Lifestyle

Hétköznapi szupererőnk, avagy "Neked mi a szuperképességed, Anyu?"

„Fokember” volt az első szuperhős, akire felkapta a fejét a fiam. Tátott szájjal nézte a másfél méteres törölközőn terpeszkedő Pókembert a vásárban. Ki ő? Mit csinál? – kérdezgette, amire foghíjas ismereteim szerint próbáltam választ adni. Aztán látott Hulk-ot és Amerika kapitányt is pólókon – itt már apa tájékozottságára támaszkodtam. Ez a szuperhősös tematika aztán kapóra jött egy ovis helyzet kapcsán, amikor elkélt egy kis bátorítás a kiscsoportosunknak.

Az már kiderült a bevezetőből, hogy nem sokat konyítok a szuperhősökhöz. Bevallom, a Csillagok háborúját is csak a barátommal néztem végig huszonéves koromban. Vagy az nem számít szuperhősösnek?! Én másban utaztam. (Lányok, a „Csaj nem jár egyedül” bizonyos jeleneteit még most is fejből idézem! – csak még meg keresem a közeget, ahol felvághatok vele...)

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

Sokakat úgy ragad el a szuperhős témakör, ahogy réges régen a hősi eposzok az olajfák árnyékában hűsölőket. Az emberek mindig is fogékonyak voltak arra, hogy legalább képzeletben túlszárnyalják emberi mivoltukat. Ezek az amerikai filmek mindezt megspékelték azzal az üzenettel, hogy a szuperhősök köztünk járnak, ráadásul bárkiből lehet szuperhős – csak egy kis baleset vagy szerencse kell hozzá –, ami még inkább kinyitotta a képzelet kapuit, ahol a legjobb kalandozni.

Te milyen szupererőt választanál magadnak?

Ezen a kérdésen ugyanúgy elfilózgattunk nyolcévesen (csak akkor még varázserőnek mondtuk), ahogy gimisként, amikor a hátunkra is jól jött volna pár szem dolgozatírásnál. Sőt, egy munkahelyi interjú utolsó kérdéseként is megkaptam: „Ha választhatnál, milyen varázserőt szeretnél magadnak?” Felnevettem. Nem is gondoltam bele korábban, hogy beszédes lehet az erre adott válaszunk. Vajon mire gondolhattak, amikor egy olyan varázspálcáról ábrándoztam, amivel nyugalmat áraszthatok feszült helyzetekben?

VarázspálcaNéha mindenkinek jól jönne egy ilyen varázspálca

Hétköznapi szupererőnk

Visszakanyarodva a kis óvodásomhoz, aki élénk érdeklődést mutatott a szuperhősök iránt, egyszer olyan helyzetbe került, amikor el kellett beszélgetnünk a bennünk rejlő szupererőről. Kerekre nyílt szemmel hallgatta, hogy – meggyőződésem szerint – mindannyiunknak van legalább egy szuper képessége, ami hasznára van a mindennapokban. Meglehet, hogy ez éppen nem a röpködés vagy a pókfonalat köpő kézfej, de képzelje csak el szegény óvó néniket, amint próbálják lekönyörögni a plafonról a kölyköket ilyen képességek birtokában! Nem, nem való az óvodás gyerekeknek!

DC szuperállatok ligája

A DC szuperállatok vezetője most állati kalandokra hív! Krypto menő játékká változott és a mozivászonról egyenesen a gyerekszobába repült, Illtve gurult, hogy együtt élhessétek át a bátor kalandokat és újakat találhassatok ki.

„Pár varázsszót már te is tudsz, aminek hallatán Gyöngyi néni arcára is mosolyt varázsolsz!” – érdeklődve nézett. Ez a kérem-köszönöm-tessék hármasa, amit így tanítgattunk neki kicsit korában. Ha épp lemaradtak, akkor csak visszakérdeztünk emlékeztetésképpen, hogy mi is a varázsszó? „Aztán van egy olyan képességed is, hogy bármivel el tudsz játszani. Múltkor a csokis papírral, amíg utaztunk, meg egyik reggel a zoknijaiddal, emlékszel?” Biztosra vettem, hogy a szeménél van valami speciális lencse, amitől mindent játéknak lát. Nekem ilyenem nincsen. „Viszont nekem meg a kedvesség a szuper képességem. Mindig megtalálom, amikor csak keresem magamban. Ez arra jó, hogy jót okozok vele másoknak, vidámabban lesznek, és ettől én is.” „Meg te vagy az itthoni doktor néni is!” – csak hamar felvette a játék fonalát ő is. Szórakoztató volt végigvenni, hogy a családban és a barátaink között kinek milyen szuperereje lehet.

SzupercsaládMindenkinek megvan a maga szuperképessége

Anyaként nem a spontaneitás lesz a szupererőnk

Az anyaság első hónapjaiban lepöttyintett több ezer karakterem a rugalmas alkalmazkodóképesség körül gomolygott. Úgy tűnt, hogy a harmonikus családi élet záloga minél inkább felszabadulni a korábbi munkám során kialakított logisztika, szervezés és kontrollálás-hálóból. Így tudtam összehangolódni a babámmal az első évekre. Ha valami nagyon nem ment úgy, ahogy azt elsőre elképzeltem, rugalmasan váltottam, alkalmazkodtam a körülményeinkhez. Később, ahogy kezdett átrendeződni az életünk az óvodakezdéssel, kezdett kifogyni alólam a spontaneitás. Úgy teltek el a várva várt hétvégék, hogy maradt bennünk hiányérzet. Valahogy kicsúszott a kezünkből az idő, ezért nem tudtuk úgy összehangolni a kötelező és vágyott köreinket a férjemmel, hogy elégedettek legyünk – miközben azon görcsöltünk, hogy a pihenős napjaink nem elég „lazák”. Mindez hatványozódott a sulikezdéssel.

Aztán egyszercsak mindent lesöpört a covid-karantén. Új formát öltött az addigi rendszer, a lehetőségek és a kötelezők is. Ott szembesültem vele igazán, hogy pár napig jó a spontaneitás, de valójában az előre tervezés lesz az, amivel egyben tarthatjuk magunkat. Mert, ha már nagyjából átfutjuk az előttünk álló napot, hetet, akkor felszínen tartjuk az igényeinket, vágyainkat is a kötelességeink mellett. Előbbi nélkül kiürül a poharunk, amiből az életkedvet kortyolgatjuk... Így lett mindkettőnknek gyerek nélküli pár órája – nem csak munkával töltött –, helye lett a közös étkezésnek, a családi játéknak, felváltva csináltuk az esti fürdés-altatásokat a karantén alatt. Ennek tapasztalatát vittük tovább a nyitás utánra, és éljük évekkel később is a nyári szünet alatt.

Pihenés otthonAz a bizonyos gyerek nélküli pár óra...

A felnőttek szuperképessége

Hogy addig miért esett nehezemre áthozni a magánéletembe is ezt a fajta előrelátást, nem tudom. A múlt idővel most engedékenyen bántam, mert bizony néha még most is belefutok abba, hogy nem terveztem előre egy olyan napon, amikor kellett volna. Mintha attól „lazább” volnék?! Mintha akkor nem kellene „feszülni”. Mintha akkor kivonhatnám magam a dolgok alól, amikkel nem akarok idejében foglalkozni, ezért halogatom. Mintha olyankor gyermeklétet akarnék élni, felnőttként. Miközben a felnőtt szuperképessége pont abban rejlik, hogy előbbre látó.

Fotók: 123rf.com

Oldalak

Video Erre ügyelj, ha ülőmunkát végzel
Video Player is loading.
Current Time 0:00
Duration -:-
Loaded: 0%
Stream Type LIVE
Remaining Time -:-
 
1x
    • Chapters
    • descriptions off, selected
    • captions and subtitles off, selected
      Hirdetés
      Lifestyle
      Lifestyle
      A januári lendület alábbhagyott, és egyre többször hagyod ki az edzéseket? Van egy egyszerű, de hatékony megoldás, amivel garantáltan betartod a terveidet – és ezt a pénztárcád is megerősíti!
      Lifestyle
      Ha folyton megéhezel, és a nassolási vágyad legyőzhetetlennek tűnik, akkor van egy jó hírünk: ez az apró, de annál hatékonyabb szuperélelmiszer segíthet! Nemcsak tápláló, hanem elképesztően laktató...
      Lifestyle
      Az egyik olvasónk bűnesetet szeretett volna bejelenteni, de ezt nem tudta megtenni a rendőrség egyik vonalán.
      Lifestyle
      Nem csupán egészségtelen nassonlivalókkal csillapíthatod az éhségedet: van egy különösen jótékony tulajdonságokkal rendelkező finomság, amit megéri napi szinten falatozni.
      Lifestyle
      A Nyilas napját eléggé felkavarja egy régi ismerőse felbukkanása. Napi horoszkóp.
      Egészség
      Dr. Saurabh Sethi szerint érdemes folyamatosan figyelni bőrünket, és ha észreveszünk rajta bizonyos jeleket, akkor orvoshoz kell fordulni, ugyanis négy dolog akár komoly májbetegségre is utalhat.