Egy női rendező, aki új szintre emelte az értelmi sérültek és a színház kapcsolatát
A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Elek Dórával, a Baltazár Színház alapítója, művészeti vezetőjével beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb civil teljesítmény kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.
Inspiráló Nők Díj
Díjátadó gála: 2020. március 5-én, a gyönyörű Várkert Bazárban derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!
Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.
Ismerd meg a jelölteket! – Elek Dóra
A Leginspirálóbb civil teljesítmény kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, közöttük Elek Dórát, a Baltazár Színház alapítóját és művészeti vezetőjét. Az ambiciózus nő 1998 januárban alapította meg az egyetlen olyan hivatásos színtársulatot Magyarországon, amelynek tagjai értelmi sérült színészek. 2015-ig a társulat előadásainak állandó rendezője volt, 2015-től pedig dokumentumfilmeket rendezett. A Baltazár Színház indai utazásáról készült és az értelmi sérült embereket egy forradalmian új szemszögből, a spiritualitás felől bemutató Világlátó Baltazár című filmje a Jaipur Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját, de számos más szakmai és állami elismeréssel büszkélkedhet. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2007-ben a Pannon Példakép Díjat, 2006-ban a Vámos László Díjat, 2005-ben a Gundel Díjat és 2003-ban a Cosmopolitan díját is neki ítélték. 2020-ban egy újabb elismeréssel lehet gazdagabb: Femcafe.hu Inspiráló Nők Díjjal.
Számos rangos díjjal kitüntettek már, de most Inspiráló Nőnek jelölt a Femcafe.hu jelölőbizottsága. Hogyan érintett ez a megkeresés?
Kiválasztottnak lenni bármilyen helyzetben jó dolog. Számomra ez most egy új feladat, amiben meg szeretnék felelni. Van bennem egyfajta felelősség és kötelezettség érzés, hogy amit csinálunk, azt a lehető legtöbb platformon képviseljem és hirdessem. Sokan ismerik már a Baltazár Színházat, de mindig örülök az olyan lehetőségeknek, ahol nagyobb közönséghez tudunk szólni, ez is egy ilyen alkalom. Nem vagyok egy nyomulós fajta, de borzasztóan hálás vagyok, ha egy számomra szimpatikus kezdeményezés, ügy kapcsán felkérnek.
Mennyire jellemzett téged gyerekkorodban az a fajta céltudatosság, amivel már 22 éve vezeted a színházat és terjeszted annak szellemiségét? Láttál körvonalakat a jövődről már kislány korodban?
Ilyen távlatokba még nem lát el gyerek. Az biztos, hogy a gyerekkorban még fogékonyabbak vagyunk a reflexszerű érzésekre, jobban tudunk reagálni a világra és önmagunkra. A szülőnek éppen ezért résen kell lennie, hogy lássa, milyen irányba mozdul a gyereke, hiszen valószínűleg abban lesz majd öröme és sikere. A színház elég egyértelműen megjelent már egészen korán az életemben. Vasárnaponta mindig egy kis előadást tartottam, de az állatok iránti szeretem is megmutatkozott ekkor. Az ember néha elkanyarodik, zsákutcákba megy, de mindig van egy út, amin visszatalálhat. A kulcs talán abban van, hogy emlékeznünk kell arra, hogy mi volt az, ami leginkább lázba hozott minket gyerekként, hogy mit szerettünk igazán.
A színház mikor szólított meg igazán? A művészpálya rögös út, mi tartott rajta?
Általános iskola végétől kezdve rendszeresen jártam színházba. A családi, baráti körömben rengeteg színész volt, ami hatott rám. Gimnázium legvégén már megfogalmazódott, hogy nemcsak nézőként lehet élvezni a színházat, hanem a csinálójaként is. Kicsit kitoltam az elköteleződést, de onnantól, hogy pályára álltam, rendíthetetlenül csináltam. Megfogalmazódott bennem, hogy nézőként én mit igénylek, ez pedig a katarzis. Ezzel az élménnyel, a lehető legtöbbel szerettem volna megajándékozni a közönséget. Azt hiszem, hogy csak jól érezni magunkat a színházban, az nem elég. Fontos, hogy kikapcsolódjuk és egy telt batyuval távozzunk, de ennél több, nemesebb célja kell, hogy legyen. A társadalmunk ma olyan komoly sérülésekkel van tele, hogy a művésznek nagyon fontos feladata, hogy ezeken átléptesse a nézőket. Kell, hogy egy előadásnak társadalmi tétje legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak szórakoztassunk, mert akkor eluralna bennünket az érzelmi sivárság. A művészet ezt nem hagyja.
Hogyan sikerült a kihívásokkal megküzdened a karriered során?
A kihívások olyan feladatok, amelyek nehezítéssel segítenek beteljesíteni a küldetésünket. Az általános iskolai igazgatómnak mániája volt azt hangsúlyozni, hogy egy gyerek számára milyen fontos a kudarcélmény. Nem hiszem, hogy a kudarcot, mint egy kötelező élményt célul kell kitűznünk. Ha viszont megéljük, akkor fontos, hogy tanuljunk belőle. Számomra a siker azt jelenti, hogy megvalósítottam az álmomat és ettől a körülöttem élő emberek élete boldogabbá vált.
Hogyan lehet felismerni a saját utunkat? Mi segíthet abban, hogy ráleljünk a valódi hivatásunkra?
Ez a legfontosabb dolgok, a siker mozgatója, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Egyszerűen csak abban tudunk jók lenni. Azt gondolom, hogy sok szempontot kell mérlegelni, amikor meghozzuk azt a döntést, hogy milyen hivatásnak kötelezzük el magunkat. Fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést. Merünk-e dönteni úgy, hogy nem az anyagi szempontot nézzük, hanem a belső hangunkra hallgatunk? Jók vagyunk-e egyáltalán abban, amit szeretünk? Tudjuk-e hosszú távon élvezni azt? Ez hosszú, bonyolult döntés és kell hozzá egy jó nagy adag bátorság és önismeret.
SZAVAZZ ELEK DÓRÁRA ITT!
A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 5-én, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.
Leadfotó és fotók: Fábián Évi; Elek Dóra
Oldalak
Hasonló cikkek
