„Nem mindig voltak jó estéim” – Simon Kornél őszintén beszélt a múltról
Mellőzöttnek érezte magát, mert sokáig nem forgathatott.
Összecsapnak
Nem csak a való életben, a képernyőn is egy párt alkot majd Gryllus Dorka és Simon Kornél. A VIASAT3 március 25-én debütáló Ízig-vérig című heti sorozata egy gasztronómia köré épülő ádáz versengés a Balaton-felvidék legjobb éttermének járó díjért. Az egy megcsalás miatt különváló Éva (Gryllus Dorka) és András (Simon Kornél) ellenségekké válnak, és egy kis faluban egymástól nem messze nyitnak éttermet. Mellettük feltűnik majd többek között Pokorny Lia, Száraz Dénes, Badár Sándor, Schmidt Sára, Klem Viktor, Bercsényi Péter és Sztarenki Dóra is. A sorozat bemutatójának alkalmából Simon Kornéllal a főzésről, a mélypontról és Dorka vetkőzéseiről is beszélgettünk.
Élvezed a szerepet?
Kifejezetten! Kevés kivételtől eltekintve normális fiúkat játszom – és bár nem mondom, hogy nem normális ez a csávó, akit alakítok - de egy sokkal lobbanékonyabb, szangvinikus természetű férfi, aki egy megveszekedett szakács. Az egyetlen álma, hogy főzhessen és csinálhassa azt, amire született. Ennek érdekében tűzön-vízen képes keresztülmenni. És az, hogy én ezt a férfiasabb, energikusabb karaktert eljátszhatom, nekem nagy ajándék, mert én az életben is meglehetősen lobbanékony természetű vagyok. Az alapvető karakteremet, amit az életben élek én magam, azt ebbe teljes mértékig bele tudom vinni, kiélhetem és kitombolhatom magam, úgyhogy ennek borzasztóan örülök. A cselekmény nagyon pörgős, rengeteg kalandon esem át, kezdve a vízbe eséstől a disznóval való birkózásig. Emellett meg kellett tanulnom főzni, begyújtani a tüzet és használni a szmókert. Ez egy nagyon érdekes kaland és emellett tanulási folyamat is.
A nulláról kezdted, vagy fogtál már korábban fakanalat?
Régen, amikor még vidéki srác voltam, nagyon sokat főztem otthon. Volt wokom, kínai szakácskönyvem, rengeteget kísérleteztem a konyhában. Sokkal több időm volt, mint most. Aztán jöttek a tanulóévek meg a színház, akkor arra fókuszáltam és a főzés teljesen kimaradt az életemből. De az elmúlt egy-két évben megint felvettem a fakanalat. A sorozat alatt aztán megtanultam, hogy kell jól főzni, és abban bízom, hogy ezt a későbbiekben majd a családi vacsorákon is bemutathatom.
Te főzöl jobban, vagy Dorka?
A sorozatban én. Az életben? Az Ízig-vérig karakteremhez, Andráshoz hasonlóan én is a húsokban vagyok erős, iszonyatosan szeretek pácokkal bíbelődni, vajpuhára sütni a húst, otthon pedig szárnyasokban meg halban utazom. Dorka a reformkonyhában erős. Ő nagyon kevés húst eszik ellentétben velem, meg a kisfiammal – mind a ketten nagy húsevők vagyunk. Ő az impulzív főzésben, növénytéren erősebb, én meg húsban. Egyébként remekül kiegészítjük egymást.
A Társasjáték után tudatos volt, hogy csak nívós sorozatszerepekre mondasz igent?
A Társasjáték után jött egy komoly felívelése a filmes pályafutásomnak, aztán következett egy hosszabb szünet. Én már nagyon szerettem volna kamera elé kerülni. Azt nem mondom, hogy ha bármi jött volna, elvállalom, mert ez így nem igaz, de nagyon jónak találtam a forgatókönyvet, emellett azt gondoltam, hogy most már rettenetesen szeretnék forgatni. Ez össze is jött. Iszonyatos fellendülésben van a film mellett a sorozatgyártás is, most következik szerintem az az időszak a magyar színészek életében, hogy az ember válogathat. Ez eddig nem volt így – legalábbis az én tapasztalatom ez. De ha most hirtelen négy forgatókönyvet raktak volna az orrom elé, akkor is elvállaltam volna az Ízig-vVériget, mert annyira rímel a saját életemre, a saját karaktertípusomhoz ez a szerep, hogy ezt mindenképpen eljátszanám.
Azt vettem ki a szavaidból, hogy megborított a hosszú kihagyás...
Igen, nem mindig volt könnyű. Ha kialakul egy űr, azt az ember óhatatlanul igyekszik betölteni. Én például elkezdtem színházban rendezni, amiről mondhatom, hogy sikeres projektek voltak. Volt mivel foglalkoznom, nem unatkoztam. Nagyon jó tanulópénz volt tudomásul venni azt, hogy az az állapot, hogy egyszerre három helyen forgathatok, nem általános. Ez egy kivételes és rendkívül megbecsülendő élethelyzet, hogy valakit ennyire foglalkoztatnak. Nem mindig voltak jó estéim, hiszen az ember ilyenkor óhatatlanul magára veszi, hogy miért hanyagolják, és ez könnyen elharapózhat benne. De pont Dorka nyugtatott meg, hogy hiába volt Berlinben a Dallas Pashamende után shooting star, itthon évekig nem kapott szerepet. Rudolf Péter is volt, hogy 8-10 évig nem forgatott. Hiába kiváló színészek, ez egy olyan helyzet, amit tudomásul kell venni, és nem szabad, elcsüggedni. A másik az, hogy ebben az ínséges időkben nincs szüksége az embernek a fittségére, a színházban pedig a túlsúly könnyen leplezhető. Meglehetősen meghíztam, és nyilvánvalóan ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az elhízott Bon viveur-rel nem szívesen foglalkoznak. De most azt hiszem, elég jó formában vagyok.
Hogy bírod ki, hogy ennyi finom étel vesz körül és mégsem hízol egy dekát sem?
Nagyon fegyelmezett vagyok. Van egy alkalmazás, aminek a segítségével számolom a bevitt kalóriákat. Egyszerűen muszáj, mert az nem képzelhető el, hogy hízok öt kilót. Talán még hármat le is dobtam közben. 91 kilósan kezdtem forgatni, most 89 vagyok. Nagy az igénybevétel, tenni venni kell, nincs megállás. Voltak forgatási napok, ahol az órám szerint 800 kalória lement. Ez olyan, mintha lefutottam volna 10 kilométert.
Igen, azt láttam, hogy elég jó formában vagy.
Volt egy készülési időszak, de az hamarabb elkezdődött, minthogy egyáltalán megkerestek a szereppel. Elhatároztam, hogy én újra slank szeretnék lenni és visszatérek a karakterembe. Dorka is örült neki. 5-6 kiló leadása után – most egyébként 12-nél járok – elkezdtem újra jól érezni magamat, mert ha az ember nem szívesen cipeli egy kigyerek súlyát magán egész nap, az ad egy fajta felszabadultságot. Megváltozik az ember kisugárzása, de a személyisége is. Majd egyszer csak jött ez a megkeresés és én hatalmas elánnal vetettem bele magam már a castingba is. Ismét egy nagyon jó karaktert alakíthattam, nagyon örülök, hogy enyém lett ez a szerep.
Meg ugye Dorkáé... Furcsa, hogy együtt dolgoztok?
Nagyon jó együtt dolgozni. Dorka mindig is egy állócsillag az egemen, amikor nem ismertem, akkor is egy kivételes képeségű színésznőnek és egy kivételes képességű nőnek gondoltam őt, és ez azóta is töretlenül így van. Nagyon örülök, hogy vele dolgozhatok, mert szeretünk egymás szemébe nézni a kamerák előtt és természetesen a kamera mögött is.
Volt idő, amikor Dorka Berlinben, te Budapesten éltél. Hogy éltétek túl ezt az időszakot?
Mi így szocializálódtunk. Amikor megismerkedtünk, az első két év úgy zajlott, hogy két hétig találkoztunk, két hétig nem. Akkor még masszívan Berlinben élt, hiszen minden a német fővároshoz kötötte, így ez nem jelentett gondot. A kisfiúnkkal való foglalkozás logisztikája már más erőforrás-bevetést igényel, de Dorka amellett, hogy egy csodálatos színésznő és egy ragyogó nő, remek szervezőkészséggel is bír, rettenetes erőkkel tudta kézben tartani a dolgokat.
Hogy éled meg, amikor Dorka levetkőzik a vásznon?
Én is úgy láttam meg először, hogy levetkőzött egy filmben. Ez egy fura szakma, tudomásul kell venni, de próbáljuk külön kezelni a munkát és a magánéletet. Van, hogy idegen emberekkel kell csókolózni, vagy idegen emberekről gondolni azt, hogy szerelmesek vagyunk belé, vagy akár intim pillanatokat átélni olyasvalakivel, aki nem életed párja. Szerencsére mindketten színészek vagyunk, így azt a részt tudjuk kezelni, ez a szakma sajátossága. Ha egy film azt igényli, hogy valaki meztelenül mutassa meg magát és annak helye van és ez egy olyan szerep, amit a másiknak muszáj eljátszani, akkor nem lehet kitételeket állítani a dolog elé, hogy valamit bevállal az ember, valamit meg nem. Ez nem feltétlenül okoz bennünk minden pillanatban jó érzéseket. Én is harcoltam ilyesmivel, de azt a részét tudomásul véve, hogy ez egy szakma és nekem kötelességem a partneremet támogatni, főleg, ha olyan magas fokon műveli, mint a feleségem, akkor ez így egy csomag és ez benne van a pakliban.
Leadfotó, fotók: VIASAT3/UDVARDI ATTILA, VIASAT3/SÁGHY TÍMEA
Oldalak
