Csortos korlátokat nem ismerő, fényűző életet élt, ám hiába keresett óriási összegeket, az utolsó fillérig mind el is verte. Egy idő után tetemes adósságot halmozott fel, s mivel mindenkit elmart magától, nem volt mellette senki, aki kisegíthette volna. Mindeközben – az orvosi javaslatok ellenére – továbbra is nagy erőbedobással játszott, a sarkában loholó hitelezők, valamint a keserű magány azonban egyre inkább beárnyékolták a mindennapjait. A cukorbetegség eluralkodott a szervezetén, végül üszkösödő lábbal került a Fasor-szanatóriumba. A Ráday Imre által külföldről kért penicillininjekció későn érkezett, így Csortos a betegágyán halt meg, magányosan és nincstelenül 1945. augusztus 1-jén.
Csortos korlátokat nem ismerő, fényűző életet élt, ám hiába keresett óriási összegeket, az utolsó fillérig mind el is verte. Egy idő után tetemes adósságot halmozott fel, s mivel mindenkit elmart magától, nem volt mellette senki, aki kisegíthette volna. Mindeközben – az orvosi javaslatok ellenére – továbbra is nagy erőbedobással játszott, a sarkában loholó hitelezők, valamint a keserű magány azonban egyre inkább beárnyékolták a mindennapjait. A cukorbetegség eluralkodott a szervezetén, végül üszkösödő lábbal került a Fasor-szanatóriumba. A Ráday Imre által külföldről kért penicillininjekció későn érkezett, így Csortos a betegágyán halt meg, magányosan és nincstelenül 1945. augusztus 1-jén.