"A halál lehet a legnagyobb tanítónk" - Egy hospice ház dolgozója elmondta, mit gondol, bán és mond a legtöbb ember, mielőtt meghal
A palliatív és hospice-ellátás területén dolgozó szakemberek számára a halálos betegeknek nyújtott támogatás ritka betekintést nyújthat azokba a kérdésekbe, amelyekkel sokan szembesülünk, amikor az életről és saját halandóságunkról gondolkodunk. "Mi számít igazán?" - ezt a kérdést sokan szeretnénk tudni.
"A halál lehet a legnagyobb tanítónk"
A Health Digestnek adott exkluzív interjúban Dr. Simran Malhotra, a palliatív ellátás és hospice vezető szakembere első kézből osztja meg gondolatai arról, hogyan befolyásolták betegei a saját életvitelét, abban a reményben, hogy ez másokat is erre inspirál majd.
"Ha megengedjük, a halál lehet a legnagyobb tanítónk" - magyarázza Dr. Malhotra. "Képes perspektívába helyezni a dolgokat, és megkérdőjelezni a prioritásainkat. Számomra a palliatív ellátásban végzett munka emlékeztető volt arra, hogy mi számít igazán az életben. Remélem, hogy azáltal, hogy megosztom a betegeim leggyakoribb gondolatait, inspirálni fogok mindenkit arra, hogy megbánás és sajnálkozás mentes életet éljen".
Életünk végén sok mindent bánunk
Amikor a megbánásokról van szó, Dr. Malhotra megkérdezi a pácienseket arról, hogy mi az, ami személyes jelentőséggel bír az életükben. "Két kérdést teszek fel szinte minden páciensemnek: "Mi okoz önnek örömet?" és "Mi a legfontosabb önnek?". Ezekből a kérdésekből azt tapasztaltam, hogy az embereknek mind más-más története van, de a megbánása a végéhez közeledve többnyire ugyanaz".
Dr. Malhotra azt mondja, hogy sok páciens válaszaiból közös szálak rajzolódnak ki, amelyek az önszeretet és az interperszonális kapcsolatok körül forognak. A leggyakoribb három dolog, amit a páciensek bánni szoktak életük végéhez közeledve az, hogy nem töltöttek elég időt a szeretteikkel, túl sokat dolgoztak, ahelyett, hogy másokkal és magukkal foglalkoztak volna, valamint sokan bánják azt is, hogy nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy a legbelsőbb énjükhoz, vágyaikhoz hű életet éljenek és túl sokat aggódtak mások elvárásain.
Mindenki meghal, de nem mindenki él
Dr. Malhotra szerint a páciensei megbánásainak hallatán sokat tanulhatunk megélt tapasztalataikból. "Szánjunk időt a szeretteinkre, és ne vegyük a létezésüket természetesnek" - szögezi le. "Az élet rövid, és sosem tudhatjuk, mikor lesz az utolsó napunk valakivel".
Bár a munka és a mindennapi élet kétségtelenül számtalan irányba húz bennünket, a rendszeres önvizsgálat segíthet abban, hogy megállapítsuk, kiegyensúlyozottan osztjuk-e be az időnket és az energiánkat. "Dolgozzunk azért, hogy éljünk, ne azért éljünk, hogy dolgozzunk" - ajánlja Dr. Malhotra. "Soha nem fogod megbánni, ha szünetet tartasz a munkában, hogy időt tölts a családoddal, vagy csinálj valamit, amit élvezel. De lehet, hogy megbánod, hogy túl sokat dolgozol, és lemaradsz az életed varázslatos pillanatairól."
Amellett, hogy időt kell fordítanunk a hozzánk legközelebb állókra, Dr. Malhotra hangsúlyozza annak értékét is, hogy időt fordítsunk önmagunkra. "Legyünk hűek önmagunkhoz. Kövesd a szívedet és kövesd a szenvedélyeidet. Ne hagyd, hogy mások diktálják, hogyan éld az életed. Sokkal boldogabb leszel, ha visszatekintesz egy hitelesen megélt életre, még akkor is, ha az nem volt mindig könnyű" - állítja.
Ezt érzik gyakran, akik életük végén járnak
Bár a félelem, a szorongás és a szomorúság a leggyakoribb érzelmek közé tartozik, amelyeket Dr. Malhotra lát a betegeken, mégis a remény a legdominánsabb. Sokan kifejezik az ismeretlentől való félelmüket, a családjukkal kapcsolatos aggodalmukat, a lehetséges fájdalmak miatti félelmüket, és a világ és a szeretteik hátrahagyása miatti szomorúságukat. De sokan vannak olyanok is, akik békét éreznek.
"Láttam olyan betegeket, akik borzalmas tünetektől szenvedtek, mint a fájdalom, a légzési nehézség, a társadalmi elszigeteltség, a kontroll és a függetlenség elvesztése. Mégis az egyetlen dolog, amibe mindannyian kapaszkodnak mindazok ellenére, amin keresztülmennek, az a remény. Egyfajta ádáz remény, hogy még a legsötétebb pillanatokban is minden lehetséges, és hogy mindig van esély arra, hogy meggyógyuljanak" - állítja.
Ezek a megtapasztalások arra késztették Dr. Malhotrát, hogy elgondolkodjon az emberi tapasztalatok közös vonásain. "A palliatív ellátásban az a lényeg, hogy megmutatja, mennyire hasonlítunk egymásra a különbözőségeink ellenére. Az első sorból ismerhetjük meg az igazi szeretetet, a bátorságot, a sebezhetőséget, a gyászt és végül azokat a dolgokat, amelyek a legfontosabbak. És a végén világossá vált számomra, hogy mindannyian ugyanazokat a dolgokat akarjuk, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól és a szenvedéstől, hogy azokkal legyünk körülvéve, akiket szeretünk és végül békésen meghalni a saját ágyunkban."
Lapozz!
Oldalak
