Anyósnyelv: minden, amit az egyik legstrapabíróbb növényről tudni kell
Igényei és gondozása
Az anyósnyelv nem véletlenül az egyik legnépszerűbb szobanövény. Rendkívül szívós, strapabíró, igénytelen példány, ráadásul mutatós darab, ezért - ahogy már említettük - elég sok lakásban előfordul. A következőkben bővebben is bemutatjuk, hogyan érdemes őt gondozni, szaporítani és mire figyeljünk vele kapcsolatban.
Fény- és hőigénye
Az anyósnyelvnek a fény gyakorlatilag mindegy, napos helyen, félárnyékban, sötét körülmények között is megmarad (pont ezért szeretjük). Nyilván preferál egy bizonyos helyzetet (szűrt, az ablakon beáramló fényt), de alapvetően jól bír bármit. Illetve majdnem, hiszen a túl erős napsütéstől például a levelei megsárgulhatnak, ezért a 18 fok feletti hőmérséklet nem a legjobb barátja, ahogy télen a 10 fok alatti sem.
Vízigénye
Míg az igényesebb növényeket rendszeresen és gyakran kell öntözni, addig az anyósnyelvet kifejezetten óvni kell a túlhidratálástól, mert attól elpusztul. Vaskos, fényes, viaszos leveleit lehetőleg ne permetezzük, havonta locsoljuk meg, nagy ritkán tápoldattal is megtámogathatjuk, de ebből csak nagyon kevésre van szüksége. Két vizezés között hagyjuk, hogy a földje megszikkadjon!
Szaporítása
A növény szaporítása levéldugványozással nyáron a legkönnyebb. Ezt úgy kivitelezhetjük, hogy a 6-8 cm-es leveleket enyhén nyirkos homokba (vagy homok-tőzeg-perlit) keverékébe tesszük. Persze nem csak ez az egyetlen módja, sarjelválasztással is megtehetjük. Arra figyeljünk, hogy a cserépből kiemelt föld- és gyökérrészt fel kell lazítani, hogy a sarjak kiindulási pontja látszódjon. Kettesével-hármasával (gyökérrésszel együtt) ültessük át cserépbe.