Afrika védőbástyája: a Virunga Nemzeti Park
A fekete kontinensnek is nevezett Afrika egzotikus tájai sokak számára vonzó úticélt jelentenek. A Föld második legnagyobb földrésze rendkívül változatos állat-és növényvilággal rendelkezik, melyet Afrika számos nemzeti parkja véd. Az első volt ezek közül a Virunga Nemzeti Park, mely ma veszélyeztetett világörökségi helynek számít.
Kialakulása és földrajzi kincsei
Az 1925-ben létrehozott parkot 1979-ben vették fel a világörökségi helyszínek, majd 1994-ben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Mint ahogy arra neve is utal, a Virunga-hegységben található. Ez a mintegy 80 km hosszú hegylánc a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda határán húzódik. Egyedülálló földrajzi szépsége és élővilága miatt a természetvédelmi terület megérdemli, hogy kicsit közelebbről is megismerkedjünk vele.
Itt található Afrika egyik legszebb hegyi tájegysége, a hatalmas Rwenzori-hegység, mely hófödte csúcsainak, meredek lejtőinek és völgyeinek, valamint a Virunga-hegység tűzhányóinak köszönheti kivételes természeti szépségét. A nyolc itt lévő vulkán között van a kontinens két legaktívabb tűzhányója; a Nyamuragira és a vele szomszédos Nyiragongo is, melyek ketten együtt a történelem által ismert itteni kitörések 20%-áért felelősek.
A Virungát Afrika többi nemzeti parkjával szemben aktív tűzhányóinak láncolata és rendkívül nagy változatosságú élőhelye teszi különlegessé. Sztyeppék, szavannák, láva borította síkságok, mocsarak, mélyföldek, hegységek és jégmezők alkotják ezt a festői szépségű védett tájat.
Csodálatos állatvilága
Az óriási magasságkülönbségeknek, valamint a csapadéknak és a talajnak köszönhetően a park kivételes, Afrika parkjai közt egyedülálló méretű biológiai sokszínűségnek ad otthont.
7900 km2-es területén élnek például afrikai és erdei elefántok, csimpánzok, okapik, zsiráfok és kafferbivalyok, valamint számos csak itt élő madárfaj is itt fészkel. A területen nagy számban él a közönséges mocsári antilop, valamint itt élt Afrika legsűrűbb nílusivíziló-állománya is. 1996-ban a kongói félkatonai szervezetek azonban az állatállomány 95%-át lemészárolták, húsuk és értékes agyaruk miatt.
Fenyegető veszélyek
Sajnos nem ez egyetlen pusztulástörténet, amelyet a Virunga megélt. A hegység oldalát borító trópusi esőerdő ad otthont a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján szereplő, kihalófélben lévő hegyi gorilláknak. Őket említve nem feledkezhetünk meg Dian Fossey nevéről sem. Az amerikai etológusnő 18 éven át tanulmányozta a hegyi gorillák életét, a terepen végzett kutatómunka közben szinte családtagként élte mindennapjait az állatok közelében. 1985 decemberében brutális gyilkosság áldozata lett, ezzel szó szerint életét adta a faj megmentéséért. Haláláért sokan az orrvadászokat tették felelőssé, de a logikus magyarázatok szerint feltehetően inkább olyan emberek gyilkolhatták meg, akik akadálynak tekintették Fossey-t a gorillák turisztikai kihasználásban.
A park területén halála után az orvvadászok további pusztításokat okoztak, ezen kívül fegyveres összecsapások, polgárháborúk is veszélyeztették az itt élő állatokat és embereket egyaránt. Élőhelyük, otthonuk fokozatos - például fakitermelés általi - pusztítása is egyre aggályosabbá vált.
2012-ben aztán hatalmas botrányt kavart a hír, mi szerint a gorilláknak és számos más csak itt fennmaradt fajnak utolsó menedéket nyújtó természetvédelmi terület fennállását kőolaj-kitermelés fenyegeti. Egy londoni székhelyű olajcég elkezdett feltárási munkálatokat végezni a parkban. Hogy most hol tart az ügy, nem tudni. Az azonban biztos, hogy Lasse Gustavsson, a WWF természetvédelemért felelős igazgatója már levelet is írt a SOCO-nak, melyben emlékeztette a céget az olajipari és bányászati tevékenység tilalmára a világörökség részét képező helyszíneken, valamint felszólította, hogy mutasson elkötelezettséget a fenntartható fejlődés iránt.
A kongói törvények határozottan tiltják az ország nemzeti parkjaiban történő ásványi anyagok utáni kutatást, illetve azok kiaknázását. A SOCO terveit a brit kormány is ellenzi, mi pedig csak remélni tudjuk azt, hogy egy olajipari cég profitja nem élvezhet elsőbbséget 30000 ember biztonságával és egy 88 éve szilárdan álló természeti védőbástyával szemben.
Oldalak
