Kísérletezésekbe fogott a Quimby
Az a:normal sessions filmet és élőzenét ötvöző újgenerációs projekt. Alapítója, Vandad Kashefi újabb kísérletező, élőzenés videót forgatott, ez alkalommal a Quimbyvel.
Június 25-én, hétfőn debütál az a:normal sessions kísérletező filmes projekt legújabb darabja a Quimbyvel, amelyhez Vandad Kashefi rendező az együttes egyik legnépszerűbb dalát, a Legyen vöröst választotta. Az a:normal sessions új kontextusba emeli a zenei videókat, olyan klipeket, kisfilmeket forgatnak, amelyekben a hang az előadás során, a képpel egy időben kerül rögzítésre. Így nem csak képi világot álmodnak egy dalhoz, de a dal együtt lüktet a forgatással. A film és a hozzá kapcsolódó, a zenekar tagjaival készült interjúk a premiert követő egy hónapon keresztül a Facebookon tekinthetők meg a következő helyen: www.facebook.com/HPMagyarország.
A Legyen vörös története egy, a kilencvenes évek elejének hangulatát idéző presszóban játszódik, ahol a pislákoló vörös fényszőnyeg mögött egymástól elszigetelt egyéni drámák kerülnek a felszínre, ahogy a dal kibontakozik. Hatalmas energiák szabadulnak fel, miközben a Quimby sanzonosan lüktető harmóniája nem sérül.
“Amikor Győri Márkkal a film vizuális világát terveztük, a 80-as évek vége, 90-es évek elejének hangulatát szerettük volna megteremteni, azt az időt, amikor a Quimby elindult. A világítás-koncepció lényege az volt, hogy két különböző, egymással kontrasztban álló hangulatot érjünk el, anélkül, hogy a videó egy koncertfelvételhez hasonlítson. A dalt a képekben két részre bontottuk. Az elsőben úgy játszódnak le a hétköznapi emberi jelenetek, ahogy az életben történnének, a másodikban pedig egy korlátok nélküli valóságban, ahogyan az ösztönök vezényelnének. Ez a kettős bontás a vágásban is megjelenik: a Post Office stúdiójában Makk Lili a lassú, Jancsó Dávid a gyors részeket vágta. A presszóban megjelenő karaktereket az Andrew Hefler vezette Grund Színház improvizációs társulat és barátok alakították.” – nyilatkozta Vandad Kashefi rendező.
A Quimby frontembere, Kiss Tibi így emlékszik a forgatásra: „Egyfajta csoda történt, olyan volt, mint egy meghitt hangulatú koncert és színházi performansz, amely egy időben, egymásra reagálva alakul. A pillanatban létezik, majd szertefoszlik a levegőben. Szerencsére ott voltak a kamerák.”
Oldalak
