FemCoach: „Attól féltem vagy elájulsz, vagy agyvérzést fogsz kapni”
Az egész úgy indult, hogy hirtelen kitavaszodott, és tudtam, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is gyorsan beköszönt a nyár. Biztos voltam abban, hogy eljött az utolsó perc arra, hogy “kontúrosabbá, feszesebbé” varázsoljam magamat. Az internetről és a tévéből dőltek a bőrfeszesítő, fiatalító, le,- és elcsúszott női idomokat azonnal megemelő csoda termékek, ám az olcsó tuningnál most többre vágytam. Beiratkoztam spinningre. Évekkel ezelőtt jártam órákra, így tudtam, ha gyors és hatékony megoldást szeretnék, bicajra kell pattannom.
FemCoach - Dr. Sinkó Erika
.webp)
Minden reggel azért kelek fel és ugrok ki vidáman és energikusan az ágyból, mert mélyen hiszek abban, amit csinálok. Hiszek abban, hogy az a nézőpont, ahonnan éppen nézzük magunkat vagy a világot, igenis számít! Hiszek abban, hogy tudunk változni, és a változás sokszor rajtunk múlik. Ez a perspektíva az, ahonnan el lehet mozdulni gyakorlatilag bármerre. A határ pedig csakis tőlünk, a mi gondolkodásunktól függ.
Szakértőnk: Dr. Sinkó Erika, coach
Az első óra lelkesedésemtől és lendületemtől vezérelve gyorsan telt, ám gyanús volt, hogy 20 perc után lüktető, lángoló vörös fejjel zihálok, és nem tudtam, mit fogok csinálni a hátralévő közel 30 percben. Úgy éreztem, nekem most akkor ennyi elég is, mert nem tudok már levegőt venni se, nemhogy tekerni! Aztán körbe néztem a teremben és pánik jött rám. Rajtam kívül mindenki tekert, így újból nyomni kezdtem a pedált… Sajnos a következő alkalmak is pont ilyen gyötrelmesen teltek: üvöltő zenei aláfestés közben befeszített vállakkal kapaszkodtam a kormányba, és dobáltam magamat, a “túlélésért”. A fizikai megterhelés mellé persze a gondolatok is jöttek, így azon morfondíroztam, vajon lesz-e valaha olyan, hogy a többiekkel együtt én is élvezem, amit csinálok, nem pedig az életemért küzdök és attól félek, hogy mit gondolnak rólam a többiek! Hetek teltek el úgy, hogy miközben tekertem, küszködtem magamban a saját pusztító gondolataimmal.
![Spinning óra edzés nő](/sites/default/files/images2021/femcoach_edzes_spinning_123rf.webp ""Miközben tekertem, küszködtem magamban a saját pusztító gondolataimmal."")
„Attól féltem vagy elájulsz, vagy agyvérzést fogsz kapni!”
Az első változás akkor következett be amikor az oktató megjegyezte, hogy óra alatt végig attól félt, hogy elájulok vagy agyvérzést kapok! Miután elmondtam neki, hogy én is komolyan tartottam ettől, és valami lehet, hogy nem stimmel nálam, mosollyal az arcán megnyugtatott, hogy minden OK velem, és azt mondta, Erika! Ez az egész rólad szól! Pár másodperccel később hozzátette, hogy Ő csak adja a keretet, az instrukciókat, ám nekem kell döntenem, hogy mennyit és hogyan vállalok ebből. Na ez volt az a mondat, ami nem engedett el!
Hiszem, hogy minden helyzet okkal jön velem szembe azért, mert dolgom van vele, így eszem ágában nem volt feladni. Inkább vettem egy “okos” pulzusmérő órát, és elkezdtem “okosan” edzeni, ám kezdetben úgy tűnt ez sem segít. Edzés közben, amikor belenézve az előttem lévő mozivászonnyi tükörbe gyötrelmes képet láttam: kínlódva tekerő, bíborvörös nő, aki hol leül, hol kiáll, néha futást erőltet, levegő után kapkodva zihál… ráadásul, amikor rápillantottam az órámra legalább 4%-kal azonnal feljebb ugrott a mutató, mert olyan ideges lettem, az amúgy is magas pulzusszámomtól. Tehát a helyzet csak annyit változott, hogy egyrészt az “okos” edzés miatt már frászt is kaptam a pulzusomtól, másrészt azon kaptam magamat, hogy olyan furcsa dolgokon kezdek gondolkodni: milyen betegségek voltak a családomban, esetleg lappang bennem valami, meg azon, hogy az én koromban, már nem bírja úgy az ember, és egyáltalán, minek nekem ez az egész? Persze továbbra sem kívántam leállni az edzésekkel mindenképp a végére akartam járni annak, mi történik velem valójában!
![Fiatal nő edzés futás tudatosság](/sites/default/files/images2021/femcoach_edzes_123rf.webp ""Az egyik alkalommal valahogy kitisztult a kép."")
Fizikai és szellemi energia
Több havi fáradtságos tekerés közben feltett ezer kérdés és stabil önmarcangolás után aztán bekövetkezett az áttörés, és az egyik alkalommal valahogy kitisztult a kép. Rájöttem, már rég nem a kontúros idomokért tekerek! Már-már banális volt, milyen könnyen hagytam abba az elmémmel való harcot, amikor rádöbbentem arra, hogy saját magamtól, akarom mondani az állandó önvádaskodástól és belső monológjaimtól nem hallom a válaszokat. Szóval tovább tekertem és már tudtam, mindaz, ami bennem van – legyen szó örömről, bánatról, feszültségről, szabadságról… – tökéletesen leképezhető az órákon. Alkalomról alkalomra olyan felismerésekre jutottam, ami tisztulást hozott. Világossá vált számomra, hogy minden egyes tekeréskor döntést hozok. Bírom, vagy nem bírom! Megfelelek másoknak, vagy nem. Erőmön felül küzdök az izzadságos eredményért, vagy engedem testemnek és gondolataimnak, hogy jelezzenek mi a legjobb számomra, ezzel energiát adva magamnak.
Azóta figyelve és szeretve magamat ismerkedem, barátkozom az új felismerésemmel. Olyan testi és gondolati oldallal találkozom, ami minden alkalommal ad számomra valamit. Már tudom, hogy hatással vagyok saját fizikai és szellemi képességeimre, és szeretem magamat annyira, hogy ne egy külső, vagy látszólagos elvárás szerint, hanem saját ütememben haladjak. Így amikor tekeréskor találkozom a tükörben a piros arcommal csak mosolygok és azt mondom: Helló! Ez is én vagyok!
Van úgy, hogy még nem állunk készen a változásra, pedig elméletben már tudjuk, hogy eljött az idő, ráadásul érzelmeink mutatják az utat, ám nem mozdulunk. Osztunk, szorzunk, pontozunk, és szép lassan visszahúzódunk a rajtvonal mögé halogatva a döntés meghozatalát. Megszokás–rossz szokások kontra változás-változtatás 1:0.
Fotó: 123rf.com
Oldalak
