Szigetlakók lettünk - Blogbejegyzés
Az új otthonunk
Idővel meglesz a lány is, bedobjuk a csomagjainkat a kocsiba és irány a szállás. Nincs messze, csak két kilométer, kék-fehér házikó gyönyörű kilátással. Aztán ahogy belépünk, majdnem sírva fakadok, olyan érzésem van, mintha kisebb lenne a thaiföldi otthonunknál, pedig itt még konyha is van, biztos hogy nagyobb ez.
A konyhában három tányér, két pohár és némi rozsdás evőeszköz adja a felszerelést, a szekrény akasztós, nincs polcunk sem. Úgy érzem, összenyomnak a falak, kinyitom az erkélyajtót és merengve bámulom a végtelen tengert. Hogy lesz ez jó? Persze erre nincs sok idő, pakoljunk ki (jó, de hova), írjuk össze, hogy mit kell venni és menjünk. Irány a komp, Antiparoson szerzünk egy motort is, mert holnap még vissza kell mennünk Parikiába (Paros fővárosa) papírokat intézni a munkához.
Estére otthont varázsolunk, magam sem hiszem el. Fetával szórt paradicsomos tonhalas tészta az első nap menüje, hozzá naplemente, utána jöhet a whiskey, amire még Ferihegyen kezdtem el vágyni. Már elfelejtettem, mitől pánikoltam be a lakásba érve. Együtt vagyunk, van egy csodaszép naplementénk, tengerünk, serpenyőnk is a reggeli rántottához, bőven több, mint amink Thaiföldön volt és ott is megvolt mindenünk.