Langyos tej, ostoba darálás és fanyalgás a Sound utolsó éjszakáján
A Balaton Sound nem véletlenül tett szert rövid idő alatt kirobbanó népszerűségre világszerte az elektronikus zene kedvelői körében, és büszkélkedhetett pár év múltán már teltházas napokkal. A szervezők érdemei vitathatatlanok, hiszen a 2007-es első fesztivál megrendezése óta olyan világklasszis előadókat sikerült meghívniuk Zamárdiba, mint Adam Freeland, a Beastie Boys, a Massive Attack, Moby, a The Chemical Brothers, a Jamiroquai, a Portishead vagy az Underworld.
Kétségkívül impozáns névsor, akiket élőben látni és hallani egyértelműen életre szóló élményt jelent mindenki számára, nem meglepő tehát, hogy a világ minden tájáról egyre több rajongó és bulizni vágyó fiatal látogat el a Balaton egyik legszebb panorámájú partjára. Ahogyan az sem okoz már akkora meglepetést, hogy a fesztivál évről évre újabb jegyeladási rekordokat állít fel - idén például azzal sikerült történelmet írniuk, hogy elsőként fordult elő a hazai fesztiválok történetében, hogy elővételben keltek el az eseményre a bérletek, melyek ára egyébként 31.000 forint (110 euró) volt.
A felhozatal – ahogyan megszokhattuk – természetesen ezúttal sem volt semmivel sem gyengébb, mint az elmúlt évek során: The Prodigy, Wu-Tang Clan, Crystal Castles, Calvin Harris és Armin van Buuren, csak hogy néhány húzónevet említsek az idei fellépők közül, akiknek a legfrissebb adatok szerint több mint százhúszezer embert sikerült lecsalogatniuk a „magyar tenger” méltán közkedvelt partjára.
A váratlan meglepetés
Nyomj itt egy nagy
Tetszik-et és gyere
máskor is!
Itt viszont rögtön hozzá is kell tennem, hogy a múlt héten bizony még egyáltalán nem sejtettem, hogy részese lehetek a Sound utolsó, negyedik éjszakájának. Hiába imádom ugyanis mindkét DJ-t, idén anyagi okokból nem terveztem kiruccanni Zamárdiba.
Elfogytak a belépőjegyek
A 15 ezer forintos napijegy elég nagy visszatartó erőnek tud bizonyulni, főleg akkor, ha éppen spórolunk, fájó szívvel tehát már hetekkel korábban lemondtam az amúgy vágyott részvételről. Csütörtökön már tudni lehetett, hogy az óriási érdeklődés miatt a szombati napra elfogytak a jegyek, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy péntekre sincs már belépő.
Az amúgy nyilvánvalóan örömteli hírek hallatán rajtam mégis a kényszerűségből távolmaradók kesernyés hangulata uralkodott el csütörtök délelőtt, amikor egyszer csak beviharzott az irodánkba főnökünk, és mindenki legnagyobb meglepetésére azt kérdezte, hogy ki szeretne menni a Soundra? Rögtön felcsillant a szemem, hiszen emlékeztem rá, hogy kedvenc előadóim vasárnap éjszaka lépnek fel Zamárdiban.
Éljünk veszélyesen!
Egy egyórás, felettébb intenzív mérlegelés után aztán meghoztam az eleve elrendelt döntést: bevállalom a kalandot még annak dacára is, hogy hétfőn hajnalban az első személyvonattal (3.59 perckor indult, kemény) vissza kell döcögnöm Budapestre, majd bejönnöm a szerkesztőségbe dolgozni. Persze, kérhettem – és minden bizonnyal kaptam is - volna egy szabadnapot, de ha már egyszer veszélyesen élünk, akkor éljünk igazán veszélyesen!
Nem haboztam tehát, hiszen tudtam jól, hogy ez a kicsinyke áldozat és kialvatlanság semmi sem lesz ahhoz a fergetegesnek ígérkező élményhez képest, hogy az ajándék sajtójeggyel a csuklómon ott tombolhatok én is többezer emberrel együtt Amon Tobin és Four Tet koncertjén.
Oldalak
Hasonló cikkek
