6 éve nincs velünk Sinkó László, aki ki tudott lépni bátyja, Sinkovits Imre árnyékából
Sinkó László hat évvel ezelőtt igazolt az égi társulathoz. A Kossuth-díjas színészkiválóság nagyságáról ma is temérdek színházi közvetítés és filmszinkron tanúskodik. Anthony Hopkins magyar hangjaként ugyanolyan nagyszerű volt, mint Übü királyként a Katona József Színház felejthetetlen előadásában.
Szorongó kiskamaszból fiatal színésztitán
2015. július 31-én óriási veszteség érte a magyar film- és színházrajongókat: 75 éves korában elhunyt Sinkó László Kossuth-díjas színészlegenda, a Nemzet Művésze, Sinkovits Imre testvéröccse, aki főként a Katona József Színház egykori vezető színészeként és sokoldalú, érzékeny szinkronhangként maradt meg a nézők emlékezetében. Sinkovits László néven látta meg a napvilágot 1940. március 18-án. Apja Körmendről származott, ott tanulta ki a pincérszakma fortélyait, édesanyja viszont Burgenlandban, a németújvári járásban született. Egymásba szerettek és Budapestre költöztek, a hozományból az apa vendéglőt nyitott, de a világgazdasági válság a tönk szélére sodorta a családot. Ezután született meg László fiuk, a majdani nagy színész, Sinkovits Imre öccse.
Sinkó László az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett, de saját bevallása szerint nem érdekelte a tanulás, a számonkérések pedig szorongással töltötték el. Csak úgy tudta átvészelni a középiskolás időszakot, hogy színjátszókört szervezett. A faliújságra még próbatáblát is kitett, ahogy a valódi teátrumoknál szokás. Ekkor a szárnyait bontogató fiatal srác már bejáratos volt a régi - azóta felrobbantott - Blaha Lujza téri Nemzetibe, ahol gyakran figyelte fivére, Sinkovits Imre előadásait.
Ő maga is a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kötött ki, ahol sokszor görcsbe rándult a gyomra. Számkivetettnek érezte magát, nem találta a közös hangot tanáraival és a többi növendékkel, egyedül csak a beszédtechnikát tanító Sulyok Mária tartotta benne a lelket. Pályáját a hatvanas évek közepén, már "Sinkó" néven kezdte. 1966-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött - itt ismerte meg majdani feleségét, a tanárnőként dolgozó Gabriellát -, aztán a hetvenes években ő maga is a Nemzetihez szerződött, ahol bátyja, Sinkovits Imre is játszott.