Fedezd fel velünk Paros-szigetét! - Fotók a görög kirándulásról
Az első kitérő
Gyors GPS ellenőrzés, félúton járunk Drios felé. A tempónk jó, igyunk még egy kis vizet. A városon keresztül vezetett tovább az út, majd kikanyarodtunk a tenger felé. Hegyoldalon haladt az út, jobbra a tenger, balra a hegycsúcsok, emelkedők és lejtők ritmusa adták az ütemet, így egyáltalán nem tűnt fárasztónak az út és hamar meg is érkeztünk első kitérőnk színhelyére.
Gyorsan találtunk egy alkalmas partszakaszt és be is vetettük magunkat a habok közé. Az elmúlt egy óra és vele együtt az út harmada azonnal feledésbe merült, a hűvös tengervizet megváltásnak éreztük, nem is akartunk túl gyorsan tovább indulni.
Naoussa
Az itiner szerint a következő megálló Marpissa lett volna, egy kedves kis görög falu, 16-17. századi házikókkal és utcácskákkal. Valahol ehhez le kellett volna kanyarodni az útról, mert nekünk Marpissa csak akkor tűnt fel, amikor a város végét jelző tábla mellett elhaladtunk. Visszafordulásról szó sem lehet, a következő megálló Naoussa, a sziget északi részén. Bár tudtam, hogy el fogunk kanyarodni a tengertől, egy pillanatra mégis elbizonytalanodtam, amikor elindultunk a hegyek közé. Hosszú egyenes útszakaszok tarkították a lejtőket és emelkedőket, Naoussa még 9 km.
Talán ez volt a túra legunalmasabb része, fákkal szegélyezett végeláthatatlan út, néhol pedig egy-egy ipari épület, mintha a sivatag közepén lennénk. Mi is meg-megálltunk, a monoton tekerés fárasztóbb volt, mint az emelkedők és lejtők váltakozása, majd Naoussához érve lekanyarodtunk a körútról.
Szerencsére itt is rögtön találtunk egy strandot, ezúttal persze kavicsos (pontosabban márványos – a sziget nagyon nagy márványlelőhely volt az ókorban), de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy belevessük magunkat a hűvös tengervízbe. A terv szerint Naoussában boroztunk volna, de a tervek nem mindig működnek, mi háromra értünk a városba, a borászat pedig háromig volt nyitva. Nem siettünk, ez is igaz, de eleve úgy voltunk vele, hogy ha nem érünk oda, akkor majd másképp lesz. Keresztül vágva Naoussán egy tengerparti tavernát vizionáltunk, de csak nem akart megjelenni előttünk ez a kép, így hát tovább haladva megérkeztünk Parikiába, Parosz sziget fővárosába, és ahogy lekanyarodtunk a tengerpartra megláttuk a partra kipakolt kis székeket és asztalokat.
Parikia
Ez az a hely, legalábbis valami ilyesmit képzeltünk, már hozták is a finom rosénkat, tzatzikinket, mert 42 km után ez a minimum, amit megérdemlünk. Lassan fogyott a roséfröccs, az előttünk álló 6 km-en pedig már csak mosolyogtunk. Másfél óra múlva neki is indultunk és mire észrevettük, már le is kanyarodtunk a háznál, ahonnan reggel elindultunk. Persze ezt követően csak feküdni tudtunk, adtunk és kaptunk egy-egy lábmasszázst és kivételesen az esti magnéziumot sem felejtettük el bevenni. És végül mégsem lett izomlázunk.
Oldalak
Hasonló cikkek
