Kerényi Miklós Gábor megtörte a csendet: "Tiszta vizet öntök a pohárba"
"Színház nélkül nem tudok élni"
Kerényi a posztja végén leszögezi, "nem bűntelen, követ el hibákat, de soha senkit nem zaklattott szexuálisan, soha nem közeledett hátsó szándékkal nőhöz vagy férfihoz, nem fogdosott illetlenül sem felnőtteket sem gyerekeket." Majd úgy folytatja, "az őt gyalázó, túlzásoktól hemzsegő beszámolók többsége az utóbbi hónapokban tisztázódott."
Úgy gondolja, a legtöbb vád a rendezési stílusa miatt érte: "Amikor rendezek, előfordul, hogy kiabálok, szitkozódom és ez másokban félelmet kelthet. Vannak rendezők, akik szépen szólnak, vannak, akik szabadon engedik alkotni a színészt és vannak, akik elmennek a falig, hogy kihozzák a színészből a maximumot. Vállalom, hogy én ilyen vagyok, de higgyék el, ezeket a pillanatokat én is megszenvedem. Vállalom, hogy néha gyűlölnek ezért a színészeim, a csapatom, és hogy egy kívülálló számára szörnyűnek és megalázónak tűnhet a viselkedésem. Tíztől kettőig, amíg a próba tart, én néha valóban a szörnyeteg Kero vagyok. De az emberek, akik ismernek és akik velem dolgoznak, pontosan tudják, hogy a produkció miatt, és ezen keresztül értük vagyok ilyen és amint vége a próbának, újra a legnormálisabb viszonyban leszünk."
Végül bocsánatot kér azoktól, akiket megbántott, akinek sok volt a viselkedése, akik félreértették, majd arra is utalt, hogy míg az Operettszínház az ő segítségével majdnem két évtizedig sikert sikerre halmozott, idén óriási felmondási hullám kezdődött. "Bízom benne, hogy egyszer vége lesz a rémálomnak, bebizonyosodik, hogy hibáim voltak, de bűneim nem, és a nagyközönség is visszafogad. (...) Mert színház nélkül én nem tudok élni."
Fiatal szerelme nagyon csúnyán elbánt vele.