Ez a férfi bármilyen lábat képes széppé varázsolni! - Ő Manolo Blahnik
A legfontosabb kiegészítők egyike, elengedheteten alkotóeleme az öltözékünknek, amely egyidős a viselettörténettel. Bárki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló árnyalatot, fazont, stílust, és márkát. Úgy gondolom, hogy a legtöbb nő egyik titkos vágya belebújni egy olyan műalkotásba, amely megváltoztatja a külső megjelenésünket, megemel, nyújt, magabiztosságot ad, felemel és az egekbe repít, mikor viseled... mert bizony a CIPŐ segít abban, hogy a Nők átalakuljanak. De nem mindegy, hogy az a bizonyos lábbeli miként öleli körbe a lábfejet, hogy mennyire mutatós, és a kényelem sem utolsó szempont. Az ára? Nos, ha csak egy próbáról van szó, akkor mit sem számít... Manolo Blahnik viselhető művészete, talán az egyik legelismertebb a cipős szakmában, a XX. század utolsó negyedének kimagasló cipőtervezője. Ismerjük meg az Ő történetét, aki megnyitotta a csodák tárházát, és akinek sikerült szinte varázslatos módon átváltoztatnia a nőket, azóta amióta Hamupipőke keresztanyja visszavonult.
A kezdetek
Manuel Rodríguez Blahnik 1942 novemberében látta meg a napvilágot a spanyolországi Santa Cruz de La Palma városában, a Kanári-szigeteken. Édesapja cseh származású volt, aki egy gyógyszeripari céget vezetett, spanyol édesanyja a felmenők banánültetvényével foglalkozott. Manolo anyja imádta a cipőket, de mivel nem volt megelégedve a helyi modellekkel, gyakran utazott Párizsba, hogy inspirálódjon és hazájában saját, egyedi modelleket alkosson... és persze, hogy mesés darabokkal térjen haza.
A szülők vágya azonban az volt, hogy fiuk politikai pályára lépjen, és diplomata legyen. A Genfi Egyetemen tanult, de az iskola elvégzése után Blahnik az irodalom és a művészetek felé fordult.
Párizsba ment tovább tanulni, 1965-ben újabb diplomát szerzett díszlet és jelmez tervezőként, az École des Beaux Arts művészeti iskolában, majd a Louvre art iskolában képezte tovább magát.
1968-ban Londonba költözött, ahol a Zapata nevű áruházban helyezkedett el, emellett a Vogue olasz férfi változatában, a L’uomo Vogue-ban írt.
1970-ben New York felé vette az irányt, ahol megismerkedett az amerikai Vogue akkori főszerkesztőjével, a divat nagyasszonyával Diana Vreeland-del, akinek elég volt egy pillantást vetnie Blahnik vázlataira, és azonnal azt tanácsolta, a lábbelikre összpontosítson.
Miután visszatért Londonba, cipőgyárakat látogatott, megtanulta a cipőkészítés mesterségét, az összes folyamatot elsajátította, amit máig is ő felügyel.
Az 1972-es év tehetségének igazi áttörése volt, amikor Ossie Clark a 60-as évek egyik kiemelkedő divattervezője felkérte, hogy ruháihoz tervezzen cipőket, így született meg a „Cherry Shoe” cseresznyés kollekció.
1973-ban Londonban megnyitotta saját üzletét, ami után folyamatos munka következett.
Oldalak
