A kutyák fájdalma sunyibb, mint gondolnád! Ezekre a jelekre figyelj!
Itt van az ősz, vége az indián nyárnak, jönnek a hűvös, szeles napok, így különösen aktuális, hogy beszéljünk a kutyák - sokszor észre nem vett - fájdalmáról.
Erről olvashatsz a DogBlogban
A kutyák általában elég jól tűrik a fájdalmat, sokszor nem, vagy alig mutatják jelét bármi gondnak. Futnak a labda után, játszanak kutyabarátaikkal, jó étvággyal esznek.
Egy nagy sebet, erősebb sántítást, balesetből származó sérülést nem nehéz észrevenni, egy fájó has vagy fej azonban gyakorlottabb szemet kíván. Szó szerint.
Mert hát hangot ritkán adnak, ha fájdalmuk van, viselkedésük, testtartásuk azonban nagyon árulkodó lehet, csak ismernünk kell a jeleket!
A fájdalom egy ezerarcú bestia, aki számtalan módon képes megjelenni, alakot váltani, eltűnni, majd újra felbukkanni, hol így, hol úgy viselkedni. Lehet csendesen surranó szürke kisegér vagy hangos és félelmetes óriás, egy könyörtelen szörnyeteg.
Ha kedve tartja, csak benéz, de az is lehet, hogy évekre hívatlan vendég marad a padláson, csikorgatja a padlódeszkákat, lecsapja az áramot, karistolja az ablaküveget. Jöhet fényes nappal vagy csak este, de az is lehet, hogy az őszi faleveleket kergető hideg fuvallat hátán érkezik.
Van, hogy olyan sokáig bujkált a padlás félhomályában, hogy már azt hiszed, tovább is állt. Aztán egy téli estén belebújik az árnyékodba és kúszik utánad a jeges macskakövön, hogy aztán lassan, alaposan rágja meg a húsodat és eleméssze vele az önfeledt létezés emlékét is.
Néha mi, emberek is nehezen írjuk körül, hogy melyik alakjában kísért… nyom, szúr, lüktet, sajog, éget, bizserget, görcsöl, hasogat? Jól behatárolható helye van vagy kisugárzik? Esetleg vándorol?
Próbálunk szabadulni tőle, próbáljuk kibírni, elfelejteni, de már annyira elnyúzódtunk hogy egyre kevésbé vagyunk kedvesek, türelmesek, empatikusak. Apróságokon is felcsattanunk, egyre kevésbé viselkedünk racionálisan, egyre fárasztóbbak, nehezebbek a hétköznapi feladatok is, míg végül szorongani kezdünk és teljesen magunk alá kerülünk.
Aztán amikor elmeséljük valakinek, milyen terhet cipelünk, kiderül, hogy neki is van egy padláslakója. Talán kisebb, halkabb, de lehet, hogy egy monstre szörnyeteg. Pedig annyit látjuk mosolyogni, reggel kocogni, órákon át görnyedni, kertészkedni.
A kutyáinkkal sincs ez másképp! Egy fájdalommal élő kutya vigyoroghat, szaladhat a labda után, ehet jó étvággyal. Egy gyors kis gerinctapogatásból és lábhajlítgatásból nem lehet megmondani, hogy van-e a kutyának fájdalma vagy nincs. Az, hogy a kutyánk sosem sír, nem húzza a lábát, nem néz bánatos szemekkel, nem jelenti, hogy nincs fájdalma!
A fájdalom a kutyák esetében is ezer alakot ölthet! Fontos, hogy felismerjük ezeket!
A kutya, aki…
… csak az egyik oldalra szeret ülni… mert patella ficama van
… nem szereti, ha simogatják… mert fáj a feje
… akinek egyik irányba nehezen megy a forgás… mert csípő diszpláziája van
… folyamatosan pörög, képtelen pihenni, durván harapdálva játszik… mert emésztőszervrendszeri problémája van
… nem akar beugrani az autóba… mert porckorong sérve van
… állandóan ugat minden apró neszre… mert állandó fájdalomban él
… nem hajlandó sétálni… mert komoly diszkomfortot okoz neki a mozgás
… megadó pózba vágja magát a séta közepén… mert lófarok szindrómája van
… mindenre és mindenkire ugat… mert 5 éve nincs egy olyan napja, amikor nem fáj a füle
… nem eszik… mert fáj a foga
… támadóan lép fel minden más kutyával szemben… mert fáj a háta…
segítségre szorul!
Sajnos rengeteg kutya éli le az életét csendben szenvedve a fájdalomtól. Rettenetesen gyakran bélyegzik őket lustának, akaratosnak, “dominánsnak”, gyenge idegrendszerűnek.
Mills és munkatársai 2020-as kutatásukban azt találták, hogy a különböző problémás viselkedések hátterében 28-82%-ban is állhat fájdalom, és arra jutottak, hogy általánosságban véve szerencsésebb a sejtett fájdalmat kezelni, mint megvárni, hogy a viselkedéses terápiának önmagában lesz-e hatása.
Ha a kutyusod szokatlan, újfajta vagy heves viselkedéseket mutat, aktívabb vagy éppen többet pihen, megváltozik a mozgása, a tartása, az étvágya, az ürítési szokásai, a kapcsolata a körülötte lévőkkel, ha hullámzó a viselkedése, vannak jobb és rosszabb napjai, kezdj el erősen gyanakodni, hogy egészségügyi problémával van dolgod.
Ma már rengeteg módon tudunk segíteni a fájdalmon, egészen újfajta fájdalomcsillapítók is elérhetőek a piacon, olyanok is, amik még a krónikus fájdalom kezelésére is alkalmasak!
Az én közép-ázsiai juhászom, Rasid például már nagyon idős. Bicegett, és volt doki, aki elkönyvelte öregnek. A krónikus fájdalom viszont annyira elhatalmasodott rajta, hogy már mozogni is alig tudott, és már az altatás is felmerült, mert az életminősége kritikus szintre csökkent.
Egy újgenerációs fájdalomcsillapítónak hála azonban havi egy szuri, és fut, játszik, vigyorog, ha rámpával is, de be tud szállni a kocsiba, el tudom vinni közepesen nagy kirándulásokra….
Tudom, hogy rettentően nehéz tud lenni ez a gazdiknak is lelkileg… főleg, ha nem sikerül beazonosítani a fájdalom forrását. Nekem is van olyan idős kutyám, akivel elakadtam, és most keresem, hogy merre tovább. Az is lehet, hogy a probléma mentális eredetű… vagy mindkettő. Én nagyon szorítok mindenkinek, aki ezzel küzd. Ha tehetitek, menjetek el a falig. Ha egyszer megvan a grabanca, már nem tud olyan könnyen menekülni az a bestia!
Hivatkozás:
Mills, D. S., Demontigny-Bédard, I., Gruen, M., Klinck, M. P., McPeake, K. J., Barcelos, A. M., … Levine, E. (2020). Pain and problem behavior in cats and dogs. Animals, 10(2). https://doi.org/10.3390/ani10020318
Fotók, leadfotó: Tóth Katinka
Oldalak
Hirdetés
