - Blogbejegyzés
Hua Hintől nyugatra, a myanmari határ mentén van ez a vadregényes nemzeti park – amikor jöttek a barátok, megtöltöttünk egy taxit és útnak indultunk. A taxiban kényelmesen hat ember fér el, mi kilencen voltunk, így vágtunk neki az egy órás útnak – hegyen-völgyön át.
Irány a nemzeti park!
Tudtuk, hogy enni-innivalót az úton kell megszerezni, meg is beszéltük a sofőrrel, aki mindenre lelkesen bólogatott, de valószínűleg semmit sem értett, mert az első megállónk a nemzeti park bejárata volt. Sebaj, vágjunk bele, gondoltuk és el is indultunk a kijelölt ösvényen.
Az első szakasz - kellemes sétának ígérkezett
Az első két megállóig kellemes sétának tűnt, kis fahidakon át, a vízfolyás mellett haladva, pillangókkal kísérve. Valami ilyesmi látványra számítottam nyáron Görögországban is, amikor ellátogattunk a pillangóvölgybe, de ott sajnos aludtak – itt viszont mindenfelé röpködtek körülöttünk, rászálltak a fejünkre, mintha valami Disney-rajzfilmben lettünk volna.
Százával repkedtek körülöttünk a pillangók - olykor megpihentek a fejünk tetején
Fél óra alatt felértünk a negyedik szintre, ahol kis öblöt képzett a vízesés, itt bele is vetettük magunkat a frissítő habok közé. A lábainknál alkar nagyságú halak úszkáltak el, egy túravezető ki is fogott néhányat – puszta kézzel.
Jólesett a nagy melegben a hideg víz alá állni
Innen vált igazán izgalmassá a terep, hol a folyó bal oldalán, hol a jobb oldalán tűnt járhatóbbnak a partszakasz, óriási köveket átmászva, indákba kapaszkodva – még jó, hogy nem a papucsunkban jöttünk.
Ahol nem volt inda, kifeszített kötél segítette a túrázókat
Oldalak
