A férfiak már a spájzban vannak…
„A konyhában férfinak helye nincs!” – mondták nagymamáink, talán még anyáink korában is. Akkor az volt a helyes, ha a férfi kemény munkával megkeresi a betevőre valót, az asszony pedig vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket és meleg étellel várja haza hites urát. De ahogy változik a divat, változnak a szokások is. Ma, a XXI. században sajnos már inkább előfordul az, hogy a férfi hamarabb feltalálja magát a konyhában, mint a nő.
A minap érdekes társalgásban vettem részt, ismeretségi körömben arról volt szó, ki mit készít az ünnepekre. Ági lelkesen mesélte, hogy idén bizony már ő készíti a nagymama-féle töltött káposztát, Botond pedig büszkén jelentette ki, családja egy emberként kérte, süsse meg a legendásnak számító mákos tekercsét. Mindenkiből csak úgy áradt, hogy mi mindent fognak egyedül, vagy együtt a családdal elkészíteni, csak Anna ült egyre csöndesebben a sarokban. Végtére megkérdeztük, hogy ő hogyan csinálja. A válasza egyszerre volt meglepő és már-már megszokott. A párja és az anyukája feladata a menü elkészítése, ő nem tud se főzni, se sütni. Mosolyogva hozzátette, örül, ha a rántottát, ha olykor mégis fakanalat ragad, nem égeti oda. Nem nevettük ki, csak elámultunk. Egy 20as évei közepén járó nő, aki nem mozog otthonosan a konyhában és egy alig 20éves srác, akinek lassan a második otthona a konyha.
Hazafelé menet elgondolkodtam kicsit. Hogyan változhatott ekkorát a világ?
Nekem természetesnek hat, hogy szinte bármit, amit megkívánunk, el tudok készíteni. És ezzel így van a férfi ismerőseim nagy része is. Talán ha nem hangsúlyoznánk annyira a női egyenjogúságot, ha nem akarnánk mindenáron viselni a nadrágot, és kicsit megmaradnánk a hagyományoknál, talán akkor nem fordulna elő az, hogy a férfiak kiszorítják a nőket onnan, ami „jogosan” az ő színterük.
Mi vehette rá a teremtés koronáját, hogy fakanalat ragadjon és betegye a lábát a konyhába? Nem hiszem, hogy az agglegénység. Azelőtt is voltak független férfiak, rájuk általában anyuci főzött, míg meg nem találták életük párját. Szerintem, mi nők kicsit elrontjuk a pasikat. Nem azt mondom, hogy a drága ne tudná mit hogyan a konyhában… ki se bírnám ilyen férfi mellett. De ne hozzunk szégyent magunkra azzal, hogy kiadjuk a kezünkből a fakanalat. Vagyis kiadhatjuk, de akkor mi, nők, vegyük ki a kalapácsot meg a többit az övékéből. Mert azt se tesszük. Azt mondjuk elfáradunk a munkában, és még ott vannak a gyerekek is, főzni meg főzzön az, aki enni akar.
A férfiak bizony már a spájzban vannak, de hol vagyunk mi nők? A szégyen kapujában. Mert hiába tudok főzni én és még sok nőtársam, a mi dicsőségünket elnyomja az a rengeteg „liba”, akik örülnek, ha egy teát fel tudnak készíteni. És ők azok, akik ámulva kérdezik egy-egy süteményünk láttán, hogy ezt meg hol tanultad? Mert ő nem tud főzni. Pedig ma már nagyon egyszerű a módi. „Felmégy” az internetre, vagy betérsz egy könyvesboltba és rengeteg, kezdőknek is szóló szakácskönyv közül választhatsz. Lépésről lépésre le van írva, mit, mikor, hova és hogyan kell tenni.
Csak lusták, jah, meg féltik a műkörmüket. Bezzeg a pasiknak nincs ilyen gondjuk, őket hajtja az ösztönük. Szegényeket mindig azzal piszkáljuk, hogy az ösztöneik szerint élnek. Pedig ez tartja őket életben. Meg a büszkeségük. Ez a két dolog vezethet oda, szerintem, hogy egy férfi betegye a lábát a konyhába. Ezen kívül lehet még egy igen velős okuk, levenni minket, nőket a lábunkról. Persze utóbbiban semmi kifogásunk nincs… De azért maradjunk meg a hagyományos szerepeknél, a nő süssön-főzzön, a férfi meg szerelje meg a villanyt, a csöpögő csapot, stb. kivéve, ha romantikázni vágyunk, mert egy közös főzésnél nincs is izgalmasabb.
És persze vannak azok a kivételes esetek, ha a párunk éppen egy nevezetes éttermet vezet, vagyis egy igazán jó séf…akkor fel kéne adnunk, mert úgyse érhetünk fel hozzá, mert csak beleszól mindenbe, hogy mihez mit kéne még hozzá adni, hogy még különlegesebb legyen az íze?! Vagy ilyen esetben te be sem teheted a lábadat a konyhába, mert az az Ő szakterülete, vagy éppen elvárás lenen irányodban, hogy versengj vele és legyőzd?!
Mennyire tudja a nőket az ujjuk köré csavarni, ha egy pasi elkészít valami nagyon finomat, mint említetem nagyon édes dolog, ha süt valamit, vagy főz valami egyszerűt, mégha az akár előre készített alapanyagokat is tartalmaz, vagy, akik anyuci segítségével lepnek meg.
Ez mind szép és jó, de vagy átvesszük az uralmat és az újabb Gordon Ramsay-k ordítozzanak az alkalmazottaikkal, vagy fel is út, le is út.
Oldalak
Hasonló cikkek
