FemAnyu a kulisszák mögött: „Nem volt könnyű megírnom ezt a cikket.”
Most egy kicsit beavatlak titeket abba, hogy mi zajlik a „kulisszák” mögött. A FemAnyu egy szakértői blog, ami több, mint egy éve támogatásra talált az egyik legnagyobb játékforgalmazónál. Ezt úgy képzeljétek el, hogy előre egyeztetjük a számunkra fontos témákat, amikhez hozzákapcsoljuk a kiemelt játék ajánlatokat funkciójuk vagy tematikájuk alapján hol szorosabb, mikor lazább összefüggésben. Ennek köszönhetően még többekhez eljuthat a blog üzenete: a békés gyermeknevelés szemlélete, az erőszakmentes kommunikáció és a szülők lelki egészségmegőrzésének fontossága. Csakhogy most először engem is megizzasztott a párosításunk...
Szelakofóbiának nevezik a fóbiáknak azt a specifikus ágát, amikor valakit túlzott félelem kerít hatalmába a cápáktól, miközben a veszély, amit az adott inger megjelenése magában hordozhat, sokkal csekélyebb, vagy akkor, ott nem is létezik. A cápafóbiásban tulajdonképpen a cápákhoz kapcsolódó bármely inger megjelenése képes kiváltani irracionális félelmet. Elég egy kép, egy cápás játék..., vagy uszony mozgása a vízen! (De jó, hogy lehet már cápa uszony formájú úszássegítőt is kapni!) Ez a félelem pedig fokozott izzadáshoz, szájszárazsághoz, szédüléshez, heves szívdobogáshoz, akár szorongásos krízishez is vezethet az egyénben. Az egyénben, például bennem.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Gyerekkoromban rettegtem minden úszás edzésen
A kisebbik nővéremmel együtt jártunk tanfolyamra. Mindig szorosan mögötte úsztam, és azon mesterkedtem, nehogy egyedül maradjak a vízben. Ha lemaradtam, és ő elért a medence végébe, inkább oldalt kimásztam a medencéből. Ha egyszerre értünk oda, inkább felcsimpaszkodtam a létra oldalán, csak ne kelljen a vízben várnom. Rettenetesen féltem a medence fenekén sötétlő rácsoktól, amik mögött vérszomjas cápákat tartottak. A víz alatt hallottam, ahogy döngetik a rácsot, hogy a nyomomba eredjenek. De veszélyes volt a kiszállás is! Nagyon gyorsan kellett csinálni, nehogy az utolsó pillanatban elkapják a lábam. Sokszor bevertem a sípcsontomat és lehorzsoltam a térdem, de csak akkor lehettem biztonságban, amikor elértem a többieket a sorban. És kezdődött minden elölről.
15 évvel később
Ültünk a medence szélén reggel hatkor, a barátnőm éppen a hipochonder gondolataival birkózott, én a halállal folytattam dialógust: „Tudom, hogy nincsen cápa a medencében, de ha mégis lenne, hát akkor így halok meg.” – azzal beugrottunk a vízbe. Ezt heti háromszor eljátszottuk, ami hatékony „terápiának” bizonyult. Később a várandósságom alatt is rendszeresen úsztam. Ha megkísértett pár baljós gondolat a vízben, nem adtam neki teret. Igyekeztem nem ijesztgetni magam hirtelen mozdulatokkal, például, hogy jobbra-balra kapkodom a fejem vagy gyorsan hátrabukok, hogy megnézzem, mi van mögöttem. Ha éreztem is erre késztetést, beleengedtem magam a gondolatba: „Jöjjön, aminek jönnie kell!” – rendszerint egy következő karcsapás jött, semmi drámai.
A „sokkterápiám” követező szintje mindenképpen egy horvátországi nyaralás volt 10 évvel később. Hirtelen felindulásból olyan helyzetbe hoztam magam, hogy a rémálmaim netovábbját éltem meg: állok egy imbolygó valamin, amiről bármelyik lépésnél az átlátszó tengerbe csúszhatok, és minden bizonnyal cápák köröznek alattam. Beúsztam a fiammal egy vízen lebegő „ugrálóvár” komplexumba a parttól kb. 50 méterre. Ő iszonyatosan élvezte, én borzalmasan nagyot küzdöttem magammal – kívülről kabaréba illő jelenetekben –, amitől végtére is tovább oldódtak a fóbiám béklyói. Hat hónappal később a Vörös-tengerben merültem egy korallzátonynál, ami életem csúcsélménye volt.
Ha a gyermekünk fél...
Ha a gyerekünk fél valamitől, akkor első lépésként „meg kell engednünk” neki ezt a félelmet. Elmondhatjuk, hogy a pók, a kígyó, a cápa, de még a kutya is valóban veszélyt jelenthet az emberre nézve, helyesen jelez a kis teste, amikor meg akarja őt óvni. Ezt nevezzük „őstapasztalatnak”, ami minden emberben ott van.
Ezáltal megerősítjük a belénk vetett bizalmát, hiszen mi hiszünk az ő félelmének ahelyett, hogy kapásból bagatellizálnánk, „anyámasszonyoznánk” vagy erősködnénk, hogy „De nem bánt!”, netán kinevetnénk, ha csekély esélye van annak, hogy igazából összefusson félelme tárgyával. Ha korábban nem érte vele traumatikus élmény, meglehet, hogy az az állat csupán egy eszköz ahhoz, hogy a belső biztonságérzetének megrendülését kifejezésre juttassa.
Hot Wheels Monster Trucks Tigershark
Megérkezett a távirányítós járgányok csúcsragadozója: a hatalmas terepmászó Tigershark. A hot Wheels Monster Trucks csapat egyik legmenőbb karaktere felemelhető kerekeivel hihetetlen dolgokra és trükkökre képes.
Próbáljuk meg mesébe ágyazni neki azt az ismeretet, hogy „a veszélyjelző központunk” itt van bent a fejünkben és bizony nem lát ki onnan. Nekünk kell meggyőződnünk arról a két szemünkkel, hogy valóban veszélyben vagyunk-e? Jól nézze meg, anya hogyan reagál! Ha azt látja, hogy nem akarjuk kimenekíteni a medencéből, akkor nincs veszélyben. „Ezt feltétlen mondd el a központodnak! Meg is simogathatod a pocakodat, ha hasfájás formájában küldte a jelzést!” Gondoljunk bele, ha itt tartunk, az azt jelenti, hogy legalább öt-tíz perce együtt vagyunk, csak rá figyelünk, ölbe vettük, szeretettel fordultunk felé.
Ha a gyerekünk korábban láthatott olyan filmet vagy hallhatott olyan rémtörténeteket, amik egyoldalúan ábrázolták az adott állatot, bővítsük az ismereteit róla annak hangoztatása mellett, hogy mit jelent nem háborgatni és tiszteletben tartani az élővilágot. Folytathatjuk a mesénket arról, hogy az állatoknak is van veszélyjelző központjuk! Talán ők is félnek, amikor meg kell védeniük magukat más állatoktól és bizony az embertől is. Nekik is boldogulniuk kell ott, ahol élnek. A cápáknak erre szolgálnak a nagy fogak, a bámulatosan izmos, áramvonalas testük, az uszonyaik, amikkel hihetetlen trükkökre képesek! Ők ettől menők! – mi pedig attól, ahogy a félelmeinken erőt veszünk.
Oldalak
