"Amíg kicsi voltam és okos, mindig tudták, kire hasonlítok" - 13 éve hunyt el Janikovszky Éva
Sajnálom azokat a gyerekeket, akik Janikovszky Éva könyvei nélkül nőnek fel. De még jobban szánom azokat a felnőtteket, akik úgy élnek, hogy egy sorát sem olvasták el a Kossuth-és József Attilla-díjas írónőnek. Mert nekik már van lehetőségük dönteni arról, mit vesznek a kezükbe. Én személy szerint imádom őt, hiszen nem csak a kicsik, de a nagyok lelkét is ismeri, gondolatai mindig a szívünkbe találnak, igazak, egyszerűek, és mégis nagyon szépek.
Janikovszky Éva 2003-ban, ezen a napon hunyt el. Leghíresebb műveiből vett idézetekkel emlékezünk rá - nosztalgiázzatok velünk!
Ha én felnőtt volnék (1965)
„Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok a fürdőkádban, és soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok, akár lehullott vadgesztenye, akár rozsdás vasszög, akár összecsomózott spárga, akár eldobott villamosjegy, akár beteg sündisznócska.”
Kire ütött ez a gyerek? (1974)
"Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek. Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok."
Örülj, hogy lány! (1983)
"Már eljött az ideje,
és én még mindig nem döntöttem.
Mert az apja is mondott néha neveket,
és ezzel csak megzavart.
Végül úgy határoztam, hogy
előbb megnézem a fiamat,
és attól függően, hogy az erő és a bátorság,
vagy a nagy ész és a tehetség látszik rajta jobban:
Olivér, Dávid vagy Bonifác lesz.
Úgy tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve,
ha már megszületett.
Hát valóban tőlem kérdezték,
csak előbb annyit mondtak:
GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISLÁNY!
Mert úgy látszik, néha egy anya is tévedhet a megérzéseiben.
Meg azok is, akik ránézésből biztosan tudták, hogy fiú lesz.
De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok,
és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam,
csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges,
és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk,
senki más.
Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!"
Felelj szépen, ha kérdeznek (1968)
"... ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájuk szólnom, felelj szépen, ha kérdeznek! Addig is sokat beszélgetek Micikével, és ha kérdez tőlem valamit, nem azt mondom neki, hogy semmi közöd hozzá, hanem azt, hogy ekkora lány hogy mondhat ilyen butaságot! Hadd örüljön a Micike, hogy már ő is megnőtt."
Fotó: wikipédia
Oldalak
Hasonló cikkek
