Nők és a péniszirigység
Ma már nem találhatunk határokat férfi és nő között, mivel egyre kevesebb az olyan terület, ahol mi, nők, ne kaphatnánk szerepet. Az ehhez vezető egyik fontos momentum Sigmund Freud elmélete, és a péniszirigység fogalmának bevezetése volt.
Sigmund Freud nevéhez kötődik a pszichoanalízis, melynek központjában a lelki zavarokat okozó tudatalatti okok feltárása áll. Szerinte ezek a mélyen rejlő érzések, emlékek, gondolatok mind hatással vannak a későbbi viselkedésünkre és motivációinkra.
Itt említi meg és fejti ki elméletét a péniszirigységről is: állítása szerint a nők a pénisz hiánya miatt alapvetően komplexusokat hordoznak magukban, ezek befolyásolják a jövőbeli viselkedésüket és életbeli feladataikat.
Ebben az esetben két lehetősége van a nőnek. Vagy gyermekeket szül és ebben törekszik kiteljesedésre, kompenzálva a hímtag hiánya miatti fogyatékosságot, amit egy fiú gyermek által biztosít magának, vagy a női funkciókat elnyomja magában és férfias szerepeket vesz fel, hogy minél inkább hasonlítson rájuk.
A pszichológus nyíltan férfiközpontú felfogású volt. Miután Freud kisebb értékűnek minősítette és értékrendszert is felállított a gyengébbik nemmel szemben a feministák jogos haragra gerjedtek. Nem értették, hogyan lehet elfogadhatónak tartani egy olyan gondolatmenetet, ami a nemek közötti különbségeket élezi ki, és megfoghatatlan pszichoanalitikai módszerekkel támasztja alá ezeket.
Viszont a mai napig nem világos, hogy ki csinált a pszichoanalízisből csatateret: maga Freud vagy a feministák. Előbbi több könyvében és elemzésében is utalt a feministák egyenjogúságra való törekvéseinek hiábavalóságára.