Kötődés, kapcsolódás? Mi ütött ezekbe a szülőkbe?
Csupa olyan fogalom, ami nem volt a köztudatban, most meg egyre több szülő dobálózik vele. Nos, ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy több mint ötven éve kutatott pszichológiai irányzat eredményei háttérinformációként szolgálják és formálják a szülők gyermeknevelési-gondozási gyakorlatát. Vagyis egyre többen keressék a választ arra, „hogyan legyek jó szülő”?
A kötődés elmélete
Ennek megalkotása egy angol pszichiáter, John Bolwby nevéhez fűződik, aki azt figyelte meg, hogy „a csecsemő egy viselkedéses rendszerrel van felruházva, hogy biztosítsa az elsőszámú gondozó – általában az anya – közelségét”.1 Ezt szolgálja a sírása, de gondoljunk csak az édes arcocskára, gügyögésre, reflexes mosolyra, amitől a szülő kedvét leli a babáról való gondoskodásban. Ez egy oda-vissza ható interakciósorozat: érkezik a jelzés a babától, amire a szülő válaszol – felveszi, átpelenkázza, ringatja, megeteti –, ettől a baba megnyugszik (jó esetben), elalszik vagy derűs lesz. Vagyis a szülőnek sikerélményt nyújt, kompetensnek érzi magát, ami pedig arra ösztönzi, hogy legközelebb is hasonlóképpen járjon el.
A baba célja beállítani a szülőtől való optimális távolságot, amiben biztonságban cseperedhet. Tapasztalhatjuk, hogyha megnő a távolság, akkor a kötődési viselkedésrendszer „jelez”, de a kicsi belső igényei is fokozzák, például egy betegség esetén. Megfelelő közelségben pedig csökken a kontrollrendszer aktivitása. Minél inkább szinkronba kerül az anya és gyermeke közti kommunikáció, annál kielégítőbb a kapcsolat mindkét fél számára.2
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Ennek jelentősége leginkább a kötődés kialakulásának hiányában mutatkozik markánsan. Háborúban árván maradt csecsemőkön figyelték meg először, hogy a korai kötődés kialakulásának hiánya visszaveti a csecsemők fejlődését. Hosszú távú kutatások fedték fel, hogy szélsőséges gondozási körülmények között pedig ún. kötődési zavarok léphetnek fel. Ami – leegyszerűsítve – abban a formában mutatkozik meg az egyén felnőtt életében, hogy az egészséges kapcsolatainak kialakításához vélhetően hosszabb önismereti munka árán vezethet az útja.
Divathullám, új keletű hóbort vagy mi is ez „a kötődő nevelés”?
A fenti elméletre alapozott kötődő nevelés minden olyat támogat, ami fokozza az anya, vagy az elsődleges gondozó közelségét a csecsemőhöz. Ennek kapcsán legtöbbször arról hallani, hogy aludjunk együtt a babánkkal, nonstop hordozzuk, és igény szerint szoptassuk.
Kétségtelen, hogyha testközelben tudjuk a csecsemőt, érezzük egymás illatát, bőrét, figyeljük a reakcióit, előbb megismerjük a jelzéseit. Az igény szerinti szoptatás is – ahogy a neve is mutatja – a baba igényeinek kielégítését helyezi fókuszba. De tudnod kell, hogy ha valamiért úgy alakul, hogy nem szoptatod a babád vagy nem addig, amíg jónak tartanád, attól még kötődni fogtok egymáshoz. A kötődő nevelésnek sem feltétele a szoptatás, csupán „eszköze”, ha úgy tetszik, mert a kapcsolatot köztetek a gondoskodásod táplálja, ahogy jelen vagy minden pillanatában, magadhoz emeled, egymásba szagoltok, és a tested melegében táplálod.
Ezért ajánlott a hordozás is, ami nem valami új keletű hóbort, ahogy az újszülött igénye sem, hogy a szívdobbanásunkhoz bújjon. Talán a mi generációnk van annyira bátor, hogy újragondolja a szükség szülte direktívákat ezen a téren is anélkül, hogy újabb skatulyák közé szorítaná magát. Nem kell otthon szülni, Waldorf-szellemiségben nevelni vagy „hippinek” lenni ahhoz, hogy éljünk a babahordozás testi-lelki előnyeivel. Ez nem a vagy-vagyról szól – csak hordozás, csak babakocsi –, sokkal inkább „win-win” helyzetet teremt, ha mindig azt választjuk, ami összecseng az igényeinkkel.
A gyerek nyelve a játék
Játszani sokféleképpen jó, de a legjobb apával és anyával. Még szerencse, hogy a Fisher-Price világában nincsen felső korhatár. Itt bármikor lehetünk együtt gyerekek. Mert játékra minden embernek szüksége van. És ezt a játékaink is tudják.
Kapcsolódás a babakor után
Megkockáztatom, hogy mindaz, ami ezek után következik, legalább ekkora jelentőséggel bír a kapcsolatunk alakulásában. Amikor a megértésünk és az együttérzésünk nyit majd utat annak a zűrzavarnak, ami a páréves gyerekünkben tombol – csakhogy ebből az aspektusból is górcső alá vegyük csodálatos szülőségünk mibenlétét.
Itt kell megemlítenem egy olyan módszert, ami a családok segítségére tud lenni abban, hogy a babakorból kinőve is megmaradjon a bensőséges kapcsolat a gyerekkel. Patty Wipfler, és az általa alapított amerikai Hand in Hand Parenting szervezet közel 30 éve nyújt információt, képzéseket, tanácsadást kisgyermekes családoknak” – áll a Kapcsolódó Nevelés Egyesület honlapján. Az Egyesület a szervezet hazai zászlóshajójaként arra helyezi a hangsúlyt, hogy „a kötődés akkor alakul ki, amikor két ember rendszeresen KAPCSOLÓDIK egymáshoz”.3 A kötődő nevelés meglátásait kiegészítve „a kapcsolódó nevelés megnevez egy olyan fontos alapvető szükségletet, amiről, ha nem tudunk, bizony hiába igyekezünk kötődőn nevelni, ritkán lesz békés, kiegyensúlyozott gyerekünk. Ez pedig a feszültségoldás iránti szükségletünk.”4 Ezt a célt szolgálja az az 5 eszköz, amiről az egyesület gondozásában nemrég megjelent „Hallgasd meg!” c. könyvben olvashatunk.
![Anya és gyerek játszik](/sites/default/files/images2021/4_lifestyle/baba_jatek_123rf.webp "Az egyik eszöz a "Gyerekidő", amit megtölthetünk játékkal")
Régen is csinálták, csak nem így nevezték
Összekötve a távolságot a „régen” és „most” között elmondhatjuk, hogy az ember természetes igénye a másokhoz való kapcsolódás. Ilyen szempontból az történt a fonóban is, ami most a baba-mama klubokban vagy jobb híján a közösségi média felületein. Igen, online is lehet kapcsolódni egymáshoz, bár kétségtelen, hogy nem ugyanaz az élmény. De figyelmet adni, törődni több száz kilométerről is lehet – legalábbis annak érzését közvetíteni azáltal, hogy meghallgatjuk a másikat úgy, mintha mellette ülnénk.
Ideje, hogy ez a meghallgatás, odafordulás a deréktáj alatt tengődő népségre is kiterjedjen. Változást hoz a családi miliőbe, ahol többé nem „kuss” a gyerek neve. Kétségtelen, hogy ez a szülői feladatkört bővíti, hiszen a gyerek ellátása mellett előtérbe kerülő érzelmi szükségletek sokszor embert próbáló feladatokat és felelősséget hárítanak ránk. Mégis ettől lesz emberi, hogy önként vállaljuk.
1 Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva: Neveléslélektan 2005.8.
2 Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva: Neveléslélektan 2005.7.
3 ,4 www.kapcsolodoneveles.hu / Egry Zsuzsanna
Fotók: 123rf.com
Oldalak
Hasonló cikkek
