Dér Heni: "Mindig is megosztó személyiség voltam!"
Dér Heni régi álmát valósította meg, mikor szólókarrierbe kezdett, de zenekarát, a Sugarloaf-ot sem hagyta ott. Karrierje következő fejezete mellett új külseje, a rosszindulatú online kommentelők és a csinos fürdőruhák is szóba kerültek, sőt, Heni azt is elárulta, miért érezte úgy, mintha új klipje forgatásán egy horrorfilmbe csöppent volna.
Első szóló kliped, a Turn It Up a videómegosztókon pár nap alatt máris óriási nézettséget produkált. Milyenek a visszajelzések?
Nyomj itt egy nagy
Tetszik-et és gyere
máskor is!
Régen nehezebben kezelted őket?
Hogyne! Onnantól kezdve, hogy 16 évesen bekerültem a Megasztárba, mindig megosztó személyiség voltam. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez rossz dolog. Mikor bekerültem a zenekarba, Tóth Szabi azt mondta, hogy örüljek neki, mert az a jó, ha az embereknek kialakul rólam valami véleménye. Mondják azt, hogy imádnak, vagy utálnak, de azt soha ne mondják, hogy aranyos vagyok, mert az azt jelenti, hogy semmit nem tettem le az asztalra. Az elején nem értettem, nem hittem, hogy ez valóban így lenne. Később rájöttem, hogy teljesen igaza van, és azóta eszerint próbálok élni. Az ismerőseimmel és a barátaimmal mindent megbeszélek, az ő véleményükre és kritikáikra mindig hallgatok, illetve azokra az építő kritikákra is, amikben látom a jó szándékot. Az online kommentekben sokszor nincs ilyesmi, ellenben nézettséget hoznak, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. A videót egy hét alatt már százezren nézték meg. A célom persze nem a nagy nézettség volt, és nem is az, hogy országos slágert gyártsak, hanem az álmaim megvalósítása.
Motivált azért az a sok előadó, akihez a kommentelők hasonlítottak?
Inspiráltak, de olyan soha nem volt, hogy valakire hasonlítani akartam, attól ódzkodom. Egyiküket sem lehet ráhúzni a dalra, nem egy koppintás. Ez a hip-hop stílus. Az összes felsorolt előadó az amerikai stílus gyökereit hordozza magában. Örülök, hogy a közönség őket hasonlította a Turn It Up-hoz, mert ez azt jeleni, hogy sikerült hip-hopot írni. Érdekes, hogy Missy Elliotot például senki nem mondta, pedig rajta nőttem fel. Inkább fiús hip-hopot hallgattam, ami valószínűleg érződik is a dalon, mert nem annyira nőies és éneklős. Inkább kicsit agresszívabb, ezért is erősítettünk rá a klipben a nőiességre, hogy ellensúlyozzuk a fiús oldalt.
A klipet különleges helyszínen forgattátok. Úgy hallottam, hogy kicsit horrorisztikus volt.
Nem is kicsit! Egy nagyon gettó világot álmodtam meg, a rendezők pedig ezt teljesen megvalósították. Nem gondoltam volna, hogy Magyarországon találni lehet egy olyan helyet, ami ennyire élethűen visszaadná ezt a fajta érzést. A forgatás már nem volt ijesztő, mert a teljes stábbal együtt voltunk vagy ötvenen. A helyszínbejárásra viszont csak hatan mentünk, és akkor nagyon féltem. Egy régi bevásárló csarnokban forgattunk, aminek a pince részében annak idején vágóhíd üzemelt. A földszinten a romok között még oké volt, bár ott is találtunk egy-két injekciós tűt… Akkor ijedtem meg igazán, amikor lementünk a hideg és sötét pincébe. Már maga az érzés is félelmetes volt, hogy itt egykor állatokat mészároltak, ráadásul a mennyezetről ott lógtak lefelé a kampók, amikre régen a húsokat akasztották. Szerintem nagyon durva horrorfilmet lehetne ott rendezni. A forgatás belecsúszott az éjszakába is, a végén már kezdtünk hallucinálni, hogy mik bújnak majd elő a sötétből. Persze nem volt semmi probléma, poénkodtunk egymással, a végeredmény pedig remek lett, a helyszín pont azt adta, amit vártunk tőle.
Szereted egyébként a horrorfilmeket?
Gyerekkoromban óriási rajongójuk voltam, de nem is annyira a horrort szerettem, mert az tele van valótlan elemekkel, zombikkal, szörnyekkel, amikről tudtam, hogy nem léteznek, így soha nem vettem őket komolyan. Sokkal jobban meg tudok ijedni a thrillerektől, amelyeknek valóságalapja van. Kisebb koromban alig vártam, hogy megnézzem ezeket a filmeket, a félelmetes jeleneteknél meg bújtam be a takaró alá, de azért néztem, mert izgi volt. Mostanra kinőttem a horrorfilmekből. A húgom örökölte tőlem ezt a szenvedélyt, úgyhogy mindig tőle hallom, hogy mik az újdonságok.
Gondolom, már régóta álmodtál a szólókarrierről. Miért pont most vágtál bele?
Szívem szerint már kilenc évvel ezelőtt belevágtam volna, hiszen már akkor is ilyen zenéket hallgattam. Csak akkoriban még nem voltam száz százalékosan kiforrott egyéniség, kerestem a saját utam, de egy tizenhét éves lány esetében ez érthető is. Aztán gyorsan bekerültem a Sugarloaf-ba, ahol annyira magaménak éreztem a zenekart, hogy nem is gondolkoztam ezen. Öt évvel ezelőtt már körvonalazódott, hogy ezt szeretném, de az ország még nagyon kezdő státuszban volt befogadókészség tekintetében. Végül azt éreztem, hogy valami hiányzik, már nem ugyanaz az energia van bennem, mint kilenc éve, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az a plusz, amire szükségem van. A barátaim is biztattak, úgyhogy novemberben elhatároztam, hogy belevágok a szólókarrierbe. Az első dolgom az volt, hogy elmondtam a zenekarnak, akik rögtön elfogadták, és megbeszéltük, hogyan alakul majd az időbeosztásunk. Utána nekifogtam, és egyedül vállaltam be mindent, a sajtózástól a szervezésig. Egy ideig vártam, hogy eljön majd a tökéletes alkalom, de rájöttem, hogy olyan soha nem lesz, mindig lesznek zavaró körülmények. Ezekkel nem szabad foglalkozni, bele kell vágni!
Oldalak
Hasonló cikkek
