Hamarosan betiltanak egy kutyafajtát Angliában - Trénerként jártam körül a témát
Nemrég olvastam, hogy Anglia december 31-től betiltja az American bully XL fajtájú kutyákat. Rengeteg gondolat kavarog bennem…
Erről olvashatsz a DogBlogban
Közveszélyes módon tartott kutyák
El sem tudnám képzelni, mit tennék, ha egyszer csak betiltanák az országomban a közép-ázsiai juhászokat. Itt alszik mellettem a világ legtökéletesebb, legkedvesebb, legcsodálatosabb közép-ázsiaija. Van neve, személyisége, csillogó, okos szemei, teli mosolya, miközben pacsit ad, és vénségére is ugrál örömében, ha sétálni megyünk.
És akkor az ő fajtájáról olvasnám a cikket… valakik eldöntötték valami alapján, hogy a közép-ázsiainak mennie kell. Rasid - mert így hívják - innentől bárhol, még autóban is csak szájkosárban és pórázon létezhetne az otthonán kívül. Mint valami közveszélyes bűnöző.
Persze amikor Kesuval, a jóval kisebb (nekem a 18 kilójával is picike) kutyámmal sétálok, sokszor félek… Kivel fogunk összefutni a sétán? Még csak két éves, de már több életveszélyes helyzetben voltam felelőtlen gazdák miatt. Tragédia még sosem történt, de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. Terápiáztam már olyan kutyust, akit az idős néni gazdája a saját testével védett a rájuk támadó akita ellen. Az akita a földre eső néni fejét is elkapta, a támadás közben koponyáján is sérülést ejtett. Erről a kutyáról rég tudták, hogy veszélyes. Millióan millióféle módon próbálták elérni, hogy a gazdája tegyen valamit annak érdekében, hogy a kutyája ne okozhasson sérülést, ő mégis ugyanúgy szájkosár és póráz nélkül sétáltatta kutyáját. A néni és kutyusa is túlélték a támadást, “csupán” életvégig tartó lelki sebeik maradtak. Döbbenetes módon a szóbanforgó akita tulajdonosnak ez sem volt elég ahhoz, hogy ne ugyanúgy póráz és szájkosár nélkül sétáltasson.
Annyi embert ismerünk, aki közveszélyes módon tartja a kutyáját… Biztos vagyok benne, hogy minden olvasónak legalább egyvalaki most eszébe jut. Ha máshonnan nem, a médiából.
Ezek a hírhedtté váló kutyák általában nagytestűek, akik komolyabb sebzésre képesek. Látunk persze rengeteg olyan kutyust is, aki nem éri el a 10 kilót, de minden egyes áldott alkalommal kamikazeként rohan oda másokhoz és ugatva-csattogtatva támad, és minden egyes alkalommal legyint rá a gazdája… mert kicsi, mert “nem bánt”, mert “kis hülye, azt hiszi, hogy nagy”, meg mittudomén még mi. Ezek a kutyák is tudnak sebzést okozni, és az ő agresszív jelzéseiket is komolyan kell vennünk (ez az ő érdekük is egyébként).
Az azonban tény, hogy ritkán olvashatjuk a hírekben, hogy egy havanese szétmarcangolt valakit.
Minden kutya lehet agresszív
Az American bully XL viszont nem egy kis öleb - bár ha őket kérdezzük, valószínűleg azt mondják, hogy azok -, fizikai adottságaik miatt hamar súlyos sérüléseket tudnak okozni. És akkor megint eszembe jut Rasid, aki felágaskodva a fejemig ér, és a fajtája nem éppen arról híres, hogy mindent és mindenkit olyan könnyen a szívébe fogad… Rasid 5 hónapos korától nagyjából 2 éves koráig elég agresszív volt kutyákkal és emberekkel is. Jó ideig szájkosárban, pórázon tudtam csak sétáltatni, aztán azzá a kedves óriássá alakult, aki ma. Éles helyzetben persze gyorsan előjön a fajtajelleg… legutóbb egy részeg ember próbált furcsán közeledni, Rasid gyorsan, helyzethez mérten jelezte, hogy hol a határ. Én nyugtáztam, és jeleztem, hogy hagyja csak. És hagyta, és mentünk tovább, szép napot kívánva a részegnek. Rasid fajtájára jellemző, hogy nyugodt, nem ugrál feleslegesen, nem robbanékony, nem jellemző hogy fél másodperc alatt leszáll a lila köd. Ez nem azt jelenti, hogy biztosan nem kapna oda az állatorvos kezére, ha egy vizsgálat során kiemelné a combcsontját a csípőízületi vápából. (Ez egy éves korában meg is történt, és azért anno egy sallert kapott a dokitól - akit amúgy nagyon nagyra tartok -, de ez is jól mutatja, mennyire kevesen vannak tisztában az agresszió működésével úgy en bloc.)
Sokan mondják, hogy az ő kutyájukat kenyérre lehet kenni, soha nem lenne agresszív. Vagy hogy “kivették az agressziót” a kutyából valamilyen tréninggel.
Tisztázzunk valamit…
Az agresszió normális része a viselkedésnek, funkciója, helye van.
Adott körülmények között MINDEN KUTYA LEHET AGRESSZÍV, még egy terápiás kutya is.
Ismerünk is ilyen történeteket, bár nem szokás őket plénum elé tárni. (Pedig mennyire fontos és hasznos lenne a nyílt, őszinte kommunikáció.)
Az, hogy egy kutya mikor, miért, mennyire lesz agresszív, kismillió tényező függvénye. Létezik hirtelen, látszólag a semmiből jövő agresszió, de általában legalább néhány jel megelőzi az ún. nyílt agresszió (fog-bőr kontakttal járó agressziótípus) megjelenését.
Alapvető probléma, hogy az emberek általában nem értik a kutyák kommunikációs jelzéseit.
Sőt! Demirbas és munkatársai 2016-os kutatásának eredményei szerint a kutyatartók fenyegetőbb helyzeteket is biztonságosnak ítélnek meg szemben a szakemberekkel és a kutyát nem tartókkal.
A felelősséget is olyan sírnivalóan-nevetségesen könnyedén hárítjuk másra… miért harapta arcon a kutya a gyereket, hát csak ölelgetni akarta. Ki a hibás? A szülő, aki úgy tart kutyát, hogy nem ismeri fel a faj fájdalom- és stresszjeleit? Aki a kutya működéséről a MindentTudokMertHarmicÉveVanKutyám Facebook csoportból tájékozódva annyit vél tudni, hogy a gyereket a falkában a kutya fölé kell helyezni? Neeeeem… Ő biztosan nem, ő felelős állattartó. A kutya chipelve, oltva, etetve, sétáltatva van, a harmincévekutyámvan podcastot is meghallgatja szerda esténként. Mi kellene még? Ott hallotta azt is, hogy a bulltype-ok micsoda fantasztikus dajkakutyák. És hogy minden csak nevelés kérdése.
És máris tokáig járunk az etikátlanságban, amibe akaratlanul is belefojtjuk a kutyákat.
A dajkakutya mítoszba bele sem megyek. Nincsenek dajkakutyák.
Az pedig, hogy MINDEN NEVELÉS KÉRDÉSE lenne, egyszerűen nem igaz. A kutya viselkedését nagyjából 50%-ban a genetikai adottságai fogják meghatározni. Erre érkeznek a különböző tanult elemek, a gazda személyisége, a kutya egészségügyi állapota, és még millió más dolog a gazda susogós nardágjától kezdve a napkitörésekig. Nem viccelek. Az persze igaz, hogy nem mindegy, milyen tréningtechnikákat használunk. Elég robosztus tudományos eredmény alapján elmondható, hogy fajtától függetlenül a pozitív megerősítéses technikák használata, valamint a kényszer, büntetés, averzió nélküli tréning az, ami minden szempontból kívánatos.
A szívem szakad meg azokért a gazdákért, akik felelősen tartják, szeretetben nevelik a kutyáikat. Direkt nem teszem hozzá, hogy “... akik a légynek sem ártanának”. A 18 kilós Kesu és az 50 kilós Rasid is ártana (nem csak a légynek), ha olyanok lennének a körülmények. Szerintem elképesztően fontos lenne, hogy levegyük a rózsaszín szemüveget. A felelős állattartás ott kezdődik, hogy képes vagyok felfogni, hogy a kutyám milyen veszélyt jelenthet önmagára, rám és a környezetére.
Az az akita, aki nekiesik egy néni koponyájának, nem vonható felelősségre. A gazdája 100%-ban felelősségre vonható.
Az a havanese, aki átszalad az úton, ezért hárman karamboloznak, nem vonható felelősségre. A gazdája 100%-ban felelősségre vonható.
Az a bulltype, aki szétcincál egy gyereket, nem vonható felelősségre. A gazdája 100%-ban felelősségre vonható.
Valódi megoldás a betiltás?
Mindezek ellenére azonban azt kell, hogy mondjam, hogy nem tudom teljes egészében elítélni ezt a kezdeményezést (de ebben a formában egyáltalán nem támogatom). Elképesztően veszélyes, amikor egy ilyen típusú, ekkora erejű kutya “elszabadul”.
A terrierek (amiből van bőven az XL-ben is) arousal (izgalmi) szintje általában magasabb az átlagnál. Ez azt jelenti, hogy hamarabb “túlpörögnek”, játékból is könnyebben lesz verekedés. Egy bull típusú kutya testén nagyon nehéz fogást találni, ha megpróbálod leszedni a kutyádról… Egy American bully XL csupa izom. Ha menni akar, menni fog, akkor is, ha pórázon sétáltatja a gazdája. (A behívást pedig nagyon kevesen tanítják meg annyira, hogy erősen fokozott belső állapotban is működjön.)
Az Egyesült Királyságban rendőrségi adatok alapján 2021 és 2023 között 19 halállal végződő kutyatámadás történt. 10 esetben XL bully volt a támadó. Ne felejtsük el, hogy Nagy-Britanniában a becslések szerint 13 millió kutya él, ebből csupán néhány ezer American bully XL fajtájú.
A téma kapcsán kutatva bukkantam rá egy interjúra egy apukával, akinek a 11 éves kislányát támadta meg egy XL bully. Ő azt mondja, hogy nem érti, miért szeretne bárki is olyan kutyát tartani, aki képes ilyesmire.
Érthető, hogy ezen számok alapján felmerül, hogy a probléma hatékony kezelése a fajta betiltása lehet.
Azonban korábbi példákból jól látszik, hogy a fajták betiltása nem oldja meg a gondot, és több nehézség is felmerülhet:
- A fajtaspecifikus törvények betartatásához pontosan meg kell tudnunk határozni a kutya fajtáját, ez azonban törzskönyv hiányában igen nehéz… a keverékekről nem is szólva. (Nagyon sok keverék kutyát néznek “bulltype-nak” egyébként).
- Olyan gazdák és kutyák is diszkriminálva lesznek, akik semmiféle fenyegetést nem jelentenek a környezetük számára.
- A fajtabetiltás nem ad megoldást a felelőtlen állattartók által okozott (valódi) problémára.
Ragatz és munkatársai 2009-es kutatásukban azt találták, hogy a bull típusú kutyák gazdái gyakrabban bűnözők, akik ezekben a kutyákban a brutalitást látják, és kifejezetten céljuk, hogy a környezetükben félelmet keltsenek.
Azt is tudjuk, hogy a fajta népszerűsége ugrásszerűen megnövekedett, és különböző bűnszervezetek pénzmosásra használják a szaporított XL bullykat.
ÖSSZEGZÉSÜL:
Egy kutya viselkedését nem lehet pusztán a fajtája alapján megjósolni. A fajta csak egy faktor a sok közül, ami befolyásolja a kutya viselkedését. A fajtajellegeket sem egyformán hordozzák az egyedek, legyen az bármi is.
Ha a problémát gyökerestül szeretnénk kezelni, véleményem szerint (és számos kutatás is ezt találta) a jól összerakott edukációs programoknak van erős, változást hozó hatása. Az embereket aktívan be kell vonni a felelős állattartásról való gondolkodásba, kommunikálni kell az állatjóléti normák betartásának fontosságát és a hatályos jogszabályokat.
Nagyon fontos lenne továbbá a veszélyessé nyilvánítás egyedi szinten történő elbírálása, nem fajták betiltása.
Addig pedig, amíg a szaporítást nem sikerül kiszorítani, nem csak egészségügyileg, de idegrendszerileg is problémás egyedek fognak megszületni, aztán menhelyen becsavarodni vagy gazdára találni, aki aztán ki tudja, milyen életkörülmények között mit tud kihozni a helyzetből.
Fotó, leadfotó: Pixabay.com
Hivatkozások
Morton C. Dog bites in Norfolk, VA. Health Seru Rep, 1973;88:59-65.
Chait LA,Spitz L. Dogbite injuries in children. S Afr Med J 1975;49:718-720.
Maetz, M. Animal bites, a public health problem in Jefferson County, Alabama. Public Health Rep 1979;94: 528-534.
Levene S. Dog bites to children. BMJ 1991;303:466.
Avner JR, Baker MD. Dog bites in urban children. Pediatrics. 1991;88:55-57.
Jarrett P. Which dogs bite? Arch Emerg Med 1991;8:33–35.
Patrick GR, O'Rourke KM. Dog and cat bites: epidemiologic analyses suggest different prevention strategies. Public Health Rep 1998;113:252257.
Klaassen B, Buckley JR, Esmail A. Does the Dangerous Dogs Act protect against animal attacks: a prospective study of mammalian bites in the accident and emergency department. Injury 1996; 27: 89-91.
Meade, P. Police and domestic dog bite injuries: What are the differences? What are the implications about police dog use? Injury Extra 2006;37:395-401.
Moore DA, Sischo WM, Hunter A, et al. Animal bite epidemiology and surveillance for rabies postexposure prophylaxis. J Am Vet Med Assoc 2000;217:190–194.
Mendez Gallart R, Gomez Tellado M, Somoza Argibay I, Liras Munoz J, Pais Pineiro E, Vela Nieto D. Dog bite related injuries treated in a pediatric surgery department: analysis of 654 cases in 10 years. An Esp Pediatr. 2002;56:425–429.
Schalamon J. Analysis of dog bites in children who are younger than 17 years. Pediatrics 2006;117:374–379.
Wake AF. The Aetiology of Dog Bites in New Zealand, [MSc thesis], Palmerston North: Massey University, 2005.
Reisner, IR. Assessment, management, and prognosis of canine dominated-related aggression. The Veterinary Clinics of North America Small Animal Practice 1997;27:479–495.
Benson LS, Edwards SL, Schiff AP, et al. Dog and cat bites to the hand: treatment and cost assessment. J Hand Surg [Am] 2006; 31: 468-473.
Ashby K. Dog bites. Victorian Injury Surveillance System. Hazard 1996; 26: 7-13.
Wake A, Minot E, Stafford K, Perry P. A survey of adult victims of dog bites in New Zealand. New Zeal Vet J 2009; 57:364-369.
Pfortmueller CA, Efeoglou A, Furrer H, Exadaktylos AK. Dog Bite Injuries: Primary and Secondary Emergency Department Presentations—A Retrospective Cohort Study. Sci World J 2013;2013:1-6.
Daniels TJ. A study of dog bites on the Navajo reservation. Public Health Rep 1986;101:50-59.
Reisner IR, Shofer FS, Nance NL. Behavioral assessment of child-directed canine aggression. Inj Prev 2007;13:348-351.
Wright JC. Severe attacks by dogs: characteristics of the dogs, the victims, and the attack settings. Public Health Rep 1985;100:55–61.
Shewell PC, Nancarrow JD. Dogs that bite. BMJ 1997;303:1512–13.
Sacks JJ, Sinclair L, Gilchrist J, Golab GC, Lockwood R. Breeds of dogs involved in fatal human attacks in the United States between 1979 and 1998. J Am Vet Med Assoc 2000; 217: 836–840.
Blocker DE. Dog bite rates and biting dog breeds in Texas, 1995-1997. Masters Thesis 2000.
Kaye AE, Belz JM, Kirschner RE. Pediatric Dog Bite Injuries: A 5 Year Review of the Experience at the Children's Hospital of Philadelphia. Plastic and Reconstructive Surgery 2009;124:551-558.
Horswell BB, Chahine CJ. Dog bites of the face, head and neck in children. West Virg Med J 2010;107:24-27
Kasbekar AV, Garfit H, Duncan C, Mehta B, Davies K, Narasimhan G, Donne A. Dog bites to the head and neck in children; an increasing problem in the UK. Clin Otolaryngology 2013;38:259-262.
Thompson P. Aggression Effects - From a Human Perspective and Solutions. Urban Animal anagement Conference Proceedings 2004.
O'Sullivan E. Characteristics of 234 dog bite incidents in Ireland during 2004 and 2005. Vet Rec 2008;163:37-42.
Herzog H. Forty-two Thousand and One Dalmatians: Fads, Social Contagion, and Dog Breed Popularity. Society and Animals 2006;4:383-398.
Cunningham, L. The Case Against Dog Breed Discrimination By Homeowners' Insurance Companies. Connecticut Insurance Law Journal 2004;11:61.
Maragliano L, Ciccone G, Fantini C, Petrangeli C, Saporito G, Di Traglia M, Natoli E. Biting dogs in Rome (Italy). Int J pest manag 2007;4:329-334.
Fatjó J, Amat M, Mariotti VM, Torre JLR, Manteca X. Analysis of 1040 cases of canine aggression in a referral practice in Spain. J Vet Behav 2007; 2:158-65.
Duffy, DL., Hsu, Y. Serpell, JA. Breed differences in canine aggression. Appl Anim Behav Sci 2008;114:441–460.
Draper, T.W., Canine analogs of human personality factors. J Gen Psyc 1995;122: 241–252.
Lund JD, Agger JF, Vestergaard KS. Reported behaviour problems in pet dogs in Denmark: age distribution and influence of breed and gender. Preventative Vet med 1996;28:33-48
Duffy D, Yuying H, Serpell J. Breed differences in canine aggression. Appl Anim Behav Sci 2008;114.3: 441-460.
Borchelt PL, Lockwood R, Beck AM, Voith VL. Attacks by packs of dogs involve predation on human beings. Public Health Reports 1983;98:57-66.
Kneafsey B, Condon KC. Severe dog-bite injuries, introducing the concept of pack attack: A literature review and seven case reports. Injury. 1995;26:37–41.
Harris D, Imperato PJ, Oken B. Dog bites—an unrecognized epidemic. Bull NY Acad Med 1974;50:981–1000.
Roll, A., Unshelm, J. Aggressive conflicts amongst dogs and factors affecting them. Appl Anim Behav Sci. 1997;52:229–242.
van den Berg, L., Schilder, M.B.H., Knol, B.W. Behaviour genetics of canine aggression: behavioural phenotyping of Golden Retrievers by means of an aggression test. Behav Gen 2003;33:469–483.
Guy, N, Canine household aggression in the caseload of general veterinary practitioners in Maritime Canada, Master of Science thesis, Atlantic Veterinary College, University of Prince Edward Island, 1999
Twining, H., Arluke, A. Patronek, G. Managing stigma of outlaw breeds: A case study of pit bull owners. Society and Animals 2001;8:1-28.
Voith VL, Ingram E, Mitsouras K. Comparison of adoption agency breed identification and DNA breed identification of dogs. J Appl Anim Welf Sci 2009;12:253–262.
Ragatz L, Fremouw W, Thomas T, McCoy K. Vicious dogs: the antisocial behaviors and psychological characteristics of owners. Journal of Forensic Sciences 2009;54:699-703
Loewe CL, Francisco JD, Bechinski J. Pitbull mauling deaths in Detroit. The American Journal of Forensic Medicine and Pathology 2007;28:356-360.
Monroy A, Behar P, Nagy M, Poje C, Pizzuto M, Brodsky L. Head and neck dog bites in children. Otolaryngol. Head Neck Surg 2009;140:354–357
Thompson PG. The public health impact of dog attacks in a major Australian city. Med J Aust 1997;167:129-32.
Greenhalgh C, Cockington R, Raftos I. An epidemiological survey of dog bites presenting to the emergency department of a children's hospital . J Paediatr Child Health 1991; 27: 171-174.
Raghavan M, Martens P. Chateau D, Burchill C. Effectiveness of breed-specific legislation in decreasing the incidence of dog-bite injury hospitalisations in people in the Canadian province of Manitoba. Inj Prev 2013;19:177-183.
Clarke NM. A survey of urban Canadian animal control practices : the effect of enforcement and resourcing on the reported dog bite rate, Master of Science – MSc 2009
Villalbí JR, Cleries M, Bouis S, Peracho V, Duran J, Casas C. "Decline in hospitalisations due to dog bite injuries in Catalonia, 1997–2008. An effect of government regulation?. Inj Prev 2010;16:408-410.
Ordog GJ. Warning to dog owners. Can Family Physic 1984;30:1056.
Healey D. Fatal dog bites in New Zealand. J New Zeal Med Assoc 2007;120:1259.
Raghavan M. Fatal dog attacks in Canada, 1990–2007. Can Vet J. 2008;49:577–581.
Ashby K. Dog bites. Victorian Injury Surveillance System. Hazard 1996; 26: 7-13.
Lang ME, Klassen T. Dog bites in Canadian children: a five-year review of severity and emergency department management. Can J Emerg Med. 2005;7:309–314.
Dwyer JP, Douglas TS, van As AB. Dog bites injuries in children—a review of data from a South Africa paediatric trauma unit. 2007;97:597–600.
Berzon DR. The animal bite epidemic in Baltimore, Maryland: review and update. Am I Public Health. 1978;68:593-595.
Hanna, TL, Selby LA. Characteristics of the human and pet populations in animal bite incidents recorded at two Air Force bases. Public Health Rep. 1981;96:580-584.
Lauer EA, White WC, Lauer BA. Dog bites: a neglected problem in accident prevention. AJDC. 1982;136:202-204.
Szpakowski NM, Bonnett BN, Martin SW. An epidemiological investigation into the reported incidents of dog biting in the Cityof Guelph. Can Vet J 1989;30:937–942.
Gershman KA, Sacks JJ, Wright JC. Which dogs bite: a case-control study of risk factors. Pediatrics 1994;93:913-917.
Castelein C, Klouda J, Hirsch H. The bite case scenario—it is not what you think. In: WFHS newsletter. Madison, Wis: Wisconsin Humane Society, 1996;Sep:12–14. Cited in: Overall KL, Love M. Dog bites to humans: demography, epidemiology, injury, and risk. J Am Vet Med Assoc 2001;218:1923-1934.
Oldalak
Hirdetés
