Amióta anya lettem, elvárásaim vannak a játszótéren
Nyitva felejtett kapu, kéretlen köszöngetés, kérdés nélkül kínált falatok – egy játszótéren ez mind-mind megtörténhet. Játszóterezni jó, játszóterezni óriási öröm, de játszóterezni tanulságos is. Mert vannak szabályok ám!
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
A „játszóterezés” a nap fénypontja, mert játszóterezni jó. Gyerekként én is sokat mászókáztam, hintáztam az akkor még nem EU-konform játszótereken, de azon kívül, hogy fejjel lefelé, hason csapódjak a csúszda alatti homokba, más nemigen érdekelt. Ha voltak is szabályok a ’80-as évek játszóterein, hát, voltak. Még felnőttként sem volt lövésem arról, hogy léteznek olyanok, amiket nem ártana betartani. Aztán, amikor először lementünk Lölővel játszóterezni, hirtelen elvárásaim lettek.
És: kapu nyit és zár!
A játszóterezés nálunk azzal a bizonyos kapukérdéssel indul. Vagyis: kinyitjuk a kaput, majd, ha behaladtunk, be is zárjuk magunk után. És nem elsősorban azért, hogy a kutyák nehogy bejöjjenek. Sokkal inkább azért, mert féltem a kis felfedezőmet attól, hogy kicsábítsa a kapun kívüli terep. Szóval, ha azt látom, nyitva hagyod a kaput, szépen megkérlek arra, hogy zárd azt be!
Köszönni ér
Biztosan én vagyok a gáz amiatt, hogy köszönök, ha találkozom veled. Kérlek, ne vedd személyeskedésnek és ne haragudj, csak tudod, engem erre tanítottak, nekem a napszaknak megfelelő köszöntés a természetes!
Én gyerekem, te gyereked
Tudom-tudom, az én gyerekem az én felelősségem, de ha azt látod, hogy 240 km/órás sebességgel fog becsapódni a te csemetéd az enyém mellé, kérlek, szólj neki, hogy vigyázzon a csöppségemre! Ígérem, én is megteszem majd fordított esetben!